Helyzetjelentés

Nos, emberek, helyzetjelentést teszek. Megvolt az érettségi bankettem, sikeresen zártam a gimimben töltött 5 évet (0dik + a 4 év ugye), mondhatom :) .
Nem kívánok senkit se a részletekkel untatni, a lényeg, ami a lényeg az, hogy holnap, vagyis hétfőn, kezdődik csak az igazán nagy meló, ugyanis holnap megyünk Szegedre, és nyomjuk, nagyon nyomjuk majd a lakásfelújítást. Be kell valljam, picit félek. Nem nagyon, tényleg csak kicsit. S attól félek, hogy vajon lesz-e annyi lelki erőnk, hogy véghezvigyük a feladatunkat? Nagyon remélem, hogy lesz! Ha nem, akkor majd sírok :) ...
Az első pár napban BIZTOS, hogy nem fogok írni, hiszen még netünk sincs ott :) ! De amint lesz, leírom a fejleményeket, pl, hogy hogyan érdemes csiszolni, meg ilyesmi :) .
Ez a bejegyzés most ennyi, csak gondoltam írok még egyet, pár szóban, hogy mindenki megnyugodjon, hogy nem, nem fuccsolt be ez a blog :) !!!!

Minden jót mindenkinek, és sok-sok kitartást a nyári felújításokhoz!

P

Praktika - Lucy Snowe nyakéke

Még mielőtt bárki is elkezdene gondolkodni rajta, hogy ki a fene az a Lucy Snowe, elmondom. A kedvenc könyvem, Charlotte Bronte - Villette c. könyvének főszereplőjét hívják így, s nem, nem volt neki semmiféle kalandja semmiféle nyakéke, egyszerűen megihlet az Ő személyisége, ezért gondoltam, hogy legújabb ékszerkémet az Ő tiszteletére nevezem el (és igen, ismét egy álmatlan éjszaka terméke Ő is).
A nyakláncot kb másfél órán át csináltam. Azért olyan sokáig, mert egy egyszerű csipkeanyagba ügyeskedtem bele a fekete szalagot. Az tartott a legtöbb ideig. Utána már egyszerűbb dolgom volt; elvarrni a két véget, hozzáerősíteni egy ugyanolyan fekete szalagot, és némi gumit, hogy később is teljesen simuljon a nyakhoz. Nézegettem, nézegettem, s arra gondoltam, hogy kellene rá még valamit, így kutakodtam a "kacatok" között, amikor rátaláltam egy évek óta törött nyakékem darabjára (az inkább sajnos csak az első képen látszódik, hála a későéjszakai fényképnek, meg mondjuk én is jó hülyén tartottam a fejem a képnél, elnézést :$...) . Beledugtam a két végét a fehér csipke 1-1 kiálló darabjába, majd alig láthatóan, vékony fehér cérnával is odavarrtam, nehogy később baleset érje szegény kis nyakláncomat. Egyébként furcsa, a legtöbb nyakékemet általában pantettel látom el, de valahogy most itt nem éreztem ideillőnek a patentot.
Így alakult hát ki a jelenlegi, "Lucy Snowe" nyakék formája.

Callow Lily - Egy "éretlen" művésznő

Alig 5 évvel idősebb nálam Callow Lily, az amerikai művésznő, mégis, igazi tehetségekhez hűen már megvan a saját stílusa. Kis hazájában olyannyira elterjedt, hogy a rajzaival díszített pólókat is lehet kapni, sőt, egyszer még egy gyűrűt is találtam egy online shopban, amelyen az Ő egyik festménye volt a medál. De ha ez nem lenne elég, az LA Ink-ben is kérték már, hogy tetováljanak egy Callow Lily munkát. Ez hát Ő - telis-tele provokatív, "modernnek" titulált képekkel, amelyek az embert mégis elringatják :). Íme néhány téma a hivatalos honlapjáról:

thINK
Elements
Scary Tales
Monst(h)ers
Music Junkies
All.is in Wonderland

Ismét hoztam két kedvenc képet - mindkettő a Monst(h)ers-ből való (aki nem ismerne rá; Hasfelmetsző Jack és Frankeinstein szörnyének "női változatai" találhatók meg a képeken). Hát nem csodálatosak? Engem elképezt ennek a lánynak a stílusa!

