A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tippek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tippek. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. augusztus 5., szerda

Egy ékszer születése Part 1. - Az Inspiráció szerzése [Rengeteg képpel]

Már régebb óta terveztem egy ilyesmi bejegyzés-sorozatot, gondoltam most megosztom veletek, hogy milyen is az, amikor beindulnak a kerekek :) , avagy hogy is születik "kis műhelyemben" egy ékszer.

A műhely szó nálam egyébként enyhe túlzás, hiszen sok kreatív alkotónak van szó szerinti rendes műhelye, vagy legalább egy jóravaló íróasztala. Mióta a kedvessel osztozkodunk egy szobán, azóta nekem csupán az ágy fele és néhány polc jutott :D , amiből egy természetesen csak a kreatív cuccoké, az alkotások 90%-át pedig az ágyban fekve-ülve kreálom, a maradék 10%-ékban vagy a földön, vagy a teraszon, neadjisten az íróasztalnál, de az már tényleg ritka :D ... Ez jutott, hát ez van! :)


Nagyjából minden területén az életnek igaz rám, hogy nem szeretek tervezni. Úgymond azt szeretem, ha a dolgok szépen folynak a maguk útján, éljen a spontaneitás, és ez bizony igaz az ékszerkészítésre is. Egyetlen egy olyan ékszerem nincs, ami elkészítése előtt órákat ültem volna a "tervezőasztal" felett, millió egy összetépett, összegyűjt papírgalacsin között. Akkor szoktam egy ékszert csak lejegyezni, ha az megszületett valami különös módon a fejemben, ám valamilyen oknál fogva nincs hozzá alapanyagom, vagy túl időigényes és épp valami más munkában vagyok. Szerencsére ez mostanában nem volt jellemző :) .

De mégis, honnan jönnek akkor az ötletek? Nagyon sokszor esett már meg velem az, hogy megláttam egy ékszeralkatrészt, és arról rögtön az ugrott be, hogy milyen ékszeren mutatna jól, milyen színekkel, alakzatokkal lenne az igazi, stb. Így készült ez a fülbevaló is, ugyanis amikomegláttam a hosszú, ezüst gyöngykupakokat, rögtön tudtam, hogy milyen fülbevaló lesz belőlük :) . Tudtam, hogy fekete gyöngy kell hozzá, hogy két szerelőpálca lesz a közepében, mindent. 

[Link]

Hasonló módon alakultak a dolgok a fejemben a csengős-karkötőknél is, amiből egyébként több is készült ide-oda ajándékba :) . Ezeket a színes kis csengőket anno még Alexandránál, a CSÉ-ben lehetett kapni (sajnos azóta nincsenek), és amikor megláttam őket, rögtön egy színes, édesen csilingelős karkötőt láttam a szemeim előtt. Talán egyébként ez volt az első olyan alkatrész, amit tudatosan vásároltam úgymond, vagyis úgy került a kosaramba, hogy már tudtam mi lesz belőle :) . Ez ugyanis elég ritka nálam, a legtöbbször úgy vásárolok, hogy mi az ami tetszik, mi az amit vajon valamikor fel tudnék használni :) ... 

[Link]

Egy másik módszer az, amikor meglátok egy ékszert (akár neten, akár kirakatban, akár máson), és arról jut eszembe, hogy én vajon hogy csináltam volna meg, hogyan lenne amolyan "blithe-os" :) .

[Link]
Bár elsőre talán nem feltűnő a dolog, de a bal oldali Vivienne Westwood 
fülbevaló ihlette az én általam készített jobb oldali fülbevalót :) ... 

Szerencsére elég sokan bíznak bennem az internet világában (ismeretlenek is), így sokszor kapok megkereséseket, felkéréseket. Sokan vannak, akik csak néhány kulcsszót mondanak, valakik egész pontosan leírják, hogy mit szeretnének, megint mások pedig képeket küldenek. Ez utóbbit szeretem a legjobban, mert akkor abszolút egyértelmű, hogy mégis mit szeretne a másik :) ...

