Egy kis beszámoló ...

Jó régen írtam már ilyet, de ennek oka az volt, hogy borzalmasan felgyorsultak körülöttem az események, és nem hiszitek el, de nem volt időm írni ... Bár  minden bizonnyal feltűnt nektek is, hogy bizony posztolni sincs sok időm, hiszen mostanában inspirációs posztok vannak csak, ékszeres vagy más témájú alig. Pedig most kivételesen több ékszer le is van fényképezve, szimplán nincs időm megírni hozzájuk azt a kis "kerítőszöveget", és a többi oldalra feltölteni, mert ugye nem csak a blogon és FB-n posztolok, hanem Pinteresten, DevArton, Tumblr-ön is ... Tehát, emiatt nincsen annyi ékszeres posztom :) ...

Az egész még valamikor december-január környékén kezdődött. Leállamvizsgáztam. Nem volt egyszerű, csupa gyomorideg, gondolhatjátok, előtte lévő két hétben már idegroncs voltam :D ... Hihetetlen szerencsém volt, egy egész jó bizottsághoz kerültem. Amire rá kellett jönnöm - a bizottság tagjainak fogalmuk sincs arról, hogy mi van a tételben (kivéve, ha valami köze van hozzá, tehát a pedagógiás tanárnak nem rizsázhatsz össze-vissza a Köznevelési törvényről). Egész jó tételt is húztam, Drámapedagógia volt az egyik fele, a másik pedig a Közösségi Szociális Munka. Na, hát egyik bizottsági tagomnak se volt semmi köze egyikhez sem :) . Szerencsémre mindkettőről tudtam egész sokat beszélni, példákkal, stb., így nem kérdeztek sokat.

Februárban átvettem a diplomám. Hivatalosan is Szociálpedagógus lettem és Gyermek-, és Ifjúságvédelmi szakértő. Szakértő. Höhhh. :D

Közbe február 14-ig le kellett adni a Mesterképzésre jelentkezést. Három helyet jelöltem meg - Kriminológia (ELTE), Szociológia (ELTE) és végül Szociológia (SZTE). Ami szomorú, hogy az én szakomnak nincs mesterszaka ...

Kb. Másfél-egy hónapig nem csináltam mást, csak munkát kerestem, néha helyettesítettem a közmunkás-oktatásban. Hihetetlen, de egyetlen helyről se hívtak vissza, nem hívtak be, semmi. Hihetetlen kiábrándító, így nem csodálkozom, hogy a munkanélküli hivatalba kellenének mentálhigiénés szakemberek, mert én az egy hónap alatt kiborultam párszor ... Nem szabad. Be kell venni a "leszarom-kapszulát", és nem szabad feladni. Nos, és akkor akadtam rá a volt gyakorlati helyemre, oda is kerestek embert :) . Naná, hogy megpályáztam. Ami "vicces" volt, hogy első körbe kiestem, utána felhívtak, hogy mégis csak szükség lenne rám ... Betojtam :D . Kiderült ugyanis, hogy mivel írtam, hogy szeretnék továbbtanulni (nem akartam ugyanis hogy ebből ciki legyen később, hiszen csak nappalira adtam be a jelentkezésem), ezért persze hogy nem engem választottak, hanem 3 másik emberkét hívtak be interjúra, akik végül nem feleltek meg. Kérdezték, hogy lenne-e még kedvem ott dolgozni, hát naná hogy volt kedvem :) .