Zoé Pit - mert a Punk nem halott!

Zoé Pit, egy magyar származású (jelenleg is kis hazánkban élő), egész világot megjárt punk művésznő. Foglalkozik Ő mindennel - ha a honlapjára tévedünk, rengeteg fotót találhatunk képeiről, és egyéb alkotásairól. Ami nekem még nagyon szimpatikus, hogy sok nála a "hulladék-szobor".
Én leginkább a "Halloween-garden"-jét kedvelem a legjobban (abból is leginkább ezt az aranyos kis varjú-szobrocskát, fentebb), bár 1-2 alkotása számomra már túl színes (de ez legyen az én saját gondom :) )
De ez a nő tényleg nem semmi! Az alkotásai meghökkentőek, szinte már-már provokatívak, talán azért is tetszik nekem annyira :) (a képek természetes a hivatalos honlapjáról valóak). Ajánlom mindenkinek, aki valami TÉNYLEG újat akar látni! :)

Laurie Lipton - Ez nem tea, hanem művészet!

Most kivételesen egy hihetetlen művésznőről, Laurie Lipton képeiről szeretnék pár sorban megemlékezni. Bár nem mindenkinek jön be az efféle "modern festészet" (ahogy a Mansfield park-ban is nevezik Tom festményeit -> aki nem látta a filmet, az nézze meg, hihetetlen jó!), nekem attól függetlenül nagyon tetszik! Laurie Lipton egyszerűen csodálatos! A képei engem teljes mértékben lenyűgöznek és inspirálnak. Ez a 4, ami ebben a bejegyzésben szerepel, csupán az én legkedvencebb 4 képem, ezen kívül még rengeteg alkotása van a művésznőnek (és persze nem csak "halálfejes").
Az első képet azért szeretem, mert mindig Lene Lovich - It's you, only you c. száma jut eszembe, ami az egyik kedvenc zenéim közé tartozik :) , hiszen Lene ott is egy hasonló ruhában van.
A második képet azért imádom, mert arról mindig Lev Tolsztoj szavai jutnak eszembe: "Városban az ember akár száz évet is leélhet úgy, hogy nem veszi észre, hogy már régen meghal"
A harmadik képről a síron túl is tartó, igaz szerelem jut eszembe. Nincs is szebb és jobb érzés annál.
A negyedik kép pedig mintha csak a szívből szólna - a TV-ből rengeteg szemét, ártalmas dolog "árad ránk", s nagyon ritka sajnos már manapság az értékes, jó műsőr.
Remélem, ha rágoogleztök Lipton nénire a Képeknél, vagy a hivatalos oldalára tévedtek, akkor ti is sok kedvencet fogtok majd találni! :)

Praktika - Virágok kis dísze

Ismét túl egy álmatlan éjszakán. S ilyenkor mit kell tenni? Hát alkotni! Találtam egy drótot, és elkezdtem vele "szórakozni", és végül mégiscsak megszületett az nagy alkotás :) , méghozzá egy kis virágföldbe szúrható dísz-pillangó (igen, tudom, hogy a képen egy kaktusz van, de hát a kaktuszok is növények :) !!! ). A hozzávalók nagyon egyszerűek: drót, drótvágó (a megfelelő méretet hogy levágjuk a drótból), a hajlításhoz ha szükséges, akkor fogó, vagy hasonló, olló, maradék csipke, dróttal azonos színű körömlakk (vagy eltérő, egyéntől függ) , cérna és tű.

