2010. július 17., szombat

Praktika - Kámeás nyakék

Ezt a nyakéket szintén a "lolita outfit"-emhez csináltam (aminek a headpiece itt van), főleg azért is esett a választásom a lila-fekete összetételéhez (meg igazából szeretem ezt a két színt).
Még régesrégen vettem egy kámeát (ami egyébként állati drága, de ez szerencsére "vaterás" volt), amihez egy hosszú láncot is adtak. Sokáig így hordtam, de miután meguntam, úgy döntöttem, hogy lehet hasznosabb felhasználási módja is, mintsem ott csücsüljön a polcomon és porosodjon; így fogtam egy nyakhossz + 1-2 cm hosszú bársonyszalagot, arra rávarrtam a szalagot, a feléig, rá a kámeát, majd mivel akkor még kiskezdő voltam, a másik irányból kezdtem el rávarrni a szalagot, így középen nem is lettek szépek :). Ezután már csak a végén kellett két kis kapcsot rávarrni :), és már kész is a kis nyakék ^^

Praktika - Lolita "headpiece"

Aki ismer, az tudja rólam, hogy bár nem vagyok 100%ékosan loli, nagyon de nagyon tisztelem és szeretem ezt a stílust (is -> főleg a goth lolikat ^^). Bárki bármit gondolhat magában, de nekem muszáj kiordítanom, a ma már szinte közhellyé vált véleményem: OLYAN ARANYOSAK!!! :D

(mondjuk a 2009. nyári animeconon én is lolinak voltam beöltözve :$ ... muszáj volt! És meglepődtem, hogy hazánkban mennyire elterjedt ez a stílus)

Egy kép, ha valaki nem nagyon tudná hogy mi az az lolita :)

Amint a fönti képen is lehet látni én is egy ilyen aranyos kis lolita-headpiece-t csináltam (azért írom angolul, mert én még sajnos nem nagyon találkoztam a magyar megfelelőjével, de ha valaki tud valami értelmes nevet, az írja meg pls kommentben!!!). Meglepődtem, hogy egy ilyen darabot nem is nehéz megcsinálni. Kell hozzá egy kis fekete anyag, egy kis lila szalag, egy kis fekete csipke, és néhány szegecs arról a bizonyos ezer darabbá szakadt övről :) ... Ezután az anyagunkat csak össze kell varrnunk (mivel én akkoriban még a mainál is csúnyábban varrtam, azért a két oldalát varrtam össze utoljára, s hogy a hibákat elfedjem fekete csipkéből és szögecsből 1-1 kis masnit tettem az anyag két végére). A lila szalag szintén felvarrásra került, eredeti terveim szerint úgy nézne ki ma ez a headpiece, mint egy fűző felülről, de valahogy sehogy se jött össze, így inkább a szögecsekkel turbóztam fel :) . Végül a csipkét kellett felvarrni a két hosszabbik szélére az anyagnak, és így ni, már kész is!
Ez a headpiece a fentebb említett animeconra készült, bár azóta volt rajtam már párszor :) (csak hogy nehogy valaki pózernek nevezzen, mert ki nem állhatom ezt a szót magát)

Aranyos kis képek ^^

Pár aranyos kép, amiknek nem tudok ellenállni :) ...
No, meg ahogy azt a festékreklámban is mondják -> soha nem tudhatod, hogy honnan jön az ihlet! :)





2010. július 7., szerda

Praktika - Olasz polca


A fent látható polc egyik ismerősöm büszke tulajdona (az engedélyével mutatom be a blogon a készítés menetét meg a képet) ; ehhez nem kell több, mint egy kis kreativitás, és mint mindig, a megfelelő anyagok.
A recept pedig viszonylag egyszerű; fogj egy bútorlapot, vágd méretre, erősítsd fel a falra. De hogy ne legyen egyhangú, fogj két feketére festett láncot, a végüket egy-egy csavarral és anyával erősítsd oda a polchoz, a másik végükön lévő szemet pedig a falba erősített kampóra húzd rá. ÉS tá-dám! Már kész is van a "láncos polcod"!
Én teljesen le vagyok döbbenve. Ez valami zseniális, és nagyon is mutatós!

Praktika - Valentínnapi szett :)

A fenti összeállítást egy Valentín napi ünneplésre készítettem; a szív alakú medálok egy nagyon csúnya, túlzsúfolt nyakláncról lettek leszerelve, a kulcsot pedig úgy kaptam egyik barátnőmtől (mondván, a cipőjén voltak (???), és neki nem tetszettek, leszerelte őket, és nekem adta végül).
A fülbevaló elkészítése nagyon egyszerű; egy hurokra van szükségünk, medálra, ollóra, hogy szét tudjuk nyitni a medál kis "körét", meg egy fogóra, hogy majd összecsukhassuk. A nyakláncot pedig nagyjából úgy csináltam meg, mint a Rémálom nyakéket (csak csipkét használtam, meg vékony szalagot).