[Link
Orsi kért meg a bal oldali fejdíszhez hasonló készítésére :) ... 
A jobb oldali lett a végeredmény, a linken több képet láthattok :) ... 

A Petrának készült galaxisos statement nyakláncot sokan megcsodáltátok már nálam, az egyik legtöbbet megnyitott posztja a blognak az utóbbi időből, nem is véletlen, hiszen egy izgalmas feladat volt elkészíteni életem első statement nyakláncát, ezért egy jó kis tutorial is készült róla :) . Talán azt már kevesebben tudjátok, hogy Petra a bal oldali képpel keresett meg, és kért arra, hogy készítsek neki ahhoz hasonló, de statement nyakláncot (a bal oldali ugyanis sima nyaklánc).

[Link]

Ennél talán még izgalmasabbak azok a mezsgék, amiken akkor járok, ha egy viszonylag új, számomra ismeretlen területen járok. Talán sokan tudjátok, hogy már régóta próbálkozom a drótozással, mostanában talán egyre többet gyakorlom, próbálok több tapasztalatot szerezni benne, minél több mindent kipróbálni. Életfa / gyógyító fa medálokat már ezer meg egy éve terveztem készíteni, és végre találtam egy egész jó leírást is hozzá [Link], ami alapján úgy gondoltam hogy én is elkészíteném.

Mert ahogy nem szeretem a megtervezett dolgokat, annyira utálom úgymond a leírásokat. Inspiráció, technikai útmutatóként imádom őket, de hogy én lépésről lépésre kövessek egy leírást, az bizony lehetetlen, sőt, képtelenség. A receptekre és a DIY-tutorialokra szoktam azt mondani, hogy egyik sem Szentírás, nem kötelező őket szóról-szóra követni, sőt. Érdemes eltérni, úgymond letérni a járt útról :) ... Ezért van az talán - minden nagyképűség nélkül -, hogy sokkal jobban tetszenek a saját életfa medáljaim, mint a tutorialban szereplők :) ...

[Link]

Inspiráció persze nem csak egy másik ékszerből származhat, vagy egy DIY-posztból. Szeretek nyitott szemmel járni a világban, de néha érdemes a belső világunkra is koncentrálnunk. Az emberre bármi hathat - egy jó könyv, egy jó film, bármi. Íme néhány olyan ékszer, amit egy könyv, egy személy (képzeletbeli vagy valós), esetleg film ihletett :) ...

[Link]

Tipp, ötlet :) ? Ha nem néztétek meg a kitűzők alatti linket, mert inkább kitalálnátok, hogy ki is ihlette ezt a nyakéket, akkor ha kijelölitek ezt a részt, akkor megtudhatjátok: Mary Shelley, a Frankenstein írója!

[Link]

Szintén egy könyv az ihletője ennek a kitűzőnek is, igaz, ez már valamivel modernebb változat :) . Ha ismét szeretnétek játszani, akkor próbáljátok meg kitalálni, majd jelöljétek ki ezt a részt, hogy megtudjátok a választ! Az ihlet forrása nem más, mint Ransom Riggs Vándorsólyom kisasszonya, aminek nem mellesleg nem is olyan rég megjelent a második kötete! 

[Link]

Ez a nyakék már olyan borzalmasan régi, hogy szerintem még más számmal kezdődött a korom is, amikor készült és amikor viseltem... Sajnos már nincs meg :( , az idő folyamán ugyanis elhasználódott. Viszont, bár ez valamivel nehezebb, hiszen nem annyira konkrét dolgok jelennek meg benne, mint az előző két kitűzőnél, de annyit elárulok, hogy az egyik kedvenc könyvem főszereplője ihlette :) . Ha kíváncsiak vagytok, ismét csak jelöljétek ki a részt! Bizony, bizony, Charlotte Bronte Vilette című könyve olyan hihetetlen hatással volt rám - főleg Lucy Snowe, a főszereplő alakja miatt, hogy ez a nyakék megszületett :) ... 

