2015. július 31., péntek

A mandalás táska születése

Bár darabokban itt-ott fellelhető egy-egy részlete a mandalás táska születésének (pl. Instagrammon, Facebookon), de gondoltam szépen összeszedem ezeket a darabokat és egyben is megosztom :) ...

Az egész tehát ott kezdődött, hogy vettem Mollitól egy táskát [Link], majdnem egy hónapja. Akkori tervem az volt, hogy augusztusban beszerzek egy adagnyi textilfestéket netről, és azzal színezem ki. Bár így fekete-fehéren sem volt rossz, sőt, így is nagyon tetszett, valahogy mégis hiányoztak a színek nekem a mandaláról :) ...


Egy autóra-várakozás közben volt félórányi-órányi időnk a kedvessel, így sétáltunk egyet, és közben felfedeztem a helyi (meglepően jól felszerelt) kreatív hobbiboltot, ahol ezekre a gyönyörű pentart textilfestékekre akadtam. Négy árnyalatot össze is váltogattam, ez a világossárga és a piros közötti árnyalatokban pompáznak. Balról jobbra: kármin, narancs, vanília és napsárga. Azóta egyébként visszatértem, és beszereztem egy fehér és egy fekete színűt is :) .


A festékeket vízzel lehetett hígítani, és mivel nem akartam hogy túl vastagon legyen festve a táska, így fecskendő és a műanyag paletta segítségével szépen hozzákevertem a festékekhez a vizet, és meglepően jól kenhető volt még így is.


Nekem jóval könnyebb volt hígított változattal dolgozni, mint a festékkel "nyersen", ráadásul a hígítás után nekem nem tűnt fel, hogy világosabbak lettek volna a színek, szép élénkek maradtak :) ...


Fogtam tehát a 00-ás, 01-es és 02-es ecsetemet, és gondolom mondanom sem kell, hogy mennyire izgultam, amikor nekiláttam a festésnek, nehogy elrontsam bárhol is. Talán oviskoromban nem izgultam ennyire színezőkor, hogy ne menjek vonalon túlra annyira, mint most :) ...

Itt éppen a 02-es ecsettel festek :) ... 

Újságpapír egyébként nem csak a táska alá került, hanem bele is, nehogy véletlen átüssön a festék a hátulján :) ... Egyébként napokra lebontva 3 napig festettem a táskát (naponta kb. 3-4-5 órát dolgoztam rajta), első nap csak a piros színű festéket használtam.


A második nap előkerült a vanília színű festék is.


Mivel nagyon észnél kellett lenni a festésnél, odafigyelni a mandala minden egyes részletére, hogy nehogy véletlen egy csepp is túlmenjen a vonalakon, így elég fárasztó, kimerítő volt egy-egy alkalom, miközben festettem, így jól jött a motiváló oreo :) ...


Szintén a második nap meglepően gyorsan haladtam, igaz, a napsárga festék került a mandala legnagyobb részét alkotó szirmokra, ahol nem kellett pici vonalakon belül maradni, hanem kicsit kevesébé kellett konventrálni :) ...


Végül, az utolsó, harmadik nap tudtam már, hogy be fogom fejezni a festést, hiszen nagyon kevés maradt erre a napra :) . Mikor az utolsó ecsetvonás is megtörtént, alig akartam hinni a szememnek, nagyon örültem, hogy befejeztem a táskát, hiszen rengeteg koncentrációt igényelt.


Ilyen volt ...


És végül ilyen lett :) ...


Azt kell mondjam, nagyon is megérte a befektetett munkát :) ...

2015. július 30., csütörtök

Praktika - Angyali orientál fülbevaló

Ahogy azt mondtam, eléggé rácuppantam az orientál stílusú fülbevalókra (most is hasonlókkal kísérletezgetem, de persze őket még nem mutattam ^^, bár elgondolkodtatott egy amolyan kísérletezős-hogyan készült poszt ötlet...). Szóval, egy szó mint száz, ismét készült egy pár orientál fülbevaló, fehér és átlátszó gyöngyökkel, ezüst szerelékekkel, minél angyalibb, minél légiesebb, minél mennyeibb :) ... Hogy tetszik?



2015. július 29., szerda

Nemgoth vallomások

Enyhén szólva futótűzként terjed a dark-goth bloggerek között ez a kis "kiíhvás", hát gondoltam beállok én is a sorba, Annie, Trish, Wicca és Megaera mellé :) ... Szóval, egy szó mint száz, jó mókának tűnik, így gondoltam megmérettetem magam én is ^^ .