kulcs a szívhez :)

két aranyos fülbevaló

Praktika - Rémálom nyakék

Vad korszakom terméke ez a nyakék; tele lánccal, fekete köves-koponyás kereszttel, és egy biztosítótűvel, és két bársonydarabbal.
Az elkészítése ennek sem volt túl bonyolult; egy vastagabb bársonydarab körbevarrása, hogy ne foszoljon később (varrógéppel), majd rávarrni egy fekete bársonydarabot, annak is elvarrni a végét, majd 3 franciakapoccsal lezárni a hátsó részét. Miközben a fekete bársonyszalagot varrtam felfelé, félúton megálltam, hogy a koponyás keresztet ráhúzzam a vászonra, majd tovább folytattam a varrást. Fogtam egy hosszabb láncot (egy csúnyább nyaklánc volt valamikor), majd azt 1-2 öltéssel hozzáerősítettem a fekete bársonyhoz. Mivel kicsit egyhangúnak találtam, fogtam egy biztosítótűt, hogy azzal is kicsit csinosítsam a nyakéket :)
Így született meg egy Halloween-i partyra a "Rémálom" nyakék :)

Praktika - Az Ártatlanok Hite nyakék


Nos, ez szintén egy olyan nyakék, amibe én nem túl sokat fektettem bele, a lényeg a jó anyagválasztásban rejlik; kell hozzá egy kis patent, egy kereszt alakú medál (én "hangulat-medált" választottam, hogy ne legyen egyhangú a dolog, így ez a medál változtatja a színét, a hőmérséklettől függően), és szép fehér csipke (nagyon ritkán használok fehér csipkét a nyakékeimnél, de valahogy most ide úgy éreztem, hogy ez illik).
Ismét a nyakhossz + ~2-4 centi hosszú csipkére van szükségünk, amit a végén elvarrunk, és rávarrjuk a patentot. A medált pedig valamelyik csipkelyukba rakjuk (körömvágó ollóval könnyen szét tudjuk nyitni a kerek részét a medálnak, és egy fogóval pedig vissza tudjuk zárni), lehetőleg az anyag közepén, s íme, már kész a nyakláncunk!




ez a két nyakék is hasonló eljárással készült

Praktika - Egy necckesztyű egyszerű feldobása


Még régebben vettem egy csuklóig érő necckesztyű párt. Sokáig nem nagyon tetszettek, ugyanis olyan "dísztelennek", "hiányosnak" éreztem őket, mondhatni túl egyszerűnek. Nem volt más megoldás, úgy döntöttem, hogy feldobom a kesztyűket 1-1 karkötővel.
Sok töprengés után meg is születtek az "ikrek"; nem kell hozzájuk más (tehát a 2 db-hoz, aki szimplát akar csinálni, az természetesen nem vesz mindenből 2-tőt), mint 2x1 db "ékszergomb", 2x1 patent az összekapcsoláshoz, 2xcsuklóátmérőhossz duplája, 2x1 db díszes masni szalagból, és ugyanolyan szalagból 2x1 csuklóhossz + 1 centi hosszú.
A csipkét összeráncoljuk, és így varrjuk rá a szalagra, aminek a két végét elvarrjuk, majd a patentokat varrjuk rá. A szalagra rávarrjuk a díszes kis masninkat, és arra rá pedig az ékszergombunkat. Nem túl bonyolult művelet, és szerintem a művelet nagyon mutatós lesz a végén :) !

két kis ikrem, akikre nagyon büszke vagyok^^


Ez a nyakék is hasonló módon készült, csak kis lakattal, körökkel és lánccal spékeltem meg :)

Praktika - Szegecses karkötő

Mire nem jó egy szétszakadt, szinte teljesne új, szegecses öv? Hordásra ugye már nem nagyon, hát, akkor nincs más teendő, mint a szegecseket leszerelni róla, és szépen felhászni. Például csinálni egy egyedi szegecses karkötőt!
Én pl fiatalkoromban mindig is szerettem volna szegecses karkötőt, de sajnos a mi kis városunkban nem nagyon lehetett kapni, talán 1-2 alkalommal Karácsonyi vásárokon, de azok is elég "gagyik" voltak. Szegecses övet is sajnos csak a turkálókban tudtam beszerezni. Tehát, miután elszakadt (kb egy hónap után ^^...) a második szegecses övem is (mert hát ezeket nem nagyon kíméli az ember lánya sajnos), kreatívnak kellett lennem, s leszedegetnem szépen, egy bicska segítségével a szegecseket úgy, hogy azok a lehető legkevésbé sérüljenek. Ezután fogtam egy kb ugyanakkora bársonyszalagot, mint a szegecsek (itt most csuklóátmérő + 4 centi), szépen behajtottam az oldalán a maradék 2-2 centit, majd patentot varrtam rá, és kezdődhetett a legbonyolultabb munka - a szegecsek felpakolása úgy, hogy azok szép, szoros sorban álljanak egymás mellé.