[Link]

Jó pár évvel ezelőtt született meg ez a nyakék is, ami azóta sajnos szintén nincs meg, ás bizony ennek is egy talán nem túl egyértelmű képzeletbeli személy az ihletője, aki szintén (az előző képzeletbeli személyhez hasonlóan) borzalmas nagy hatással volt rám. Ha kíváncsiak vagytok, jelöljétek ki :) ! Ez a személy nem más, mint Jane Eyre, aki szintén Charlotte Bronte által előhívott személy :) ... 

Végül, de nem utoljára, egy talán még a fentinél is különlegesebb inspirációs forrásról szeretnék írni nektek, ez pedig nem más, mint az álmok :) . Igen, pontosan, jól olvastátok, álmok. Mert bizony az alkotó egy olyan elfajzott lény, akinek a fejében még álmában is pörögnek az ötletek, a gondolatai még akkor is az alkotás körül forognak. Nos, nálam sem volt ez másként ennél az ékszernél, ahol egyik álmom szereplője egy hasonlót viselt, nekem pedig muszáj volt megalkotnom felébredés után :) ...

[Link]

Igaz, ez a nyaklánc sokkal szebb lett élőben, mint amilyen álmomban volt :) ...

Egy másik furcsa módja az álom-inspirálódásnak az, amikor egy álmod szereplőjét valósítod meg egy ékszerben. Még régebben álmodtam egy furcsa, fekete ruhás nővel, aki szinte szakasztott mása volt annak a nőnek, aki ezen a medálon szerepel :) ...

[Link]

Talán ennél is furcsább, kifacsartabb dolog, amikor egy ékszer elkészítéséről ámodsz... Mert bizony legútóbb ez esett meg velem :) ... És nem is kell hozzá sokmindent beszereznem, csak néhány oyumaru-t, néhány szárított virágot (álmaimban árvácska szerepelt), és akkor már folyhat is a dolog :) ... Tudjátok mi volt ebben az álmomban a legfurcsább? Amikor felkeltem, és végiggondoltam, és rájöttem, hogy annyira nem is lehetetlen azon a módon megalkotni az ékszert, ahogy álmodtam :) ...


Remélem ezzel a kis poszttal sikerült egy kis inspirációt vagy segítséget nyújtanom azoknak, akik ékszerkészítésre, vagy bármilyen más alkotásra adnák a fejüket, de nem tudjátok, hogy hol is kezdjék. Nem szégyen inspirálódni, sőt! :)

2015. augusztus 3., hétfő

Miért válaszd a kézművest a kínaival szemben?

Van pár dolog, ami elgondolkodtatott a mások és saját tevékenységemmel kapcsolatban, így gondoltam összegyűjtök nektek pár gondolatot, amit megfontolva remélem ti is leteszitek a voksotokat a magyar kézműves termékek mellett :) ! Mivel én is szoktam Kínából vásárolni, így higgyétek el, egyáltalán nem az álszentség mondatja velem a következő mondatokat, hanem a puszta tények.

Mostanában mintha reneszánszát élnék a "kézműves", "kézzel készített" dolgok, amiket egyre többen keresnek, és szerencsére találnak is itthon. Szerencsénkre a magyar kézműves társadalom elég kiterjedt, rengeteg tehetséges ember foglalkozik a különböző technikákkal, mind-mind érdekesebb és egyedi alkotást létrehozva.