1. A kedvenc pizsamám olyan "perky" mint az állat ... Egy fehér, pelikán és flamingó mintás rövidgatyáról van szó, hozzá meg egy világoslime színű pólóról, amire virágos betűkkel az van ráírva, hogy "You are my sunshine". Plusz non-goth dolog, hogy amikor először viseltem, elénekeltem a Kedvesnek (a nagy örömére :D ) a nótát, amit nem mellesleg a StarTrekből ismerek (az eredetit még sosem hallottam, de ezt a részt annyiszor láttam, meg ez a nóta is olyan egyszerű...)


2. Hörgős zene. Nemszeretem. Babybat koromban szinte kötelező volt gothként a Cradle of Filth-et szeretni, hát én sose szerettem... Két számuk van, ami úgy ahogy elment, egyik a Nymphetamine (ezt a mai napig nem tudom helyesen leírni...), a másik pedig a Temptation. Nos, mindkettő a közreműködő hölgyek hangja miatt jó. No, nem csak a COF az egyetlen "hörgős" banda, amit nem szeretek, jó pár van még... Érdekesség, hogy egyébként ha van egy kis hörgés egy nótában, az annyira nem zavar, mint ha az egész végig van hörögve.

3. Haj. No, igen. Bár alapjába véve nagyon szeretem a hajam, hozzá kell tenni, hogy borzalmasan szenvedek vele. Sose tudok jó hajat belőni magamnak... Ráadásul a napokban vágattam le, seggigérőből lett lapocka aljáig (jó 10-15 centi mínusz), fő oka ennek az, hogy már borzalmasan kócolódott, tört, ronda volt a vége, ráadásul kezelhetetlen is. Szóval le kellett vágni. Egyébként egyetlen dolog, ami vígasztal a hajammal kapcsolatban, az az hogy a viszonylag fiatal kutatónők haja még az enyémnél is borzalmasabban szokott állni... :D

4. Horrorfilmek. Nemszeretem őket. Nem azért, mert jujj félek és bepisilek, hanem azért, mert filmeket általában lefekvéshez nézünk, és ha horrorfilmet nézünk ilyenkor, akkor mindig hülllllyeségeket álmodok össze-vissza, az meg nemjó. Szóval, ha meg is nézek egy horrorfilmet, utána muszáj valami ÉnPiciPónim szintű mesét is megnézni (vagy valami vígjátékot), hogy az agyam átkapcsoljon és elfelejtse, amit a horrorfilmben látott, mert annál bizony ezerszer cifrábbakat kreál nekem éjjel ...

5. A Kedves. Mókás volt olvasni, hogy ez másoknál is feljött. Igazán goth barátom kettő volt (MGC-ből ismerős lehet pár embernek Krup és EvilKenyér, megérte "Nagyinak" lenni :D ), és eddig én is a metálosokkal, rockerekkel randizgattam, egészen a Kedvesig, aki amolyan mindenevő, de szó szerint, nála a nagyon durva feka-gengszter rapptől megtalálható a repertoárban a Subscribe, a Children of Bodom, stb. Ő úgy mondja, hogy ő a jó zenét szereti, és nem kötelezi el magát egy stílus mellett sem, amivel nincs is semmi gond. Én se köteleztem el magam egy stílus mellett se, de attól a folk metál még úgy király ahogy van :D ...

6. Bakancsok. Sosevolt. Vagyis, van egy már több mint 10 éves sima kis Martensem, de igazi, acélbetétesem nem volt sosem. Persze fiatal rocker és baby-bat koromban mindig is akartam egy ilyen cipellőt, de sose jött össze, sose úgy akarta a sors. Helyette szép csizmákban jártam, meg marha sokáig hordtam egy varrott orrú, féltérdig érő Deichmannos bakancs-kinézetű cipőt, de sajnos tavaly, miután szétnyílt az orra, ki kellett dobnom :( ..

7. Mesék. Lehet bármilyen, akár Walt Disney, akár anime, akár manga, többségét szeretem, tetszik :) . Valahol, annyira nem is mélyen talán, PánPéter-effektusom van :D . Growing up sucks...

8. Sátánizmus. Megvan a saját kis vallási nézetem, ami igazából nem sorolható be egyik világvallás vagy filozófiai irányzatba se, ugyanis van egy olyan naív elképzelésem, hogy az összes vallásnak egy a gyökere, egy a tanításának lényege (az eredeti, nem az össze-vissza facsart, kifordított). Egyszerre vagyok keresztény, buddhista, wicca, anyámtudjamicsoda, mert bármennyire is nyálasan hangzik, én a megbocsájtásban, a szeretetben, a tiszteletben és a másik segítésében hiszek. A humánumban.