a legnehezebb dolog benne az, hogy a szegecsek szépen, egymás mellett álljanak

Praktika - Életem legelső "bonyolult" nyakéke és karkötője

Na, jó, annyira nem is bonyolult így utólag visszagondolva, de amikor 15 éves koromban ezt a nyakéket és karkötőt csináltam, valahogy nagyon bonyolultnak gondoltam. Egyébként a suliban is hordtam (a szalaghoz hasonló színű fűzőmmel), s a "diszkós" barátnőimnek is nagyon tetszett, de annyira, hogy egyiknek csináltam egy hasonló karkötőt, csak lila szalaggal.
Eredeti tervek szerint cska egy egyszerű, ciklámenes színű szalaggal, és "fodrozott" csipkével ellátott nyakéket akartam. Ebben nincs semmi bonyolultság - kell hozzá egy nyakhossz + ~2 cm hosszú bársonyszalag, egy vékony ciklámen szalag (bársonyszalag + 1 centi hosszú, hogy a végeit be lehessen "fordítani", és úgy elvarrni), és a ciklámen szalagot rá kell varrni a bársonyra, majd rá kell varrni még a végére a két patentot (a karkötő képénél látszik ennek a művelet a végeredménye).
A masni se egy bonyolult dolog - mintha cipőnkre kötént, csak óvatosabban kell megkötni, hogy szép legyen, és mindkét "nyuszifül" fent legyen. Néhány plusz szalagot is lehet rákötni, vagyis én anno kötöttem rá, mert így jobban tetszett. Ezután a masni közepénél fogva rávarrjuk a nyakékünkre a masnit.
A karkötő nagyjából ugyanez, csak kisebb méretekkel ugyebár :)


a karkötő kicsinyített mása a nyakéknek (lent)


a legbonyolultabb része a dolognak a masni felvarrása úgy, hogy az szép is legyen

Praktika - A világ legegyszerűbb nyakéke és karkötője



A fenti képen a világ legegyszerűbben elkészíthető "szettjét" láthatjátok. Tényleg nem kell hozzá más, csak egy csuklóátmérőd + ~1 centi hosszú, rugalmas csipke a karkötőnek, rá két kis kapocs (dísznek), illetve egy szép, mintás csipke, ami a nyakhosszod + ~2 centi hosszban, és persze rá egy kapocs (ez fogja összekötni).
A karkötő két végén egyszerűen összevarrjuk, majd rá díszítésnek a két kis kapcsot is.
A nyakék két végét behajtjuk, és úgy varrjuk el, majd erre varrjuk rá a kapcsot, s már kész is az alkotás!
Itt szerintem a legfontosabb az anyagválasztás; hiszen nem mindegy, hogy miből készítjük el csodás, ám mégis nagyon egyszerű kiegészítőinket!


a karkötő, a két kis "dísz"-kapoccsal


a nyakék anyaga eredetileg van átszőve a vékony, lila szalaggal

Praktika - Karácsonyi narancsok

Bár a Karácsony még nagyon nincs itt (sajnos), én azért elhoztam a múlt évi "narancsaimat" :) Két dolog kell hozzá - pár szép narancs, és egész szegfűszeg. A szegfűszegeket csak szépen bele kell szúrkálni a narancsba, és annak igazán különös lesz így az íze (én nem annyira, anyukám annál inkább kedveli az ilyen narancsokat).
Tehát, íme a tavalyi év termése:


szívecske :)


süni pajtás :)


smile!

Bögrécském - Vlad Tepes a legjobb barátom ^^


Bementem a Kiskunhalasi Bobo Shop boltba, és fogtam, megcsináltattam a saját kis egyedi bögrém, ami Vlad Tepessel való barátságunkat hírdeti ^^ (aki nem tudná; Vlad Tepes, a "karóbahúzó", egy havasalföldi vajda volt, de inkább karóbahúzásairól vált híressé, no, meg persze arról, hogy Bram Stoker róla mintázta nagyszerű hősét, Dracula grófot, sőt, ami plusz érdekesség, hogy az Esterházy család egyik elődjének, ősének tekinti (sajnos teljesen alaptalanul, csak azért, mert a képtárukban ott van egy nagyon ritka, egész alakos Vlad Tepes portré) Vlad bácsit -> aki többet szeretne Vlad bácsiról megtudni, annak itt a Wikipédia ), és íme, hát, KÉÉÉSZ!!! :D

Tehát, aki esetleg Kiskunhalas közelében lakik, annak figyelmébe ajánlom a Bokányi Dezső (sétáló) utcai Bo-Bo Shop és Ajándék boltot, ahol nem csak bögrét, de párnát, pólót, üveg-polót, és még sok más mindent is egyedivé tehetünk, s annyira nem is drágán! (na jó, ennyi volt az ingyenreklám, de olyan boldog vagyok, hogy kész a bögrém ^^!!!)