Első lépésként kezdjük el hajlítgatni a mi kis drótunkat. Én a pillangóm a legegyszerűbb módszerrel csináltam (középen tekertem meg mindig a drótot, úgy alakítottam ki a szárnyait, és innen jött le az a rész, amit majd beleszúrúnk a földbe). Jó sok hajlítgatás után, mikor elérte a megfelelő formát, kicsit nézegettem még :) , majd elővettem a maradék csipkémet (olyat, ami nyúlós anyagból való), félbehajtottam az anyagot, majd kivágtam egy akkora darabot, ami az egyik szárny-párt (két ellentétest, tehát pl a jobb felső és bal alsót vagy bal felsőt és jobb alsót) befedi, így kaptam egy "három oldalán nyitott" kis téglalapot. A három oldalból ketőtt (egy hosszút és a keskenyet) összevarrjuk szépen, majd "kifordítjuk" az anyagunkat, és belebújtatjuk a az egyik kis drótpárunkat, úgy, hogy a varrás nagyjából középre essen. A nyitot oldalú anyaggal fogunk ekkor szemezni, megfordítva kis dróttákolmányunkat, és persze vigyázva, hogy a kiálló, majd a földbeszúrt rész ki ne szúrja a szemünket :). Mostmár nem fontos a vágás mellett varrnunk, az a lényeg, hogy jól összehúzzuk az anyagot. Tehát, miután végeztünk az egyik szárnypárral, jöhet a másik is. Középen van a legnehezebb dolgunk, ahol találkoznak a drótok, de nem kell megijednünk, csak húzzuk ott is amennyire csak tudjuk az anyagunkat. Ha becsipkéztük a drótot, akkor már nincs már hátra, csak a díszítés. Én réz színű drótot használtam, és szerencsémre a múltkor nagyon jó áron tudtam venni réz színű körömlakkot is, így ahol a drót kilátszott azt átkentem. Nem elég egy réteggel átmenni, ha azt szeretnénk, hogy teljesen be legyen fedve a drót, én pl 3xor mentem át rajta, úgymond, biztos, ami biztos. Kis pöttyöket is kapott a pillangóm, hogy minnél élethűbb legyen (mert biztos valakit meg fog téveszteni :P ...), és íme hát előlről és hátulról is (bocsánat a nem túl jó minőségű képért, ezek az esős idők nem tesznek túl jót a "művészetemnek" :D ) :



Sok sikert az elkészítéshez! Remélem nektek szebb lesz :D !

Praktika - Dobozok

Mire nem jó egy át nem aludt éjszaka... Gondolkodásra! Tehát, az elmúlt éjszakám ébren töltöttem, és gondolkodtam, hogy vajon mit is csináljak a rengeteg nyakláncommal és fülbevalómmal, amik innen-onnan lógnak le (és amíg nem volt túl sok, addig jól is nézett ki, de miután rengeteg lett a hatás kaótikussá vált), tehát valamit ki kellett találnom. Ez pedig rengeteg böngészés és "ötletbörzézés" és "brain-stormingolás" után nem lett más ötletem, mint az, hogy dobozokat kezdek el csinálni. Néhány egyszerű, de csinos kis dobozt. Meg is terveztem a sajátomat, íme a kis keresztes-dobozkám :)

Miután kinyomtattam (hiszen a modern kor gyermekeként először GIMP-ben rajzoltam meg), 3 féle méretben is elkészítettem végül :) ... A legjobb ebben a 3 különböző méretben az, hogy pont úgy, ahogy a Matyuska-babákat, ezeket is egybe lehet tenni :)


Nem nagy dolog elkészíteni egy ilyen dobozt, talán fél óránál kevesebb idő. Nekem egy órába telt, ugyanis az egészet körbetekertem még celluxxal is, a tartás és a tartósság miatt. Az ilyen nyomtatott cuccoknál észrevettem, hogy sajnos nagyon hamar elkopnak (mármint a festék megkopik róluk), így jobb, ha egy kis alapvető védelmet adunk a készítményünknek :)

Ha összeragasztottuk a megfelelő részeket, akkor nincs más dolgunk, mint a dobozkáinkat kihasználni :) (én pl a rózsafüzéremet tettem bele a legnagyobba, a középsőbe egy vékonyabb láncot, a legkisebbe pedig "beledugós" fülbevalót)

Sok sikert a készítéshez :) !!!!!