És itt van az első kulcsfogalmunk - EGYEDI. Mit is jelent ez? Mikor kicsi voltam, szerettem, hogy másmilyen ruháim, játékaim vannak, mint a többieknek. Legnagyobb fájdalmam az volt, amikor egy lány az oviban ugyanolyan pólóban jelent meg, mint amilyen nekem is volt - azt a pólót onnantól fogva nem voltam hajlandó hordani. Mert már nem volt egyedi. Hétköznapivá, mások számára is elérhetővé vált, és persze a beszűkült látóköröm miatt élt bennem az a hihetetlen naiv képzet, hogy azok a ruhák, amik nekem vannak, azok csak az enyémek, olyanja nincs senki másnak a környezetemben, így a kis világomban sem létezhetett máson olyan. Butuska történet, de úgy éreztem helytálló, ha szépen körbe szeretném írni, hogy szerintem mi is az az "egyedi" - egy rövidebb közhellyel mondva egy olyan dolog, ami biztos nem jön veled szembe másik ugyanolyan az utcán. És bizony a kézműves ékszerek, termékek ilyenek. Kína tömeggyártó nagypiac, a világ minden zugában elérhetőek az eBay-en és Bangoodon árult termékek.

És itt jön be egy másik kulcsfogalom - tömeggyártás, ami miatt az árakat olyan alacsonyan tudják tartani, amilyen alacsonyat egy kézműves se tudna sosem. És hogy miért? Mert ezeket a dolgokat hatalmas gyárakban, éh-bérért, "egy tál rizsért" dolgoztatott emberek gyártják le, nem pedig egy nyugodt környezetben ülő kézműves alkotja meg, miután éjjel inspirációt hozó álmot látott :) (erről hamarosan jön egy inspirációs-poszt! *Stay Tuned!*) ... Emiatt keletkezik egy hatalmas árrés a tömeggyártott cikk, és az egyedi kézműves termék között.

Íme egy példa:


És félreértés ne essék, igenis, hogy a kézműves is vásárol Kínából kész ékszereket - és tudjátok miért? Mert elkezdi számolni, jó homo oeconomicushoz méltóan, hogy mégis, mennyibe is kerülne megalkotni ezt az ékszert, ami úgy megtetszett neki? Elkezdi számolgatni, osztani-szorozni a dolgokat - "Mi is kell ehhez? Fekete csipke, kb. 3-4 centi széles. A múltkor láttam ilyet a méteráru boltban, 450 forint volt métere. Fél méter elég ehhez, az 225 forint... Hoppá, de hát ennyibe kerül összesen a kész nyaklánc, és én még nem is vettem hozzá se kapcsot, se medált, se láncot, se kapcsolóelemet, stb, stb, stb... Hát, jó, akkor inkább megveszem így". Mert olcsóbb, még az alkotónak is, akinek valószínűleg azért az alapanyagok többségéből akad otthon valamennyi, ha nem is mind vagy ugyanolyan, mint a kész terméken. És ez az egyetlen érv a kínai dolgok mellett - az olcsóságuk.

És most még csak a csúnya, anyagi tényezőkről beszéltünk, az emberi tényezőkről nem is. Milyen egy magyar alkotó? Általában egy jól képzett, kreatív ember, aki sok technikában jártas, és a saját örömére alkot. Saját maga járja be a "piacot" alapanyagok után, saját maga néz utána a dolgoknak, saját maga egyszerre a fényképész, a menedzser, a PR-os, a könyvelő, és minden, ami csak egy vállalkozáshoz kell. Ő az, aki - bár te nem is tudsz róla - ha elkészült egy ékszer, akkor nagy örömmel mutogatja körbe a családjának. Egyszóval, ő az aki azért csinálja ezt, mert ÖRÜL neki, mert szereti azt csinálni, amit.