2010. július 6., kedd

Praktika - Szabásminták :)

Egyik ismerősöm megkérdezte, hogy nem tud-e valaki valami jó kis szabásmintákat, hát elkezdtem kutakodni, és emberek, olyan dolgokat találtam, hogy leesett az állam. Rengeteg jó dolog lelhető fel a neten!!!!!! Íme a kedvenceim :)

1-2 kedvenc szabásminta
nekik nem tudok ellenállni :)
ez a világ legszebb hajbavalója
Viktoriánus szoknya
1885-ös Viktoriánus szoknya
aranyos kis alsószoknya ^^
ebbe a szoknyába totál beleszerettem :) (lent a kép)

Ezeket innen válogattam:
EGL Tutorial linkek
Ingyenes Edvárdian és Viktoriánus szabásminták

Még pár jó link :)
Készítsd el a saját fűződ!
(bár inchekben kell számolni, a google segítségével meg
tudjuk azt csinálni, hogy beírjuk, hogy
pl "100 cm to inch", és megkapjuk a számokat)
Ingyenes szabásminták
Gothkislányok boldogságos link-, és szabásmintagyűjteménye :)
Mindenféle szabásminta/tutorial linkgyűjtemény
Trystan Szekrénye - kész ruhák bemutatása
Mindenféle varrással kapcsolatos segítség
ThreadBanger szoknyák
Ingyenes szoknya-szabásminták
Elizabeth korabeli szabásminták
(itt te állíthatod be a saját méreteidet, tehát
már rögtön méretre szabva kapod meg a pattern-
generatorokkal a szabásmintádat -> INCH-ben mér!)

2010. július 5., hétfő

Carmilla - Joseph Sheridan Le Fanu korszakalkotó regénye

Mivel Carmilla az egyik kedvenc vámpírom, ezért muszáj közkinccsé tennem ezeket a csodálatos képeket, amiket nemrég találtam a neten.
Carmilla egyébként a vámpír-, és a "rendes" irodalom egyik legcsodálatosabb alakja - Le Fanu vele megalkodta ugyanis vele a modernkori vámpírnőt - Carmilla volt ugyanis a világirodalom első, lezbikus vámpírnője, amilyenekkel a mai filmek többségében is találkozunk (Twiligh-tot jómagam nem tartom vámpír-filmnek, az inkább fantázia történet - a vámpírtörvények és leírások semmibevételéről szól... szomorú, de igaz), s sajnálom, hogy kis hazánkban, Magyarországon, szinte semmit se tudunk Carmilla kisasszonyról (aki egyébként a Vampire Hunter D c. animeban is megjelenik). Akit érdekel a dolog, annak ajánlom a sulinet egyik cikkét Carmilláról.




Fuccsba ment meló és kis rosszullét

Bár úgy volt, hogy ma megyek ismét Szegedre, betegen keltem fel reggel, se gyógyszer, se energiaital nem segített, így itthonmaradtam. Legalább nem kell a szétverd fürdőt néznem, így rábíztam anyukámékra a vásárlást (kellett venni csemperagasztót, meg ezt-azt).
Tehát, miközben pihiztem, és relaxáltam, hogy legalább jobban legyek. Mikor úgy éreztem, hogy túlélek egy felülést és világosságot, Úgy döntöttem, hogy csinálok egy koporsó alakú dobozkát. Találtam is egyet, Lori Staton által. Először ránézésre azt hittem, hogy Ez egy nagyon jó minta.


Nos, ezután szépen kitisztítottam a képet, újrahuzogattam, kinyomtattam, kivágtam, majd ekkor jött a pofon - miért van egy koporsón három fedél?! Hiszen három van! Az ember azt hinné, hogy nem, de igen. Így hát újra kell rajzolnom az egészet. Tehát kisebb-nagyobb átalakítások után így néz ki az "én kis koporsóm" :) (remélem a kézzel rajzolt változat tulajdonosa nem lesz mérges rám emiatt :) ... -> egyébként nagyon nehéz kitisztítani egy ilyen képet, pedig valamikor én grafikus akartam lenni :D ...)

Tehát, íme itt van a koporsó :) Remélem fogjátok tudni használni! (én még nem próbáltam ki, csak a "háromfedelest" :D, mert kicsit mérges lettem a világra akkor, és inkább hagytam a fenébe, majd holnap kinyomtatom).

Egyébként nagyon szomorúnak tartom, hogy ezen kívül nincs is jóformán használható koporsó alakú doboz-vázlat a neten :( ... VALAKI, aki sokkal ügyesebb nálam, egyszer igazán csinálhatna egy nagyon jót :) !!! S nem csak ez az én kis bénám lenne :) ...

Igazából találtam két "használhatóbb" vázlatot, bár ezeknek nincs fedelük, ezért nem tetszenek annyira :( ...