Így Április elsejétől "hivatalosan" is Családgondozó lettem. Fura volt, és rájöttem, hogy nagyjából semmit se tudok :D ... A fizetés? Nevetséges. Húszezer forinttal keresek többet diplomásként, mint a minimálbér. Néha elgondolkodtam rajta, hogy oké hogy ez a szociális szféra, és hogy ezt nem azért csinálja az ember, hogy meggazdagodjon, és nekem se ez a célom, de ha gyerek lesz, külön fogok élni, akkor hogy lehet ennyi pénzből megélni? Mert most nem sírhat a szám, úgymond anyámék "nyakán" élek, hiába van saját keresetem a számlákat ugye ők fizetik, a bevásárlást pedig vagy ők vagy én intézem, de természetesen ha nagyobb bevásárlásról van szó, akkor ők fizetnek, és nem én. Ha "csak" az alap dolgokat kell megvenni, akkor én szoktam fizetni, tehát senki ne értse félre, nem is bírnám ki ha teljesen anyámék tartanának el, megőrülnék :) ...

Alig kezdtem el dolgozni, mehettem emelt szintű nyelvvizsgára. Fele meglett, másik fele nem sikerült, oda most pénteken fogok menni újra X) ...

Közben elkezdődtek a Mesterszak-felvételik is. Elment a szegedi Szociológiára... Hihetetlen égés volt. Ott tudtam meg hogy van tételsor .... Kérdeztük egy sráctól (akinek szociológia alapszaka van), hogy ez hol volt, vagy ő honnan tudta. "Hát ott van kirakva az ajtóra..." Ja... Jó. Köszi :D ... Ott tudtam meg, hogy az én alapszakom ráadásul nem is teljeskreditértékű, és hogy majd fizetnem kell a 30 kreditért, amit majd el kell végeznem, hogy teljesen jó legyek. Államin is. Hát... Köszi... Nincs rá 180-200 ezrem, hogy kifizessek ilyet... S közbe rá kellett jönnöm, hogy a Szociológia bizony nem 100%-osan az én világom. Ez nekem túl "elméleti", én ennél gyakorlatorientáltabb emberke vagyok. Hát, ez van. A pesti Szociológiára el se mentem. Minek? Ha nem érdekel, nem érdekel, felesleges egy csomó pénzt oda is kifizetni. Ja, igen ám, mert az oké, hogy te kifizeted a 9000 forintot, hogy továbbtanulhass és jelentkezhess, de még fizessél 4000-4000 forintot azért, hogy elmehess a felvételi vizsgára. Plusz utiköltség, ahol már teljes árú jegyet kell venned, mert már nem vagy diák. Hát ... Köszi... Nem.

Egy pár hétre rá pedig volt a Kriminológia felvételi vizsga is. Na, itt is megevett az ideg, hiszen ez a nagy cél, ez az "álom". Tanultam rá, mint a kisangyal (mert itt elküldték a tételsort....), s mikor eljött a Nagy Nap... Tiszta ideg voltam :D . Gondolhatjátok. Enni-Inni képtelen voltam, világomról nem tudtam. Hiszen az volt a fejemben, hogy te jó ég, EZ AZ ELTE!, itt biztos mérges-morcos-professzorbácsik vannak, de nem. Rá kellett jönnöm, hogy hihetetlen jópofa emberek vizsgáztattak, annyit tudtam beszélni, mint a fene :D ... Vagy 10-15 percig csak arról beszéltem, hogy miért akarok én ide járni :D ... Kérdezték, be tudtam-e szerezni minden könyvet, mondtam nem, mondták igen, ez probléma szokott lenni, de húzzak tételt, hátha olyat húzok, amit sikerült megszerezni. Hát, nem olyat húztam :D . Kérdezték, van-e fogalmam a tételről. Naná, hogy van, hogy ne volna, beszéltem megint egy csomót. Kérdeztek még egy apróságot, majd mondták mosolyogva, hogy nagyon szépen köszönik. Hihetetlen aranyosak voltak, abszolút pozitívan csalódtam.

"Jövőhéten várható az értesítő" - vagyis ezen a héten.

Egész nap az e-mailjeimet néztem, reggel nagyjából 5percenként pillantottam rá, hogy érkezett-e valami. 9 óra körül megjött az eredmény - a szóbeli 45 pontjából 45-töt elértem!!! Ez azt jelenti, hogy kaptam 55 pontot az ötös diplomámra (mert ám ötös lett a diplomám!), és 45 pontot a szóbelire. A maximális 100 pontból Petra elért 100 pontot. Petra ekkor megkergült. :D Gondolhatjátok. Ugrándoztam örömömben, majdnem sírtam :) ... Boldogság!!!