Ezzel szemben a kínai munkás egy kizsákmányolt, monoton munkát végző, betanított munkás (Chaplin, Modern idők...), aki kényszerből dolgozik gyárban, 1-2 centért, semmi pénzért. Jó pár évvel ezelőtt volt egy leleplezőriport egy nagy multinacionális cég kínai gyáráról, ahol a riporterek embertelen körülményeket tártak fel (mondjuk egy időben elég sok ilyen riport, műsor, cikk készült). Az ott dolgozók napi 16-18 órát dolgoztak, munkájukért semmi pénz nem kaptak, esetleg csak pár centet. A napi kosztjuk egy tál rizs volt csupán, ami elfogyasztása után elmentek a gyár egy másik részébe, ahol összezsúfoltan álltak ágyak, hogy megpihenjenek, ledőljenek kicsit. A kínai munkás nem embernek van nézve, hanem csupán egy feladatelvégző gépnek. Körülbelül annyira vannak embernek nézve, mint a "bio-robotoknak" nevezett szerencsétlenek, akiket először küldtek a felrobbantott Csernobili atomerőműbe...

Van egy elég érdekes és különösen elborult koreai (persze dél-koreai) film, a Cyborg vagyok, amúgy minden oké, amit szinte kötelező megnézni, legalább a film kezdősoraiig, ami szinte teljesen beleégett az emlékezetembe. A főszereplő lány, "nagyszerű", monoton munkát végez egy gyárban, ahol valami elektronikai kütyüket szerelnek össze, és bár a filmben nincs így egyértelműen kimondva, de ismerve a monoton munka lélekölő mivoltát, mondhatjuk akár azt is hogy beleőrül munkájába, és végül egy elmegyógyintézetben köt ki.

"Boldog" kínai munkások a futószalag mögött...

De az olcsóságnak nem csak az emberi lét és méltóság lábbal tiprása az ára. Ennél egy sokkal nagyobb és égetőbb probléma árát kell megfizetnünk - hiszen, talán nem véletlen, de jelenleg Kína a legszennyezettebb ország. Nem véletlen, hogy Pekingben hatalmas a szmog, és a legtöbb nagyvárosban az emberek maszkot viselnek, hogy kicsit elviseljék a szmogot. Nem véletlen, hogy olyan szennyezettek a vizek, hogy többmillió hal pusztul el egyetlen szempillantás alatt. És az a jelenet megvan, amikor a turisták paraván előtt fotózkodnak, mert nem lehet pár méterrel arrébb ellátni a szmog miatt?

Ezek szomorú (és még szomorúbb, hogy igaz ...) tények, amiket bizony meg kell fizetnünk az olcsóságért. De ezeket ismerve se legyen senkinek se tévképzete - igenis, az alkotók is Kínából szerzik be az alapanyagaikat. Ennek oka az, hogy ma már elkerülhetetlen, hiszen szinte tényleg minden Kínában készült. Ha bármelyik alkotónak végignéznénk az alapanyagainak a származási helyét, szerintem 99,9%-uk kelet-ázsiai lenne. Az enyémek többsége is az. Kína, Thaiföld, Korea, stb, stb. Szinte az összes Kelet-Ázsiai országot fel lehetne sorolni. Sajnos ez bizony megkerülhetetlen.

És amikor azt gondolnátok, hogy nem lehet már más indokom a magyar kézműves termék választása mellett, akkor tévedtek, mert bizony még mindig van. És ez talán a legfontosabb - a GARANCIA. Nem mondom, a Banggood és az eBay is eléggé vásárló-barát ebben a tekintetben, hiszen pénzvisszafizetési garancia van mind a két helyen, DE mégis. Mindig mondom, hogy az eBay lutri (a Bangood talán annyira nem, de ott is bele lehet nyúlni a dolgokba, érdemes ott olyan dolgot venni, amit már többen megvettek, írtak róla véleményt, posztoltak róla képet, stb.). eBay ilyen szempontból elég buta, ott ugye csak az eladó %-os feedbackjét látjuk, de köszönhetően a Feedback Selectornak ott is rákereshetünk 1-1 itemre, kivéve ha az újra lett listázva, mert akkor a korábbi feedbackek elvesznek.