2010. július 3., szombat

Házfelújítás – Tervezések

Ezt a bejegyzést jobb lett volna a „Netmentes napok” elé betenni, de most már mindegy :)
Ez a bejegyzés nem lenne más, mint egy kis „útmutató”, így kis segítség annak, aki esetleg nem tudná, hogy hol is kezdjen bele a házfelújításba (főleg, ha rengeteg, de rengeteg a felújítandó dolog).
Ugyanis nincs fontosabb dolog, mint a TUDATOSSÁG (és persze a kitartás)! Nem szabad úgy, hogy most akkor ebbe is belekezdeni, meg abba is, össze-vissza. Először mérlegelni kell – mi az a munka, ami a legtöbb kosszal jár, mi az ami kevéssel? Ami sok kosszal jár, azt nem szabad „kényes” munkával (pl. festés, glettelés) keverni. Tudnunk kell azt is, hogy mik a lehetőségeink – aki pl. még soha életében nem csinált, sőt, nem is látott házfelújítást, az ne nagyon kezdjen bele egyedül, továbbá azért (sajnos) az anyagiak se hanyagolhatóak el.
Régebben olvastam egy Praktika cikket a felújításokról, és ott leírtak egy sorrendet, amivel én nem értettem teljesen egyet, így most megírnám a „saját” listámat, hogy szerintem milyen sorrendben célszerű haladni a munkákkal.
1 – Külső munkák elvégzése:
1, tető-munkák
2, ajtó/ablak-csere
3, hőszigetelés
4, falfestés
2 - Belső munkák elvégzése:
1, dugaszolóajzatok/kapcsolók, stb áthelyezése/kicserélése
2, glettelés
3. tapétázás
4, festés (ajtók először, majd a falak)
5, padló felszedése (lehetőség szerint hamarabb, mint a festést)/lerakása
Hirtelen több munka nem jut eszembe :) …

Házfelújítás - Netmentes napok – 5. nap, Péntek

„A glettkirálynő hajnala felvirágzott” - mondta tesóm a mai fárasztó nap után. Ugyanis a mai nap a glettelés napja volt! Igaz, még nem végeztünk az összes gletteléssel, valószínűleg hétfőn még glettelni fogunk. De addig lesz legalább egy hétvégénk, amikor pihenhetünk.
Akkor most pár szót a glettelésről. A glettelés nem egy bonyolult feladat. Tesóm szerint, amit más 3-4 év alatt tanul, mi abba ösztönből 5 perc alatt belejöttünk. Csak egy spakli kell hozzá, a nagyobb lukakhoz spaklivas (vagy glettelő vas, 500-600 forintért már lehet venni), esetleg a repedések fölé üvegszál ajánlatos, hogy ne repedjen később át a glett.
A glettet pedig csak fel kell kenni a már előzőleg megtisztított felületre. Száradás után, ha nagyobb a repedés, akkor ajánlatos még egyszer átmenni rajta a glettel, utána legalább 12-24 óráig állni hagyni. Ha végeztünk, akkor már csak fogni kell a csiszolópapírunkat, s azzal átdörgölni a felületét, hogy szép sima legyen – utána jöhet is már a festés!
Miután kigletteltünk, anyuka felhívta a burkolót meg a vízvezeték szerelőt, s szerencsére azok tudnak már jönni kedden. Remélem akkortájban már a netünk is be lesz kötve, így nem kell majd sokkal több „netmentes” bejegyzést írnom. Bármilyen furcsa is, nem jó net nélkül lenni. Szeretem a netet :) És tudom, hogy Ő is szeret engem :D …
Tehát, mivel a burkolók jönnek hamarosan, hazafelé jövet még beugortunk pár helyre, így vettünk egy szerszámoslkészletet, ütvefúrót, no meg persze egy kádat is, meg néztünk csempéket is. Ami számomra dühítő, hogyha az ember vesz díszcsíkot, az majdnem többe kerül, mint a csempe! Egy normális díszcsík megvan 500-700 forint is, és persze darabja :S … És 1 méterre eleve (ha 20 centis darabról beszélünk, ami kb egy átlag hosszúság), kell rögtön már 5 db, ami rögtön 2500-3000 forint is megvan, és nem egy méterre tesszük ugye a csíkot, hanem 5-6, néha 10. Tehát, tényleg nagyon sok :-/ … És nagyon szomorú vagyok miatta, mert van 1-2 nagyon jópofa díszcsík. Amik nekem nagyon tetszenek, azok a halasok ^^. De azokat sajnos kis fürdőbe (tehát egy panel fürdőbe) nem lehet beletenni, csak egy szép, nagy, tágasba. Ezzel nincs is baj, de én azért sajnálom :) . De sebaj, majd a legközelebbi lakásomba halas díszcsík lesz :D !
Hazaérve persze még ide-oda kellett furikázni a családot, mert mindenkinek volt még ereje bulizni egyet, csak nekem nem. Én vagyok a legfiatalabb, erre én maradok itthon egyedül :D Annyira fáradt vagyok, hogy ezt is csak este írom meg, egy jó meleg fürdő után :) . Egyébként itthon is nagy házátalakítások voltak; új bejárati ajtónk van, új tetőnk, és apa vett egy új TV-t is (sőt, nekünk is hozott egy új mikrót Szegedre!) ! Tehát, zajlik az élet :) … Minden esetre a hétvégéimet bizonyosan a pihenésnek fogom szentelni :)