Utolsó lépés, hogy meglegyen a minimum fő, és induljon a szak. Drukkoljatok!!!! :)

Egyébként a meló megy szépen rendesen. Kezdek belejönni dolgokba, bár úgymond nem nagyon merek "komolyabb" dolgokban dönteni anélkül, hogy meg ne beszéljem valakivel. Egyszerűen nem bízok magamban, olyan értelemben hogy biztos jól látom-e a helyzetet, s nincs más megoldás. De eddig úgy tűnik, hogy jól látom a dolgokat, hiszen általában a főnökkel konzultálok, és ő egyet szokott érteni a döntéseimmel. Szerencsémre még nem volt olyan, hogy azt mondta volna, hogy Petra, neee, ez bolondság volt. Egyébként nehéz munka, de vannak úgymond "szépségei", ami miatt érdemes csinálni, és vannak olyan részei is, amikor eleged lesz teljesen a dolgokból. Van, hogy kapsz egy levelet vagy pedagógiai / pszichológiai jellemzést, és egyszerűen elmegy az életkedved is, mert olyat írnak le, amit hirtelen teljesen kilátástalannak tartod a helyzetet. Nehéz, sokszor érzem úgy hogy nagyobb a feladat, mint amit elbírok, de persze nem adom fel! Sőt. Tovább küzdök, tovább dolgozik, hajtom az igát :) . Mert muszáj. És mert vannak olyanok, akiknek nincs más reményük, csak Te. Hát ezért.

Nos, röviden ennyi történt velem eddig a 2014-es évben :) ...

SZTE JGYPK Szociálpedagógiájáról szubjektíven

A múltkor teljesen véletlen akadtam rá Trish-nél egy nagyon jó kis "kezdeményezésre", melyben leírja nagyjából azt a szakot, ahol tanul.

És most, hogy már befejeztem végre a Zegyetemet egy szép nagy összefoglalót tudok írni, mindenféle "félelem" nélkül - hiszen bármennyire is szerettem mind a szakot, mind a társaim és tanáraim, bizony voltak olyan hibák, amiket nem tudok elnézni :-/ ... Pedig szerintem borzalmasan elfogult vagyok.

Aki olvassa a blogot, az már azt is tudhatja, hogy bizony kicsi korom óta vonzott a pedagógia, ami tinikoromban kiegészült a "lélekgyógyítással". Mikor oda került 13.-ban a sor (mert nekem nem volt elég 4 év gimnázium, nekem 5 év kellett, angol-informatika előkészítővel :D ), szinte teljesen véletlenül akadtam rá erre a szakra (igaz, a kutatásomat megelőzte, hogy anyám azt mondta, hogy nem lehetek pedagógus, apám pedig azt hogy nem lehet szociális munkás, így a kettő "vegyítését" kerestem, ekkor akadtam rá a szociálpedagógiára).

Sokszor feljött beszélgetések során, hogy ki miért választotta ezt a szakot, és

Hogy mit is jelent az, hogy "szociálpedagógia"? 

No igen... Ez egy olyan kérdés, amivel nagyon sokszor találkoztam, miután feleltem arra a kérdésre, hogy "És egyébként mit tanulsz?" :D . Mert valahogy ez egy itthon annyira "friss" dolog (Szegeden pl. 2009 óta van ez a képzés csak, előtte úgy tudom csak Győrben és Debrecenben volt), egy szó mint száz nincsenek itthon valami mély gyökerei.

Maga a szociálpedagógia minden nem iskolai és nem családon belüli nevelést magába foglal - egyik legfőbb eleme a gyermekvédelem, de beszélhetünk még ezen belül az idősekkel való foglalkozásról és szabadidőpedagógiáról is. Szegeden inkább amolyan "iskolai szociális munkás" képzés folyik.