9. Nevetés. Idiogoth vagyok, sosem ülök a sarokban és szomorúan nézek magam elé, nem vagyok antiszociális (csak egy bizonyos mértékig), és általában sokat nevetek. That's me, Blithe. Meg hát ugye a 'blithe' jelentése is idevág :) ...

10. Alkotás. Mostanában - az elmúlt másfél-két évben - valahogy nem születnek a kezeim között atomtruegoth dolgok, sőt. Főleg ha festek, akkor rengeteg színt használok, főleg mondjuk ugye a mandalás táskánál, ahol az alap volt egyedül fekete, minden más sárga-narancs-piros árnyalatokban úszott. Az ékszereknél is hasonló a helyzet, a mostanában készültek vagy szolídan elegánsak vagy dark morisak, de igazi csipkecsoda nem készült, se choker, se karkötő, semmi :-/ ...


2015. július 28., kedd

Praktika - Lila orientál fülbevaló

Mondtam, hogy mostanában nagyon rászoktam az orientál stílusú fülbevalókra :) ? Mondjuk, valahogy mindig is szerettem az ilyen lógós-gyöngyös fülbevalókat, sajnos nekem borzalmasan állnak, rosszul vannak felszerelve hozzá a füleim :( , pedig azért egy ilyen szépségnek ki tudna ellenállni :) ? Hamarosan jön még pár ilyen hasonló nyaklánc, ha ti is annyira szeretitek ezeket, mint én ;) ! 



2015. július 27., hétfő

Praktika - Álomország nyaklánc

Készült egy az Égbolt felett nyaklánchoz hasonló, csak épp sokkal nőiesebb, talán még légiesebb is ez a kis nyaklánc. A medál benne gyönyörű púder csillám, az egyetlen olyan rózsaszínhez közeli árnyalat, amit szeretek, mert szerintem szép, vintage-os hangulata van :) ... Hasonló színből egyébként vannak gyöngyeim, sőt, még csipkém is :) , szóval tényleg szeretem ^^ ... 

És hogy még nőiesebb legyen ez a darab, egy szép organza-bőrszál nyakláncalapot is kapott, ami talán a légiességének a fő oka :) ... 









2015. július 24., péntek

Amikor felnő egy denevér - avagy megküzdési stratégiák CorpGoth-oknak és UniversityGoth-oknak

Mert bizony eljön az az idő, amikor az ember lánya "felnő", és a trugoth denevérből bizony CorpGoth lesz (vagy valami hasonló). Ha olvassátok a többi gothbloggert, akkor hasonló témával a napokban Annie-nél találkozhattatok [Link], illetve egy választ olvashattatok Trish-nél [Link], aki egy másik posztjában egy kicsit másik oldalról közelíti meg a kérdést [Link]. Be kell valljam, eredetileg nem akartam hozzászólni a témához, de ahogy ma felkeltem, úgy éreztem le kell írnom a saját nézőpontomat is. Nos, erről készült ez a picit hosszabb bejegyzés :) .


Mikor már közelítettem a 18-hoz, anyám leült velem szembe és azt mondta "Mikor elkezdődött nálad ez a 'fekete-korszak', a kolléganőim azt mondták, ne aggódjak, 16 éves korodra kinövöd, és akkor majd teljesen rózsaszínben leszel, miniszoknyát fogsz hordani, stb. Van egy olyan érzésem, hogy nálad ez már kimarad". És hát bizony valóban kimaradt ez nálam, vagy még várat magára... :)

Közel a fél-ötvenhez (fél év sincs és betöltöm T_T ...) bizony az ember már nyugodt szívvel mondhatja, hogy ha visszatekint, akkor fiatalabb korában mennyivel másabb volt. Mert bizony azok voltunk. 10-15 év telt el azóta, mióta megismerkedtünk a goth stílussal, és talán még fel tudjuk idézni, hogy milyen érzés volt amikor először éreztük úgy, hogy ez a stílus magába fogad, átölel... Mintha hazatértünk volna. Új, hihetetlen emberekkel ismerkedtünk meg, hihetetlen módon bővült a világról alkotott kép a fejünkben, új bandákat, új alstílusokat ismertünk meg. "Babybatként" vámpírokká, vérfarkasokká akartunk válni, vagy bármi más természetfeletti lénnyé, 5 évre rá már goth modellé vagy énekesnővé, hogy mi is gyönyörűek és csodálatosak legyünk.