Végül, de nem utoljára egy érdekes jelenségre hívnám fel a figyelmet, ami talán kicsit eltér a bejegyzés témájától. Sorra futok bele olyan oldalakba, ahol borzalmasan túlárazott eBay-es termékeket árulnak, néha dupla-tripla árért. Sokszor belefutni olyanba is, hogy ezeket a kínai termékeket kimondottan kézműveseknek szánt területen árusítják (lásd Meska...), ami hát eléggé furcsa, mert szerintem abszolút ellentmond egy kézműves bolt szellemiségének. Azt tudom javasolni, hogy csak saját képpel rendelkező embertől vásároljatok. Minőséggel kapcsolatban biztos nem fogtok csalódni a kínaihoz képest, sőt :) !

És azt hiszem ezzel le is zárom a soraimat, hiszen már szinte mindent leírtam, amit ehhez a témához szerettem volna elmondani, legalábbis remélem, hogy nem maradt ki semmi :) .

2015. július 31., péntek

A mandalás táska születése

Bár darabokban itt-ott fellelhető egy-egy részlete a mandalás táska születésének (pl. Instagrammon, Facebookon), de gondoltam szépen összeszedem ezeket a darabokat és egyben is megosztom :) ...

Az egész tehát ott kezdődött, hogy vettem Mollitól egy táskát [Link], majdnem egy hónapja. Akkori tervem az volt, hogy augusztusban beszerzek egy adagnyi textilfestéket netről, és azzal színezem ki. Bár így fekete-fehéren sem volt rossz, sőt, így is nagyon tetszett, valahogy mégis hiányoztak a színek nekem a mandaláról :) ...


Egy autóra-várakozás közben volt félórányi-órányi időnk a kedvessel, így sétáltunk egyet, és közben felfedeztem a helyi (meglepően jól felszerelt) kreatív hobbiboltot, ahol ezekre a gyönyörű pentart textilfestékekre akadtam. Négy árnyalatot össze is váltogattam, ez a világossárga és a piros közötti árnyalatokban pompáznak. Balról jobbra: kármin, narancs, vanília és napsárga. Azóta egyébként visszatértem, és beszereztem egy fehér és egy fekete színűt is :) .


A festékeket vízzel lehetett hígítani, és mivel nem akartam hogy túl vastagon legyen festve a táska, így fecskendő és a műanyag paletta segítségével szépen hozzákevertem a festékekhez a vizet, és meglepően jól kenhető volt még így is.


Nekem jóval könnyebb volt hígított változattal dolgozni, mint a festékkel "nyersen", ráadásul a hígítás után nekem nem tűnt fel, hogy világosabbak lettek volna a színek, szép élénkek maradtak :) ...


Fogtam tehát a 00-ás, 01-es és 02-es ecsetemet, és gondolom mondanom sem kell, hogy mennyire izgultam, amikor nekiláttam a festésnek, nehogy elrontsam bárhol is. Talán oviskoromban nem izgultam ennyire színezőkor, hogy ne menjek vonalon túlra annyira, mint most :) ...

Itt éppen a 02-es ecsettel festek :) ... 

Újságpapír egyébként nem csak a táska alá került, hanem bele is, nehogy véletlen átüssön a festék a hátulján :) ... Egyébként napokra lebontva 3 napig festettem a táskát (naponta kb. 3-4-5 órát dolgoztam rajta), első nap csak a piros színű festéket használtam.


A második nap előkerült a vanília színű festék is.


Mivel nagyon észnél kellett lenni a festésnél, odafigyelni a mandala minden egyes részletére, hogy nehogy véletlen egy csepp is túlmenjen a vonalakon, így elég fárasztó, kimerítő volt egy-egy alkalom, miközben festettem, így jól jött a motiváló oreo :) ...


Szintén a második nap meglepően gyorsan haladtam, igaz, a napsárga festék került a mandala legnagyobb részét alkotó szirmokra, ahol nem kellett pici vonalakon belül maradni, hanem kicsit kevesébé kellett konventrálni :) ...