A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Szociálpedagógiája 

A képzés maga 7 félév, amiből 6 félév "iskolai" az utolsó pedig az összefüggő nagygyakorlat.  Ahhoz, hogy diplomát kaphass teljesítened kell 210 kreditet (ebben benne kell lennie a kötelező tárgyaknak (kötelező és kötelezően szabadon választott tárgyak) - 200 kredit -, 10 "szabadon választhatónak", és minimum 2 félév testnevelésnek - de a tesiért nem jár kredit!).

A kurzusok nagy része kapcsolódik vagy a szociális munkához (pl. szociális munka alapismeretek, közösségi szociális munka, szociális munka gyerekekkel, stb.), a pedagógiához (pl. pedagógus mesterség, differenciáló pedagógia, nevelés és oktatáselmélet alapjai stb.), a szociálpedagógiához (pl. a szociálpedagógia neveléstörténeti alapjai, szakszociológia, stb.), a pszichológiához (pl. általános lélektan, szociálpszichológia, személyiségfejlődési zavarok, stb.), a szociológiához (pl. bevezetés a szociológiába, ifjúságszociológia, stb.), a gyógypedagógiához (pl. gyógypedagógiai alapismeretek, stb.) a joghoz (6 féléven át tanulsz jogot, én ezt borzalmasan gyűlöltem :D ...), és vannak úgymond "egyéb", mondhatni töltelék tantárgyak is (pl. politológia, filozófiai alapismeretek, stb.).

Mindenfélévben van egyébként gyakorlat, ez mindig más és más, van ahol a tanár határozza meg hogy mit és hol, és van hogy egyénileg kell keresned gyakorlati helyet. Első féléves gyakorlat a "legegyszerűbb", ott ugyanis a Szegedi szociális ellátórendszert járjátok körbe, pl. a családsegítőket, Kálvária bentlakásos otthont, idősek otthonát, stb. A hosszukat tekintve is eltérőek ezek a gyakorlatok, van ahol kéthetente egy nap féléven át, volt amelyiknél 3 alkalmat kellett teljesíteni. Egyébként szintén hasznosnak vélem, ugyanis egyrészt sok mindent láthatsz, ha ügyes vagy, másrészt láthatod azt is hogy mit szeretnél vagy mit nem szeretnél csinálni. Én ezeken a gyakorlatokon jöttem rá, hogy pl. idősekkel nem tudnék foglalkozni, beteg gyerekekkel is csak akkor ha nagyon muszáj lenne. Nagyon-nagyon fontos a jó önismeret, és hogy felismerd a saját korlátaid, amikkel nincs semmi baj! Egyébként volt gyakorlatom iskolákban (5 különbözőben is), gyermekjóléti szolgálatnál, családterápiás központban, csináltunk 3-alkalmas kézműves foglalkozást szellemi fogyatékkal élő "gyerekeknek" (volt köztük 14 és 60 éves is, egyébként egy 35 éves nőt 15 évesnek néztünk, ezért tettem idézőjelbe a gyerekeket). Tehát, világot lehet látni :)

Ezen kívül vannak még vannak olyanok, amiket szeretnék kiemelni, pl. gyermekrajz elemzés, addiktológia, és ha olyan bolond vagy mint én, és elvégzel 10 kreditnyi "specializációt" (Gyermek és ifjúságvédelmi specializáció), akkor lesznek olyan tantárgyaid, mint pl. segítő beszélgetés, lehetőségek az egészségileg problémás gyerekek nevelésében, vagy a resztoratív szemlélet kialakítása a gyermekvédelemben. Egyébként, nem tagadom, sok volt ez a 10 kreditnyi plusz óra, de szerintem megérte.