De jött az érettségi, szakot kellett választani, átgondolni, hogy mit is akarunk csinálni az életünkben, miből akarunk megélni. Akkor és ott jöhetett el az a pillanat, amikor az agyunkat elborító rózsaszín köd kicsit felszállt (kinél többé, kinél kevésbé). Eljött az a korszak, amikor a kényelem felülírta a szépséget - hamarabb húztunk fel egy szép inget, mint egy csipkefűzőt.

Amikor felvettek az egyetemre, arra gondoltam, hogy milyen király, végre azt csinálhatok amit akarok, végre azt húzok fel amit akarok (a szüleim, főleg apám eléggé lekorlátozták ezt, páran talán ismeritek azt a sztorit, amikor fogta és kidobta az összes fekete ruhám...), olyan csipkecsodákba fogok járni, mint még sose, olyan fűzőim lesznek, hogy mindenki csodájára fog járni. Eljött a szeptember, és ahogy álltam a ruháim előtt arra jutottam, hogy ésszerűnek kell lennem. Nem törhetek rá rögtön az emberekre, azokra, akikkel a következő 3-4 évet fogom tölteni, a fokozatosság a lényeg. Így csipkecsodák és feltűnő kiegészítők helyett egy egyszerű szoknyát és még egyszerűbb felsőt viseltem. Mert bizony, tetszik, nem tetszik, az igazán gyönyörűen felöltözött goth lány egy kívülálló számára túl sok misztériumot rejteget, távolságtartónak és megközelíthetetlennek hat. Ha új emberekkel akarsz megismerkedni (és nem épp egy goth találkozóra készülsz), akkor bizony ez nem túl előnyös. De betartva a fokozatosságot, azt kell mondjam, hogy úgy érzem meglepően jól be tudtam illeszkedni, és el tudtam magam fogadtatni (még egy olyan sráccal is, aki első vagy második napon kijelentette, hogy ő "utálja a darkokat" - egy-két évre rá már baromi jókat tudtunk dumálni).

A legfontosabb tanulság ebből tehát az, hogy ne akarj ajtóstul rontani a házba. Mutasd meg ki vagy, hisz' más úgyse tudsz lenni, de ne úgy öltözz fel mintha a WGT-re mennél.  Egyébként félreértés ne essék, húztam én fel fűzőt is az egyetemen, igaz később, valamikor a 2. év felénél. A szoknya mondjuk alap volt :) ...


A másik nagy változást az öltözködésemben a BA és az MA közötti időszak hozta meg, amikor is dolgoztam egy fél évet, családsegítőként egy Gyermekjóléti Szolgálatnál. Mivel biciklivel jártam be, el kellett hagynom a szoknyákat (főleg miután a biciklim letépte a csipke alját a legszebb szoknyámnak T_T ...), így betörtek az életembe a nadrágok. A sors furcsa akarata szerint egyébként még ma is tart a nadrág-őrület, de egyre nehezebb, sima fekete farmert találni :( ... Szóval, visszatérve a munkához. Bár egy családsegítő nem tipikusan CorpGoth - hiszen, a szociális munka egyik alapja, hogy ne öltözz fel kiskosztümbe, mert egyszerűen távolságtartást sugárzol akkor, és képtelenség konstruktívan együttműködni a klienssel -, rá kellett jönnöm, hogy itt is a legjobb, ha minél egyszerűbb ruhákat húzok fel. Az igazán goth kiegészítőket (pl. halálfejek, csontvázak, denevérek) pedig teljesen el kellett hagynom, hiszen a legtöbb ügyfél cigány származású volt (tetszik, nem tetszik, ez az igazság, van aki ezt nem meri leírni, kimondani, de ha a CKÖ (Cigány Közösségi Önkormányzat) elnöke ezt mondja, akkor szerintem az egyáltalán nem stigmatizáló), róluk pedig tudjuk hogy borzalmasan babonásak, akkor nem túl szerencsés választás egy ilyen kiegészítőt viselni. Így jutottam el a semleges, "politikailag korrekt" ruhákig és kiegészítőkig. Mert bizony van olyan szakma, ahol ez a fontos, és látszólag működött is, ugyanis a klienseim megbíztak bennem, nem vették úgy hogy "cseszegetem" őket. Bár azt mondják, hogy a szociális szférában nem érzed sosem, hogy mikor vagy jó, nincs visszajelzés, én mégis sokat kaptam vissza. Igaz, lehet sokat segített az elkötelezettségem, az odaadásom, illetve az hogy nem voltam/vagyok kiégve, de ez már egy másik történet (szerintem erről is lesz blogposzt egyszer).

