Házfelújítás - Netmentes napok - 1. nap, Hétfő

Nos, reggel felkelve a már dugig megpakolt autóba ültünk, hogy elinduljunk Szeged felé. Ideérve, s nagyjából kipakolva vettük észre csak persze, hogy ezt-azt-amazt nem hoztuk el magunkkal (pl. vajat, felvágottat, vagy épp a kapunk számkódját). Kis töprengés után, s visszaidézve az előző lakók szavait bepötyögtem pár számot a kapuba, s szerencsére, szezám tárulj, pittyegett a kapu, s mégse kellett visszafordulnunk eredeti lakóhelyünkre, ismét egy órát autózva.

Rövid reggeli, majd nekiálltunk az első szoba letisztításának, amolyan „no, lássuk, mire megyünk ezzel” alapon, s hamarosan, nem sokkal ebédidő után be is fejeztük a falak lecsiszolását, lesmirglizését, jobban mondva készen állt már a glettelésre. Rövid ebéd, majd tesóm mindenféle „felesleges”-nek ítélt madzagot kihúzott a falból, földből, vagy ahonnan éppen ért (mindegyik szobába be volt vezetve a TV-kábel, sőt, még a régi, parabolás tévékábel is benn volt a házban, akárcsak a már lassan 5 éve megszűnt Emitel telefonvonala is) . Én közben a padlószönyeg szegényét (inkább műanyag vacaknak mondanám) szedtem fel (smirglivel és saját „izomerőmmel”, haha) , hogy legalább azzal is haladjunk, édesanya pedig a konyhát-fürdőt-WC-t takarította „élhető” szintre. Muszáj volt, elvégre az előző lakók majdnem egy éve költöztek ki innen (had ne mondjam hogy a szegényekben mekkora portigrisiket találtam...). Ennek köszönhetően a kád dugult, a WC pedig folyt...

Nos, mivel a szegélyek némi ragasztót hagytak maguk után, tesókám elkezdte azokat lecsiszolni a csiszológéppel (de jó, hogy van egy barkácsmester édesapa személyében!), ami egy szoba után fel is mondta a szolgálalatot. Így édesanya és tesóka szépen elmentek boltba, ezt-azt-amazt venni (pl, csiszológépet – 2000 forintért vettek egyet! - , csokit nekem ^^, meg lefolyótisztítót) , én pedig maradtam, hogy a maradék 3 szobát (hiszen 4 szobánk van) lecsiszoljam, spaklizzam, meg ehhez hasonló kis mókákat játsszak. A kezemet már háromnegyed 4-kor halottnak nyilváníttattam.

Negyed 5-kor pedig az eső kezdett el esni, de én már kész voltam félig az egyik szobával, azonban muszáj volt megállnom, mert a kezeim még mindig fájtak, akárcsak a lábaim. Pihizgetve, és várva a konyhában üldögéltem (tipikus nő, haha), és az esőt néztem (tipikus goth, haha), ami lassan viharrá változott. Szerencsére kb fél órán át tombolt, addig én ültem, és néztem ki a fejemből, ledögölve. Minden esetre, mire a vihar elállt, a vásárlók is hazatértek, és kaparhattuk lefelé a felpúposodott festékrétegeket, illetve a ragasztó maradékát.

Hosszú és kimerítő nap után, anyuka elbúcsúzott, neki más feladata volt másnapra, otthon, így ketten maradtunk tesómmal. Felfújtuk a matracokat, hiszen a házban semmi bútor nincs még, majd boltba mentünk, s hazaérve jóízűen megettük a spagettit, amit csináltam :) . Anyám pedig megbeszélt egy fél8-as vizitet a rossz WC-hez a vízszerelővel, így 7kor lehet kelni holnap!