Ami nekem furcsa az az, hogy szegeden bár "hivatalosan" a Juhász Gyulára jársz, fele órád az ETSZK-n van. Ez abból a szempontból bajos, hogy se nem vagy JGYPK-s, se nem vagy ETSZK-s, mindamellett az ETSZK-n nem hallasz mást, csak hogy a szocmunkások mennyivel jobbak :) ... Ez azért elég zavaró, de ha szerencséd van és a "jobb" tanárokat fogod ki, akkor ott se lesz gond. Egyébként az ETSZK-s tantárgyak sokkal, de sokkal szivatósabbak, JGYPK-s tantárggyal senki nem csúszott, csak ETSZK-sal, hiszen ott tanulod a jogot és a szocmunkát is (mindkettő egymásra épülős, "szivatós", "csúszós" tantárgy). Egyébként pozitívumként el lehet mondani, hogy mivel a legtöbb tanár ugye szakember, borzalmasan sok bennük az empátia és a tolerancia, így sokkal "emberibbek" az itt töltött idők, mint más szakokon (legalábbis ahogy hallom, és összehasonlítom egy matekkal :) ... ). Megértőek, segítőkészek, jófejek a tanárok többségei, abszolút kollégaként tekintenek már rád, főleg ha a képzés második felében jársz. Ami nekem érdekes volt, hogy nem volt egy szigorlatom sem... Nem tudom, hogy ez miért volt így, de nem volt :) ...

Összességében azt mondhatom, hogy nagyon klassz kis óriánk voltak, bár voltak olyanok, amikről szívesen lemondtam volna (pl. Európa kultúrtörténete, ahol inkább a tanárral volt bajom, mint a tárgyal), és vannak olyan tantárgyak is, amik pl. a szocmunkásoknál vannak, nálunk pedig nincs (pl. krízisintervenció, kriminalisztika, stb.). Elég sok kedvenc tárgyam volt, a pszichológiák egyértelműen, illetve a gyermekrajzelemzést is imádtam, illetve volt egy tanárnőnk, aki sajnos csak két tantárgyat tanított, ő egy pszichiáter nő volt, hozzá csak beadandókat kellett írni, és nagy örömömre megengedte hogy a sorozatgyilkosok gyermekkoráról írjak, illetve írtam egy beadandót Mary Bell-ről is. Mindkettő nagyon tetszett neki ^^, azt mondta még senki nem írt neki erről :D ...

Tévhitek és félreértések

Nálunk nagyon sokan nem tudták, hogy mi is az a "szociálpedagógia", csak bejelölték és jöttek. Szintén sok olyan volt, aki úgy értette, hogy ez egyfajta "gyógypedagógiai", de NEM. Lányok, fiúk, icipici közük van egymáshoz, de aki gyógypedagógus akar lenni, az a gyógypedagógiára menjen!!! Mi is tanulunk icipici gyógypedagógiát, de ezzel a végzettséggel nem csinálhatsz semmit amit egy gyógypedagógus igen (és természetesen vice-versa).

Egyik szaktársnőm mesélte, hogy ment fel Pestre állásinterjúra, ugyanis szociálpedagógusokat kerestek. Megörült, ám picit ideges lett, amikor az interjúztató mondta neki, hogy a fejlesztőpedagógus és a szocálpedagógus ugyanaz. NEM. A szociálpedagógus valóban tanul icipici fejlesztőpedagógiát, de inkább csak azért, hogy nagyjából tisztában legyen vele hogy miről is szól a dolog. Én nem fejleszthetek gyereket!

Nem vagy se pedagógus, se szociális munkás, sőt, az emberek 90%-ának fogalma sincs róla, hogy akkor te most ki fia borja is vagy ezzel a végzettséggel. A maradék azért tud csak róla, mert vagy ő, vagy valami ismerőse, hozzátartózója már elvégezte ezt :) .