Tavaly ilyenkor, mikor megtudtam, hogy bekerültem MA-ra (emlékszem, sírtam, amikor megtudtam.. ültünk a TV előtt, a rendszer persze le volt halva, én meg se tudtam nyitni az oldalt, és a TV-ben a sors akarata miatt pont az ELTE ÁJK-t nyitották meg, és láttam hogy 92 pont volt az alsó határ, nekem meg 99 volt... hát, a hihetetlen megkönnyebbüléstől zokogtam... túl magas volt bennem a feszültség... ilyen ez az iskola!), nagyon izgatott lettem. Tudtam, hogy elölről kell kezdenem, amit BA-n, és a munkában (meg igazából gimi-ben is, csak más kérdés, hogy ott természetesen zajlott le a folyamat, hiszen akkor kezdtem igazán goth-á válni).

Mindig volt egy olyan gyermeteg elképzelésem, hogy az Egyetem az az elme fellegvára, ott a szabad gondolkodású emberek megváltják a világot. Nos, ez a BA-n és az MA-n is kiderült, hogy úgy baromság ahogy vagy (ha végeztem az MA-val szerintem erről is lesz egy poszt...). Bizony, sajnos az egyetemeken is rengeteg korlátozott gondolkodású ember van, és nem csak a tanárokra gondolok. Én kis bolond naív azt gondoltam, hogy MA-n már abszolút nem lesz semmi gond, hiszen sokan a BA-t csak szülői nyomásra csinálják meg (nem mellesleg, sokan az MA-t is ...), de MA-n már egy szűrt társaság van, tele értelmes emberekkel. Hűűű, hogy én mekkorát tévedtem ezzel kapcsolatban!

Az emberek bizony borzalmasan könnyen ítélkeznek. Nem érdekli őket, hogy ki vagy, honnan jöttél, sokan abból mondanak rólad véleményt ahogy kinézel. Mindegy, hogy kövér vagy, vagy vékony, az a te hibád. Mindegy, hogy mit húzol fel, ha az egy picikét is előnytelen neked, akkor az a te hibád. Bármit teszel, bármit mondasz, akkor hülye vagy és az a te hibád. Van egy viszonylag értelmes lány, legalábbis a többséghez képest (most ezt nem a nagyképűség mondatja velem, de amikor még mindig a "gimis" témák és problémák vannak jelen egy embernél, amikor még mindig csak a rosszat tudja a másikban meglátni, az nekem annyira nem értelmes... - és ez a mondat picit később ismét feljön!), akit nagyon sokan nem kedvelnek az egyedi, kicsit hipszteres stílusa miatt. Nekem egyébként többé-kevésbé tetszik a stílusa, vannak jópofa ruhái, de sokan - köztük egyik közelebbi barátom is -, szimplán leszólta, mikor Batmanes cicagatyában, Batmanes cipőben és Batmanes pólóban jelent meg. "De most komolyan, hogy tudod őt komolyan venni? Sehogy!" - szó szerint így hangzott el a közelebbi barátom kommentje a ruháját illetően. Ugyanezen két személyről van szó abban a történetben is, amikor is a közelebbi barátom mesélte nekem, hogy ennek a lánynak a tesója (aki egyébként rendőr) megtiltotta a lánynak, hogy rózsaszínt vegyen fel majd a gyakorlatán (ő is rendőrségnél van most, mint én). "De miért? Mi a baj a rózsaszínnel?" - hangzott tőlem az ártatlan kérdés "Nem a rószaszínnel van baj" így a válasz ".. hanem azzal, hogy az ő rózsaszín ruhái általában Csőrikések, vagy hasonlóak...".



Az egyedi stílussal nincs semmi baj, sőt. A változatosság gyönyörködtet, de azt sajnos el kell ismernünk, hogy bizony valamit valamiért fel kell áldoznunk. "Megöregedtünk", legalábbis már nem vagyunk tinik. Új problémáink lettek, már nem az a kérdés, hogy miért mosolygott rám úgy az a srác, vagy kéne anyától pénzt kérni, hogy meg tudjam venni ezt-azt. Már komolyabb problémák kerültek a felszínre - már megint egy rohadt csekk..., úristen, már ő is terhes, ő meg férjhez ment, de én még egyiket se akarom (ugye, ugye, a társadalmi nyomás!). És bizony itt jön fel az a probléma is, miszerint hogyan legyek önmagam, és hogyan álljak egyszerre helyt is? Ez bizony egy nagyon ingoványos mezsgye, ami rengeteg belső dilemmát okoz, rengeteg új problémát vet fel. Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet ezzel a kérdéssel megküzdeni, bizony arra nincs jó válasz. Mindenkinek magának kell kitapasztalnia a dolgot, hiszen sokminden függ az egyéni életúttól, a megküzdési stratégiáktól, a befogadó közösségtől (mert pl. egy vallásos, keresztény többségű munkahelyen egészen másképp fogadnak, mint egy ezoterikus újság szerkesztőségében).

