Két szerető, két szerető,
Mint két mogyorófavessző.
Soha el nem választod őket;
Összekötték titkon már éltüket.
Tábortüzek ők téli éjszakában;
Hegyke táncukat folyton járva,
Beleszédülnek a hold sugarába,
Eltévedve így a kéj városában.
Eltévednek az élet ösvényén;
De fákják ők az út legvégén.
Végül mindig egymásra találnak.
Két szerető, ha egymásra talál,
Nem választja el őket, csak a halál.
Ilyen szerelemmel szeretlek én is téged.
Így jár az, aki túl sok Ghymest hallgat :) ... (ihletadónak és aláfestőzenének)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
"Feel free to comment" :)
avagy Kommenteljen bárki nyugodtan :)