Végül, az utolsó, harmadik nap tudtam már, hogy be fogom fejezni a festést, hiszen nagyon kevés maradt erre a napra :) . Mikor az utolsó ecsetvonás is megtörtént, alig akartam hinni a szememnek, nagyon örültem, hogy befejeztem a táskát, hiszen rengeteg koncentrációt igényelt.


Ilyen volt ...


És végül ilyen lett :) ...


Azt kell mondjam, nagyon is megérte a befektetett munkát :) ...

2015. március 21., szombat

Porcelán DIYs - bögrék, tányérok, stb.

Egy ideje már kacérkodom a gondolattal, hogy jópofa lenne különböző porcelán tányérokat, bögréket abszolút de egyedivé tenni egy kis festéssel (üvegfesték szerintem tökéletes erre!), persze ez majd csak a saját házas/lakásos projekt részeként valósulhat meg, itt sajnos nincs annyi helyem, hogy ilyen nagyobb szabású projektbe belekezdjek :) ...

Minden esetre eljátszottam a gondolattal, és gondoltam körbenézek, mégis mások milyen kis szépségeket alkottak. Érdemes egy pillanatra megállni a rohanó hétköznapokban, és picit inspirálódni :) ! A legtöbbhöz van némi leírás is, ha valaki kedvet kapott volna ;) !



































2015. február 14., szombat

Tippek - "Háromtálcás" műveletek

A múltkor írtam, hogy beszereztem három tálcát potom pénzért, gondoltam mutatok pár képet, hogy hogyan is kell ezt "élesben" elképzelni :) ...

Ez a bejegyzés főleg azoknak készült, akik kezdő alkotók, és keresik a tippeket a minél jobb, vagy inkább kényelmesebb alkotáshoz :) ... Emlékszem, amikor én kezdtem alkotni, sajnos semmi ilyesmit nem találtam, pedig jól jött volna... Nem mondom, jó volt magamtól is kitapasztalni a dolgokat, hiszen majdnem 5 év kellett ahhoz, hogy a "tálcás" módszerig eljussak :) , ami azért nem kis fejlődés :D ...

Az alkotásnál 

Gondolom nem vagyok egyedül azzal, amikor megrohanja az embert a hatalmas inspirációáradat, és rengeteg sok-sok ötlete támad, amit szinte azonnal meg akar valósítani. Azokra a pillanatokra vannak a tálcák - hiszen nekem nincs "munkaasztalom" sajnos, így az ölemben dolgozom :) .

A felállás a következő - a nagy tálca a "munkafelüet", amelyek az egyik kis tálcában vannak az alapanyagok. A másik kistálcán az elkészült ékszerek kapnak helyet :) . Ennél a felállásnál egyetlen egy dolog hiányzik csak nekem - egy kis "kondér", ami a szemetes szerepét tölti be. Ahiányában szemetseként a "munkafelület" (vagyis a nagy fehér papír) egyik sarka a "szemetes" :)


Már elkészült ékszerek "várakozóhelye"

Az "alapanyagos" kistálca és alatta a munkafelület szerszámokkal :)

Fényképezésnél 

Bár először nem is gondoltam volna, de fényképezésnél is jól tud jönni a "háromtálcás" módszer, főleg, mert az egyik kistálcán már ott vannak az elkészült ékszerek, akik a sorukra várnak, a másik kistálcára azok kerülnek, akiket már lekaptunk, illetve a nagy tálca remek háttérként funkcionálhat.

Én általában - ahogy az alsó kép is mutatja - középre helyezem a nagy tálcát, attól balra a még várakozó ékszerek, jobbra pedig a már lefényképezett ékszereket helyezem el a két kis tálcán :) ... Nálam bevált, kényelmes, biztos nem kavarodnak össze az ékszerek így. :)


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...