A CorpGoth (illetve az általam kreált "UniversityGoth" :D ) egyáltalán nem önmagunk feladásáról szól. Arról a borzalmas tényről szól, hogy az ember prioritásai változnak, hiszen az önmegvalósítás egyik alapja az identitás, ami húszon túl már nem mindig az, hogy melyik banda a kedvenced, hanem az, hogy mit dolgozol, illetve hogy az "álommunkád" végezd (legalábbis bízom benne, hogy ez így fog lenni vagy így van mindenkinél). A CorpGoth ugyanis nem más, mint egy felnőtt denevér.

És ha úgy gondolnátok, hogy nem elég feltűnő egy CorpGoth stílusa, akkor bizony tévedtek. Sokáig én is azt gondoltam, hogy egy CorpGoth - stílusilag - alig különbözik egy átlagos irodistától, de borzalmasan nagyon tévedtem. Talán egy TruGoth-hoz vagy VictorianGoth-hoz képest valóban nem tűnik először annyira feltűnőnek, de ha "saját környezetébe" helyezzük, vagyis egy "perky" irodába, akkor bizony nagyon is kitűnik! Jómagam azt gondotlam, hogy teljesen beleolvadok a többségi társadalomba, szinte már semmi egyedit nem láttam magamban, egészen addig, amíg az első MA-s vizsgaidőszak nem kezdett el közelíteni. Akkor jöttek olyan kérdések, miszerint "Te egyébként ennyire szereted a sötét színeket?", vagy a vizsgák előtti tipikus "De furcsa téged fehérben látni! Pedig milyen jól áll...". Ilyenkor jön rá az ember, hogy bizony még mindig önmaga, de amellett, hogy feltűnést kelt, vagy valamivel kapcsolatban megjegyzik maguknak az emberek, mégis komolyan veszik. Mert bizony a "felnőtt világba lépve", a huszas évek elején-közepén, ennél fontosabb nem igazán van, ugyanis ez fogja megalapozni szinte az egész hátralévő életed, hiszen ettől függ, hogy hogy tekintenek rád az emberek - többek között azok is, akiknél állás-interjúzol majd.

(Ez a cikk egyébként úgy született, hogy kint ültem a teraszon és valamelyik hátsó szomszédtól egy valószínűsíthető babybat zenét hallgatott, amit az egész környék hallgat :))) ...  )



2015. július 20., hétfő

Beszerzett szépségek


Facebookon mutattam [Link], hogy jött ma három csomag, illetve benéztem a múlt héten a helyi hobbiboltba is, szóval gondoltam megmutatom ezeket a gyönyörű kis szerzeményeket ^^!

De nézzük is először az eBay-es csomagokat :) ...

Most rengeteg láncot, nyakláncalapot szereztem be, ugyanis az elmúlt időben borzalmasan kifogytam... Sok lánc született a kezeim között, na :) ...

Először is, ezek a jó kis kord-bőr nyakláncalap, amit egyszer már vettem, igaz akkor csak egy adagnyit, de annyira megtetszett, hogy kellett még két adag :) . Nagyon jó olyan nyakláncokhoz, amiknél úgy érzem, hogy nem illik hozzájuk a lánc (mert bizony ilyen is van!).


Bár a dupla láncok nem éppen az én terepeim, de tavaly ilyenkor készült néhány fej/hajdísz nálam, amik most eszembe jutottak, és amik miatt most megint kedvem kaptam :) . Emiatt szereztem be ezt a jó kis láncot ^^.


Ehhez a képhez kapcsolódva csak annyit mondok - 12 méter ezüst lánc ^^. A múltkor egy nap alatt elhasználtam 6 métert ,szóval muszáj volt pótolni a dolgokat :) ...


CsináljÉkszert!-ből is ideje volt már rendelni, hát most ennek is eleget tettem :) ... A "szokásos" szerelékeken (delfinkapcsok, szerelőkarikák) kívül, szereztem még be memóriadrót karkötőket, illetve egy négylevelű filigrán gyöngykupakot is...


... no meg persze egy nagy rakat marokkő ásványt is *,* ...



Mert ásványokból sosem elég :))) ...


Végül, de nem utoljára, benéztem a helyi hobbiboltba is, mert bizony már éppen ideje volt, ugyanis körülbelül egy éve (ideköltözésemkor :D ) eldöntöttem, hogy felfedezem a helyi terepet :) . Nagyon is jól tettem, ugyanis egy marha jól felszerelt bolt van itt, nem is gondoltam volna. És persze nem jöttem ki üres kézzel :) ...