2010. július 2., péntek

Házfelújítás - Netmentes napok – 4. nap, Csütörtök

„A negyedik nap a legnehezebb!” - ezzel a felszólalással kezdtem a mai napot (is) . Hihetetlen nehéz volt felkelni. Nagyon nehéz végigdolgozni egy hetet, reggeltől estig csinálni a melódiát, s ha jobban belegondolok, ha majd dolgozni fogok akkor ugyanezt kell tennem. Reggel ahogy felkeltem, megreggeliztem, s mozdulni sem bírtam. Szerencsére jöttek a „látogatóink”, nagybáttyám és fia, anyukája (tehát nagymamám), és anyukám személyében. Szerencsére ők délig maradtak, sőt, picit később is, így mi addig lógathattuk a lábunkat (én meg aludhattam egy jót) .

Közben rájöttünk, hogy egy egyszerű vödör milyen jó is; lehet asztalként használni, de lehet szék is, esetleg kuka. Tehát, egy vödör többfunkciós!
Miután a látogatóink elköszöntek, mi nekiálltunk a maradéknak, és lecsiszoltunk másfél ajtót. Egy tegnap félbemaradt. De holnapra ígérték, hogy hazavisznek minket, és véééégre otthon aludhatunk! Már nagyon várom... Kezd elegem lenni ebből a lakásfelújításból. De jó lesz hétvégén pihenni!

Házfelújítás - Netmentes napok – 3. nap, Szerda

„A harmadik nap a legnehezebb” - mondják a Stanley, a szerencse fia c. könyvben. Igaz, utána az olvasó rájön, hogy a fiúknak mindig az aktuális nap a legnehezebb. Azt hiszem ezzel én is így leszek. A karom majd leszakad, alig bírok vele gépelni. Pedig negyed 10-kor keltem fel, de így se bírom túl jól. Próbáltam mozgatni, ropogtatni, de azt hiszem, hogy jobb ha ma már kímélem. Látszik, hogy nem vagyok hozzászokva a 12-órás, aktív, fizikai munkához, tehát, le a kalappal az összes mester előtt, akik mindenféle kar-, láb-, vagy egyéb fájdalom nélkül kezdenek el egy napot.
Reggelire szerencsére tegnap este vettünk pizzás-csigát (azt hiszem olasz kaja-mániákusok vagyunk), mondván, hogy igen, mi ezt megérdemeljük, no, meg persze kakaóport, mert tejünk az volt, de mi azt csak kakaóként vagyunk hajlandóak meginni (nincs is jobb, mint paradicsomos kajához kakaót inni!). Gyors reggeli és még gyorsabb megágyazás után szembenéztünk az egyik legnagyobb rémálmunkkal – a többi ajtóval. Délig megcsináltuk a nagyszobánk ajtaját (kerettel együtt).
Az ilyen csiszolások rengeteg gonddal járnak; eleve érdemes egy külön „csiszoló-szobát” létrehozni, ha az ember lánya egyszer már egy panelba költözött. Ott nyitott ablakok mellett, maszkban, védőszemüvegben, gumikesztyűben, esetleg valami hajvédő sapkával érdemes csiszológéppel haladni, de így is 1 „teli” ajtó nagyjából 2 órás munka. Először le kell szerelni róla a kilincseket, majd mindenféle szöget és hasonlót is kiszedni, ha esetleg van az ajtóban, majd a géppel az egyik, majd a másik oldalát is lehet csiszolni. A bemélyedéseket érdemes kézi csiszolóval leszedni; fogunk egy fadarabot, amit egy csiszolópapírba „rejtünk” el, hogy így a szélek szép formájúak maradjanak. A keretek csiszolása szintén kézzel érdemes, hiszen azokat nem lehet egy külön helyiségbe vinni, és kézi csiszolással, bár fárasztóbb és hosszabb ideig tart, de kevésbé koszoló, mint géppel. Egy keret nagyjából 1-1,5 órát vesz igénybe, kissebb-nagyobb pihenőkkel, ugyanis kézzel lecsiszolni egy ilyen keretet nagyon kimerítő munka. Nem mintha a gép rázását érezni 2 órán keresztül jobb érzés lenne.
Ha az ajtó csiszolásával megvagyunk, érdemes egy picit még várni, hogy a por ülepedjen, majd egy száraz ronggyal az ajtót áttörölni. Ha az ajtó üveges, akkor pedig érdemes az ablakainak szélénél papír ragasztószalaggal leragasztani, hogy véletlenül se sértsük meg majd a csiszolópapírunkkal. Az ilyen bemélyedéseket az üvegnél szintén kézzel érdemes megcsinálni.
Mire délre végeztünk a mai nap első ajtajával, csengettek. Nagymamám volt, aki Szegedtől nem messze lakik, hozott nekünk ebédet. Komolyan mondom, a legjobban unokának megéri lenni ezen a világon. Hiszen itt güriztünk reggel óta, s mi a fizetségünk? Finom kakaós palacsinta!
Gyors porszívózás azért belefért még az ebéd előtt. Rájöttem, hogy miért tartjuk a férfiakat. Én, női aggyal, minden bizonnyal végignéztem volna Etus, a porszívónk, minden porcikáját, hogy vajon hol lehet a porzsák, mire a báttyám fogta, lekapta az elejét, és hopp, már ott volt a porzsák, ami persze szinte teljesen tele volt. Gyorsan lerohantam vele a lenti, nagy kukához, hogy ne a házban szóródjon szét ismét az a finom por, amit lecsiszoltunk. Etus porzsákjának kiürítése után, tesóm úgy döntött, hogy Ő most alszik egyet, én is addig pihentem, hogy utána újúlt erővel tudjunk a többi ajtó felé nézni.
Nagyon érdekes számomra megfigyelni azt, hogy pl. nagyon sok vizet iszunk. Esténként lemegyünk a kisboltba, veszünk 4-5 üveg ásványvizet, estére pedig mindig csak 1-2 üveggel marad. Ezzel szemben én nem vettem észre, hogy pl. sokkal többet ennénk. Többet iszunk, de nem eszünk többet. Talán a meleg miatt van ez, ha télen lenne, lehet pont fordítva lenne. De kinek van kedve télen, pulóverben, meg hosszúnadrágban csiszolni egy hülye ajtót, és hagyni hogy a ruháinak a szálai közé beragadjon ez a hülye kis por?
Mivel mi nem kesztyűben kezdtünk el csiszolni, ezért a sejtjeink közé beragadt a fentebb is említett (és szidott) kis finom por. Először azt hittem, hogy a sok csiszolástól száradt ki a kezem, de nem, a por van benne, látom, hogy sárgállanak az ujjaim (mert nálunk ilyen ronda, sárga ajtók voltak eredetileg). Próbáltam bőrradírral enyhíteni a bőröm szenvedésén, de nem nagyon segített, bár tény és való, hogy némileg így már könnyebb mozognom, vagy éppen gépelnem. A hajunkat pedig naponta kell megmosni, mivel nem hoztunk semmiféle sapkát, hogy a por ne arra szálljon rá. De egyész vicces már 20 évesen „ősz”-nek lenni.
Kedv, erő és minden más hiányában csupán másfél ajtóval lettünk kész a nap végére. Hogy új erőt merítsünk, a szobákat kezdtük el lapon berendezni. Szerencsére megterveztünk szinte mindent; bútorzatot, falszínt, és minden mást, ami csak egy szobával kapcsolatban szóba jöhet.