A fizetséget nevetségesen (vagy siratósan...) alacsony lesz. Kb. 20ezer forinttal több, mint a minimálbér. És ezért nap mint nap idegeskedsz, és emészted magad, és van olyan is hogy halálosan megfenyegetnek, meg "kinyíromacsaládod", stb. Én ilyet még szerencsére nem éltem át, de az se kellemesebb, amikor a bántalmazó apuka, akitől a feleségét és a gyermekeit a legnagyobb titokban kimenekítetted, bejön hogy a családgondozóval szeretne beszélni. Szerencsére, velem még ilyen se fordult elő. Akinek egyébként gyereke van, az természetesen jobban fél (de nem is magát, hanem a gyermekét félti ugye). Tehát, ha a pénz motivál, akkor NE ezt a szakmát válaszd!

Te, szociálpedagógusként, a gyermekek és fiatalok jólétéért felelsz. DE nehogy azt hidd ám, hogy rögtön a tudással mindent fogsz tudni. Lófüttyöt nem fogsz tudni. Két hónapja dolgozom kb. a gyermekjóléti szolgálatnál, és két hónap alatt többet tanultam, mint majdnem 4 év alatt az egyetemen... Mert alapokat adnak, valamit tudsz, de a "macis-lapokat" ki kell tudnod tölteni, és azt nem tanítják meg, hogy alapellátásnál a T-laptól a GYSZ-3-as betétlapig mindent ki kell töltened... Hogy a védelembe vételről és az ID, ÁT, stb-ről ne is beszéljünk... Főleg, hogy már nem is ÁT-nek meg ID-nek hívják, hanem nevelésbe vételnek :) ...

Ha nem szereted az embereket, főleg a gyerekeket, akkor ne válaszd ezt a szakot!!! 

Összefoglalás

Azért, hogy legyen egy főiskolai/BA diplomát, nem érdemes ezt a szakot választanod, mert olyan emberek elől veszed el a helyet, akik az életüket tennék fel a gyerekekért. Ha meg akarsz gazdagodni, és nyugodt életet szeretnél, akkor se válaszd ezt a szakot. Ha nem tudsz dönteni, ne válaszd. Ha nem bírod a gyomorideget, ne válaszd. Lehet, hogy a szakot el tudod végezni, de későbbi munka borzalmasan nehéz... Az emberek többsége hiába tiszteli a munkád, és talán fel is néz rád, amiért te ezt képes vagy csinálni, de sajnos sokan vannak, akik képtelenek rád jó szemmel nézni emiatt. Nem vagyunk egyformák.

Ami szerintem a legfontosabb - lennie kell benned empátiának, toleranciának, türelemnek, szociális érzékenységnek, és borzalmasan sok elkötelezettségnek. Hiába mondják, ezek nem tanulhatók. Ha nincs, nem tudsz úgy a kliensed felé fordulni, ahogy kellene. Tudnod kell, hogy ezt szeretnéd-e csinálni, vagy sem. Ha rájössz közben, hogy ez nem a te világod, hagyd ott, kezdj egy új szakot, s tanulj olyat, ahol el tudnád magad képzelni!

Egyébként senki ne gondolja azt, hogy egyszerű diplomát szerezni, mert nem az. Mi 75-en kezdtük, diplomát 3,5 év múlva kb. 25 ember vett át. Ez a 25 fő volt az, aki nem csúszott, volt nyelvvizsgája, teljesített minden kreditet időben. Nemrég beszélgettem egy Győrben végzett szociálpedagógus lánnyal, ő azt mondta hogy náluk 60 ember kezdte és kb. 20-an vették át a diplomát. Picit jobb arány mint nálunk, de még mindig szomorú, bár hallottam már olyat is hogy 120-ból 10-en fejezték be (valami jogi vagy matek szakot...). Szomorú, de sajnos ilyen ez a mai magyar felsőoktatás :(

Hogy mi van velem? Egy kis beszámoló

Rettenetesen eltűntem az utóbbi időben. Annyira, hogy ugyanilyen rettenetesen szégyellem is magam miatta...