6-féle pentart textilfestéket szereztem be, illetve egy jó minőségű 10-es ecsetet is, mert ecsetből és festékből persze sosem elég :) ...


A festékektől átmentem a gyöngyös-ékszerkészítős részre. Ott találtam néhány szépséget, amit nem tudtam otthagyni, például ezt a barna napkő ásványgyöngy chipset :) ...


... illetve fejes-, és szemes szerelőpálcákat, fekete színben. Ez igyanis már hiányzott, eléggé korlátozottnak éreztem a lehetőségeim a fekete lánccal, ugyanis nem volt hozzá szerelőpálcám. De így már sokkal jobb, sokkal több lehetőségem lesz :) ...


Mit gondoltok :) ?

2015. július 16., csütörtök

Polyvore 6. - Mert még mindig nyár van...

Készítettem még egy polyvore válogatást, aminek a témája természetesen a meleg és a nyár... Az elmaradhatatlan lenge ruha mellé persze kellett a napszemüveg, és néhány gyönyörű ékszer :) ...


A képeket most is az oldalon találtam, kivéve persze az ékszereket :) ... Miket is láthattok rajta?

- Breccsajáspisos ezüstdrótozott medál [Link]
- Mandalás nyaklánc [Link]
- Piros orientál fülbevaló [Link]

Mert ha nyár és meleg, akkor mi más, mint a piros szín játszhat főszerepet a kiegészítőknél :) ?

Praktika - Mandalás nyaklánc (és a mandalák története az életemben meg még sok minden más is)

Mostanában nagyon rápörögtem a mandalákra, bár én se tudom megmondani, hogy miért. Kisebb korom óta érdekelnek már a keleti vallások, illetve az ezotéria, de valahogy a mandalakészítés sosem kapott kiemelkedő szerepet. Most valahogy mégis. Nyomtattam ki mandalákat, ki is színeztem már egyet :D (szerintem első-második óta nem volt a kezemben színező :D ... az meg lassan 18 éve volt) [Facebookon egyébként megtaláljátok ezt az említett mandalát LINK] . Utána vettem ugyebár a mandalás táskát [Link] , amit elkezdtem már kiszínezni, ugyanis nemrég vettem 4 gyönyörű Pentart textilfestéket (ami nem mellesleg magyar termék, és nagyon jó minőségű!

Eddig egyébként én nem tudtam, hogy a Pentart magyar termék (ha tudom, akkor szerintem tudatosabban kerestem volna), igaz az feltűnt, hogy van egy magyar nyelvű Facebook oldaluk [Link], ahol rengeteg jó ötletet megosztanak. Szóval, gondoltam kicsit utána olvasok a cégnek, mégis kik, mik, hiszen rengeteg hobbibolt árulja az ő termékeiket, gondotlam biztos valami nagy külföldi cég. Hát nem. Magyarok! Én meg persze szeretem a hazai termékeket, a hazai ipart, termelőket támogatni (meglepő ellentét azzal, hogy mennyire nem szeretem a magyar bandákat...), annyira, hogy például a boltban megnézem hogy ezt vagy azt hol gyártják, és a magyart veszem meg (akkor is ha az drágább). Spanyol paradicsomot elvből nem veszek (mert egyszerűen nem finom, íztelen), de a magyarból akár a csúnyábbat, kopottabbat is.

De borzalmasan elkanyarodtam a mandaláktól (most ilyen beszélhetnékem van :D ). Tehát, épp festem a mandalás táskám, ami kb. eddig a felénél tart (Instagramon készült pár kép LINK] , meg persze osztottam meg párat Facebookon is [Link], de tervezem, hogy ha elkészül, akkor csiinálok róla egy bejegyzést (ezért vannak a fázisokról képek, no meg azért is, mert elég aprólékos, lassú munka - de hát ilyen a mandalafestés!). Egyébként Libriben kinéztem egy gyönyörű mandalás naptárat, kár hogy év közepe van, de remélem, hogy jövőre hamarabb kapcsolok, és akkor veszek egyet ^^. Egyébként nem szokott naptáram lenni, határidőnaplóm se... De egy mandalásra mindenképp befizetnék, egy olyan kell :))) ...