Házfelújítás - Netmentes napok – 2. nap, Kedd

7-es kelést terveztünk, mondván a vízszerelő fél8kor jön. Nos, ebből egy 5 órakor felkelés, „anyád, de fáradt vagyok!” felkiáltás volt csupán - és aludtunk tovább, bár később tesóm felkelt, 7-kor, én persze szokásomhoz híven nem. A szerelő persze nem fél8kor, hanem fél9kor jött, addigra én még mindig aludtam, tesóm meg már dolgozott (nem, nem a ház körül, Ő webprogramozó, valami honlapot csinált) . Gyors reggeli után megágyaztunk, bepakoltunk egy már tegnap rendbe hozott szobába, amit hamarosan „raktár-szobának” neveztünk el, majd még a maradék szobafalak rendbehozása felé pislogtunk – délre be is fejeztük, a folyosónkat is. A szobafalak előkészítése glettelésre egy viszonylag gyors munkafolyamat. Ezután hatalmas nagy, óriási kamra-konyha takarítást csináltam, hogy most már minden tuti jól menjen a konyhánkban, lehessen ott sütni-főzni, amit csak akarunk.
Gyors pizza-rendelés, ebéd, majd nekiálltunk az ajtókat lecsiszolni. Mit ne mondjak, rettenetesen nehéz meló. Aki megteheti, cseréltesse ki az ajtajait, de ne csiszolja le :D (vagy szerezzen be valami mestert, aki megcsinálja helyette) !!! Hatalmas nagy rossz az egész. Elfáradtunk, mint a kutyák, de persze utána még porszívózni is kellett, azokat a finom kis porokat. Nagyanyám özönvíz előtti porszívójával, Etussal (mert a márkajelzése szerint Ő ETA 400), nem játék az élet. Nehéz is, no, meg persze a fene se tudja, hogy hol van benne a porzsák, pedig arra is rá kéne jönnünk. Azt meg végképp nem tudjuk, hogy hogy áll benne a porzsák, kellene-e már cserélni.
Vizitvendégünk is volt ráadásul, nagynéném személyében, aki úgy döntött, hogyha már bent van a városban, akkor miért is ne látogatná meg az Ő kis rokonait? Leültünk a nappalinkba, ettünk egy kis házi sütésű sajtostallért (nem, nem én csináltam, vettük :D ), majd miután nagynéném elköszönt, mi megvacsoráztunk finom kis zacskós-milánói-szószos-tésztát. Komolyan mondom, átok, hogy nincs hűtőnk, de azért meg lehet oldani bizonyos szinten. Pl, vaj, kenyér, és zöldségek eltarthatóak hűtő nélkül is a kamrában, illetve a modern kornak köszönhetően rengeteg zacskós, konzerves dolgot lehet kapni manapság – nem csak zacskós levest, vagy krémlevest, hanem mint fentebb említettem akár milánói szószos-, vagy sajtos tésztát (fő az egészség ezeknél a kajáknál persze :D … ), vagy konzerv csilis-babot. Sonkát, felvágottat nem nagyon érdemes, csak nagyon keveset, amit 1-2 nap alatt megesz az ember. Ha 2 napnál tovább van hűtő nélkül, akkor undorító módon megnyálkásodik.
Két ajtót csiszoltunk le a mai napon, remélem holnap már jobban fogunk haladni, legalábbis nagyon szeretnénk. Ráadásul holnap is lesz vizitvendégünk, sőt, a héten már minden nap :) … De már alig várom a pénteket, hogy hazamehessünk, és rendes ágyban aludhassunk, nem pedig felfújható ágyakban.