Hogy mi van velem? Augusztus 7-e óta csinálom a nagygyakorlatomat a gyermekjóléti szolgálatnál. A munka fizikailag nem megerőltető - de lelkileg néha kegyetlenül. A legdurvább napom az volt, amikor egy nap 8 olyan helyre is kivittek, ahol a család rettenetesen mély szegénységben él. Ezt értsétek úgy, hogy döngölt föld a "padló", 8 ember alszik 3 ágyban, és a "ház" valójában egy szoba, amit valamikor disznóólként használtak. Ha nyolc ilyet látsz egy nap... Nem kellemes... (3 hétig csak cuki kiskutyákról nézegettem képeket :D )

Nyáron szociális alapú gyerekétkeztetés van, ott is jártam. 450 adag/nap, ez azt jelenti hogy fél11-től 1-ig folyamatosan jönnek ételessel és viszik a kaját. Van, aki csak egy adagot (gyerekek után jár), van aki 8-at. Pörgött az élet rendesen, persze ott is írtuk folyamatosan a forgalmi naplót, jelenléti ívet, pótlistát, mindent. De legalább jó a hangulat, a gyerekek aranyosan mosolyognak, páran kergetőztek is, amíg várni kell.

Szerkesztettünk már szórólapokat is, elég királyak lettek 8-) ...

Ettől a héttől kezdve "át vagyunk adva" pár másik intézménynek is, hogy lássuk azokat is, ne csak a gyerekvédelem részével ismerkedjünk meg a rendszernek. Lesz itt minden, mint a lengyelpiacon - gyámügy, polgármesteri hivatal, családok átmeneti otthona, cigány kisebbségi önkormányzat, iskolák, talán kettő is.

Ma délelőtt az átmeneti hajléktanszállón voltunk. Körbevezettek minket, megnéztük a két hálószobát, a rengeteg dokumentációt (mert hogy papírgyártás az van ám, nem is kevés, mindent 6xor le kell dokumentálni), és egy 50 éves férfival is beszélgettünk. Először beszéltem/beszéltünk teljesen "szabadon", felügyelet nélkül, klienssel (lehet ez most nem tűnik olyan nagy dolognak, de nekem az volt :))) ... )! A sorrend nem úgy ment, ahogy a nagykönyvben meg van írva (elméletileg a kezdetektől , napjainkig kéne haladni...), inkább a szavaira reagáltunk. Egyébként a férfi egy nagyon rendes, szimpatikus koma volt. Kicsit sajnálom is, hogy ilyen helyzetbe került. Azért lett egyébként hajléktalan, mert az anyjával élt, egy olyan házban, amit az anyja a TSZ-től kapott. Mikor az anya meghalt, nem maradhatott tovább a házban, mennie kellett. Egy évig élt az utcán, akkor tudta meg, hogy van itt hajléktalanszálló, másnap be is költözött. Azóta ott él.

És hogy a kontraszt tökéletes legyen - ma délután testületi ülésen voltunk. Vicces hogy délelőtt még egy hajléktalan úrral beszélgettünk, aki arról beszélt, hogy örül ha tud venni egy kis párizsit meg kenyeret, délután pedig azt figyeltük, hogy hogyan veszekednek egy gyönyörű teremben 93 millió forintnyi tartozásról. Jó kis kontrasztok.

És ha épp nem a "melóban" vagyok, akkor szakdolgozatot (próbálok) írni, Szegeden suliban ülök, vagy a páromat ölelgetem :3 ...

És az alkotás?

Zéró :( ... Bevásároltam egy csomó alapanyyagból, és nincs időm, erőm alkotni amikor hazaérek. pedig van jó pár fényképezni és eladni való, de mire hazaérek (és eszek) már kezd sötétedni, nem jó fényképezni :S ... De hátha a hétvégén már több szerencsém lesz! :)

Névnapomra pedig tesómtól egy gyönyörű könyvet fogok kapni, amit majd szintén bemutatnék nektek ^^! Sőt, lassan írok egy 30 napos kihívásról is ;)