És hogy miért? Mert a mandalák gyönyörűek! Vibrálóak, színesek, csodálatosak! Azt egyébként tudtátok, hogy a mandalák színei nem csak azért azok, mert szépek/jól néznek ki, hanem mindegyik színnek megvan a maga jelentése? Minél jobban belemerülök a mandalakészítés rejtelmeibe, annál inkább jövök rá, hogy ez egyrészt cseppet sem egyszerű, másrészt jóval több mint amennyit az ember első ránézésre gondolna. Nem csak egy művészetről van szó, hanem mediációról és egy ön-gyógyításról is.

Szóval, ez az újjonan érkezett mandala-mániám miatt készült ez a gyönyörű mandalás nyaklánc :) ... Színes, vibráló, gyönyörű!




Egyik kedves szaktársnőmtől, aki már szerintem nyugodt szívvel hívhatok barátnőmnek is :) , volt Törökországban és gyönyörű lapos kavicsokat hozott nekem, amikre szintén majd mandalákat szeretnék festeni, de még nem akartam, félek hogy csak elrontanám ^^ ... bár, ha nem gyakorlok, akkor sose lesznek azok a mandalák megfestve :) ...

Illetve, beszereztem egy Zen firkák nevezetű könyvet is [Link], ami bár nem mandalakészítésről szól (olyat sajnos nem találok :( ), de szerintem ez is jó alapokat nyújthat a mediatív rajzoláshoz ^^...

2015. július 15., szerda

Praktika - Négy elem

Tudjátok, hogy szeretek kísérletezgetni, mindig újabb és újabb technikát kipróbálni :) . Ez akkor sem volt másként, amikor a gyurmamedálos Égbolt felett nevű nyaklánc készült, és ez a technika annyira megtetszett, hogy készült még pár ilyen ékszer :) . Íme, például ők is. A mókás velük kapcsolatban az, hogy először nem gondoltam egy témára sem, csak üveglencsék voltak, amiket ilyen-olyan színűre festettem le. Miután megszáradtak és megfordítottam őket, akkor láttam csak meg, hogy bizony akaratomon kívül is megalkottam a négy elemet :) ...


Természetesen hozzájuk is a filigrán díszítésű gyurma medálalap illet, így ezt kaptak. Remélem felismeritek, hogy melyik a föld, melyik a levegő, melyik a tűz, s melyik a víz :) . 

Természetesen eladók, szép fekete szalagos nyakláncalapot kaptak :) ... 




2015. július 13., hétfő

Videóajánló - 12 nap ébren, aztán 21 gyógyszerrel, lekötözve

Ismeritek a Hiperkarma nevezetű együttest? Nem különösebben kedvelem őket, bár a Lidocain című számukat szeretem... Nos, most nem is az egyöttesről, hanem az énekesükről szeretnék írni.

Bérczesi Róberttel ugyanis készült egy alig 10 perces, mégis marha jó interjú, amit azóta már körülbelül 5xor megnéztem. És hogy miről szól? A drogokról. Pontosabban az ő drogkarrierjéről. Ahogy az ember hallgatja az elmondását megdöbben attól, amit mondd - 12 napig volt ébren egy szertől, a 8. napon ivott először, majd a 12. nap után kiterülve találtak rá a konyhában. Megdöbbentő az is, hogy a dizájnerdrogok ugyebár egy jogi kiskaput kihasználva "legálisan" vásárolhatóak... igen, de a hatásukkal mi van? Az ilyen drogok lényege pont az, hogy még maguknak a készítőknek nincs fogalma arra, hogy vajon mit is fog kiváltani egy-egy emberből. Egy szó mint száz érdemes megnézni ezt a kis interjút, főleg mert rövid és ezért a rohanó hétköznapokba is be lehet illeszteni. Tanulságos, elgondolkodtató.

Ha nem jelenne meg, akkor ezen a linken megnézhetitek: [Link]


Praktika - Képjáspis medál fekete nyakláncalapon


A múltkor mutattam egy nagy adagnyi ezüstözött drótos ásvány medált :) . Lehet feltűnt nektek, hogy ezen a képen plusz egy medál, amit ott nem mutattam :) . Ez egy rézdrótozott képjáspis medál, szép fekete nyakláncalapon. 

A jáspis a legkiválóbb gondoskodóként ismert. Stresszes helyzetben nyugalmat és teljességet ad. Egységessé tesz. Összehangolja a csakrákat. Megtisztítja a környezetet az elekromos szmogtól. Céltudatossá tesz, bátorságot ad ahhoz, hogy szembe nézzünk a problémáinkkal. Segíti a gyors gondolkodást, növeli a szervező készséget, a képzeletet. Jótékonyan hat elhúzódó betegségekre, újra energizálja a testet. Jó hatással van a keringési-, az emésztő- és az ivarszervekre. [Forrás]





Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...