Házfelújítás - Netmentes napok - 1. nap, Hétfő

Nos, reggel felkelve a már dugig megpakolt autóba ültünk, hogy elinduljunk Szeged felé. Ideérve, s nagyjából kipakolva vettük észre csak persze, hogy ezt-azt-amazt nem hoztuk el magunkkal (pl. vajat, felvágottat, vagy épp a kapunk számkódját). Kis töprengés után, s visszaidézve az előző lakók szavait bepötyögtem pár számot a kapuba, s szerencsére, szezám tárulj, pittyegett a kapu, s mégse kellett visszafordulnunk eredeti lakóhelyünkre, ismét egy órát autózva.
Rövid reggeli, majd nekiálltunk az első szoba letisztításának, amolyan „no, lássuk, mire megyünk ezzel” alapon, s hamarosan, nem sokkal ebédidő után be is fejeztük a falak lecsiszolását, lesmirglizését, jobban mondva készen állt már a glettelésre. Rövid ebéd, majd tesóm mindenféle „felesleges”-nek ítélt madzagot kihúzott a falból, földből, vagy ahonnan éppen ért (mindegyik szobába be volt vezetve a TV-kábel, sőt, még a régi, parabolás tévékábel is benn volt a házban, akárcsak a már lassan 5 éve megszűnt Emitel telefonvonala is) . Én közben a padlószönyeg szegényét (inkább műanyag vacaknak mondanám) szedtem fel (smirglivel és saját „izomerőmmel”, haha) , hogy legalább azzal is haladjunk, édesanya pedig a konyhát-fürdőt-WC-t takarította „élhető” szintre. Muszáj volt, elvégre az előző lakók majdnem egy éve költöztek ki innen (had ne mondjam hogy a szegényekben mekkora portigrisiket találtam...). Ennek köszönhetően a kád dugult, a WC pedig folyt...
Nos, mivel a szegélyek némi ragasztót hagytak maguk után, tesókám elkezdte azokat lecsiszolni a csiszológéppel (de jó, hogy van egy barkácsmester édesapa személyében!), ami egy szoba után fel is mondta a szolgálalatot. Így édesanya és tesóka szépen elmentek boltba, ezt-azt-amazt venni (pl, csiszológépet – 2000 forintért vettek egyet! - , csokit nekem ^^, meg lefolyótisztítót) , én pedig maradtam, hogy a maradék 3 szobát (hiszen 4 szobánk van) lecsiszoljam, spaklizzam, meg ehhez hasonló kis mókákat játsszak. A kezemet már háromnegyed 4-kor halottnak nyilváníttattam.
Negyed 5-kor pedig az eső kezdett el esni, de én már kész voltam félig az egyik szobával, azonban muszáj volt megállnom, mert a kezeim még mindig fájtak, akárcsak a lábaim. Pihizgetve, és várva a konyhában üldögéltem (tipikus nő, haha), és az esőt néztem (tipikus goth, haha), ami lassan viharrá változott. Szerencsére kb fél órán át tombolt, addig én ültem, és néztem ki a fejemből, ledögölve. Minden esetre, mire a vihar elállt, a vásárlók is hazatértek, és kaparhattuk lefelé a felpúposodott festékrétegeket, illetve a ragasztó maradékát.
Hosszú és kimerítő nap után, anyuka elbúcsúzott, neki más feladata volt másnapra, otthon, így ketten maradtunk tesómmal. Felfújtuk a matracokat, hiszen a házban semmi bútor nincs még, majd boltba mentünk, s hazaérve jóízűen megettük a spagettit, amit csináltam :) . Anyám pedig megbeszélt egy fél8-as vizitet a rossz WC-hez a vízszerelővel, így 7kor lehet kelni holnap!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...