Vásárlás - Egy nő legjobb barátja

Bemutatnám a nagyérdeműnek Egy nő legjobb barátját - A dobozt :D Bármilyen vicces is, igenis, hogy szükségünk van ilyesmire; egy mindenféle csecsebecse-tartó dobozra. Egy nagykereskedésben találtam rá, és 250 forintért vettem, pedig elég nagy doboz. Tehát, kapni kell az ilyen alkalmakon, hacsak valaki nem akar úgy járni, ahogy én régen - folyton elveszítettem a hajgumijaimat, ugyanis mindig máshová tettem őket. A hajkeféimmel ugyanez volt a helyzet - javíthatatlan nyilas vagyok :)

Tehát, amikor megláttam ezt a dobozt, nem tudtam neki ellenállni és megvettem. Azóta már a hajpántjaim és hajkeféim is bennevannak, igaz a fényképnél még csak az innen-onnan összeszedett hajgumijaimat tettem bele. Tehát, ha valaki azt gondolná, hogy felesleges egy nagy dobozt venni (jó, ne is vegyen senki se 20x30-as dobozt vagy nagyobbat), de higgyétek el, igenis szükség van a helyre, ha hajbavalókról van szó; hajcsatok, hajpántok, hajgumik, hajkefék - igenis rengeteg helyet foglalhatnak el!

Aki ügyesebb, annak ajánlom, hogy csináljon keményebb kartonból hasonló dobozt, és borítsa be azt valamiféle csomagolópapírral! Karácsonykor majd csinálunk ajándékdobozt, abban a postban meg fogjátok látni, hogy milyen jópofa is lehet egy ilyen kis doboz :) !!! És aki ügyes és szemfüles, az tényleg 200-300 forintért be tud szerezni egy 15x20 centis darabot!

Érettségi előtt

Nos, hamarosan végetér életem egy nagyobb szakasza - már elballagtam és 16-án, tehát 2 (vagy 3, ki hogy számítja) nap múlva szóbelizni megyek. Még kell tanulnom, nem, cseppet sem végeztem ,de el akartam kezdeni a Blogom írását.
Nemrég néztem meg a Julie és Julia c. filmet, igazából annak a hatására akartam elkezdeni. Nincs túl nagy tapasztalatom a Blogolásban, bár régebben volt már pár ilyenem, de félbehagytam őket - nem túl nagy dicsőség, de így volt sajnos.
Gondolom mindenki felteszi magának a kérdést, hogy mi a fene az a "P-Project Blog"? Hát, igazából arra gondoltam, hogy mindenféle tapasztalatomat (főzéssel, fogyással, felújítással, lakásdíszítéssel) kapcsolatban megírom, hátha valaki pont arra kíváncsi, hogy pl. mi a titka a finom muffinnak (mert állítólag a muffin akkor legjobb, ha én csinálom).
Nemrég vettünk Szegeden egy lakást, és ha vége az érettségi mizériának, akkor megyünk oda felújítani. Nem most csinálnánk először, hiszen a jelenlegi házunkat (ahol a szüleim laknak) is sokszor mi csináltuk, főleg miután 1-2 mesterembert anyám elüldözött. Nem nagyon kedveli a mesterembereket :), vagyis jobban mondva azokat nem, akik nem értenek a mesterségükhöz. És egyébként is, amit egy festő 3 évig tanult szakmunkásban, mi azt 1 nap alatt megtanultuk tapasztalatból. Persze, nem mondom hogy profik lennénk, de ha falfestésről van szó (beltériről), akkor lassan nagyon profikká válunk.
A blog nem hiszem, hogy naponta fog frissülni, de kezdetben minden bizonnyal így lesz. Később, ez majd ritkul, ahogy a munkák kevesülnek. Nem, nem valami önképző kört szeretnék létrehozni, épp csak a tapasztalataimat szeretném átadni azoknak, akik kíváncsiak rá (remélem sokan lesznek ilyenek).