Polgári nevemen Petra, az internet világában pedig Blithe. De ezek csak nevek. Nem árulják el neked, hogy mégis hol jártam, mit gondoltam, mik a motivációim, vagy hogy miért pont az alkotás, és miért pont a blogolás.
Az alkotásról
Mint minden gyermek, én is imádtam rajzolni. Nem voltam benne kiemelkedő, vagy hatalmas tehetség, de szerettem. Élveztem az alkotás örömét, ekkor kaptam rá igazán az alkotásra - még az óvodában. Rengeteget rajzoltam, csak úgy ömlöttek belőlem a képek, olyan voltam, mint egy rajz-gyár :) ... Talán emiatt is döntöttek úgy a szüleim, hogy járjak rajz szakköre, amikor elkezdtem az iskolát.
8 éves koromban hatalmas élményként ért, amikor a szüleim először írattak be az első nyári alkotótáborba (utána több évig minden nyáron mentem). Sok gyerek volt ott, de nem csak azért szerettem. Hanem, mert alkottunk. És az alkotás új terei nyíltak meg előttem - nem csak a rajzolás vagy a festés jelentette már az örömforrást, hanem megjelent újként a gyöngyfűzés, a só-liszt gyurmázás, a decoupage, a fonaltechnikák, a varrás, és sok más technika is. Elkezdtem szabadidőmben írni is, regényeket, novellákat, verseket. Mindent csináltam, amit "alkotásnak" lehet nevezni - egy ideig még zeneiskolába is jártam, de sajnos kiderült, hogy zenei analfabéta vagyok :) ...
Pár évvel később, felsős koromban új szerelmek találtak - a tűzzománcozás és a pasztellkrétázás. Persze ezeket is egy alkotószakkörön belül végezhettem, de nagyon élveztem. Több kiállításon részt vettem és több versenyen is kipróbáltam magam, amik meglehetősen jól sikerültek. Igaz, ezek többsége régiós vagy városi rendezvények voltak, mégis sikerélményeket szerezhettem így az örömforrásomból.
Az ékszeralkotásról
Mikor gimnazista lettem, akkor sajnos már nem tudtam bejárni a szakkörökre, ugyanis tovább tartott nekem a suli, mint ahogy a szakkör kezdődött (és fél óra volt átjutni). Ekkor kezdtem el "komolyabban" érdeklődni a dark-goth szubkultúra iránt. Kicsit jobban kinyílt a világ is, egyre jobban szerettem volna külsőleg is viselni a szubkult jegyeit, a "folyton-nadrágos" lányból "folyton-szoknyás" lánnyá váltam, beszereztem az első fűzőimet, és így tovább, ahogy ez lenni szokott babybatoknál. És persze vágytam a gyönyörű kiegészítőkre is. 2005 és 2006 közötti Szilveszter után egy megfelelő közösségi felület hiányától szenvedve (és a pezsgőtől bátorságot merítve) megalakítottam az MGC-t - a Magyar Gothic Clubot, ami több éven keresztül menedéket nyújtott azoknak, akiknek szüksége volt rá. Bár az MGC-nek semmi köze az ékszerkészítéshez, mégis olyan aspektusa az életemnek, amire borzalmasan büszke vagyok, és amire mindig szívesen emlékezem vissza... :)
Az első ékszerem egy egyszerű csipke choker volt. A csipkét vásároltam hozzá, igaz, akkoriban a legnagyobb problémám az volt, hogy a kisvárosi méteráru boltokban nem volt túl nagy a választék. A dísz rajta egy karkötőről van, ami bizony szétesett, és hogy a szerelőkarikákra hogyan tettem szert, már nem emlékszem :) ... Persze fogóm még nem volt, így bénázva, kézzel szorítottam össze a karikákat, aminek eredményeként jó párszor lepottyant a csipkéről az egyik fele, és szinte folyamatosan igazgatni kellett. Minden esetre, bármennyire is esetlen vagy suta volt első ékszernek, másnap baromi büszkén húztam fel suliba - és meglepő módon sok embernek tetszett is.
az első :)))
Ekkoriban még próbálkoztam a varrással is. Főleg apróságokkal próbálkzotam, párnákkal, plüss-egerekkel, és persze a rengeteg csipkeékszer készült nálam. Ekkoriban még persze saját örömömre alkottam, saját magamnak, mégis örömmel töltött el, hogy másoknak is tetszenek azok, amiket csinálok. Sajnos a középiskola évei alatt már nem jártam alkotótáborokba, "kinőttem" őket, ugyanis a környékünkön főleg gyerekeknek valóak voltak, amik más korosztályokat céloztak volna meg, azok 100-150 km-rel arrébb voltak fellelhetőek. Az alkotási tanulás egyébként abszolút autodidakta módon történt nálam, ezért is van talán az, hogy sok kezdeti ékszerem esetlen, vagy épp nem úgy valósult meg, ahogy ma megvalósítanám.
Egy egészen új korszak köszöntött be nálam akkor, amikor a nagyapám meghalt. Nem csak a gyász miatt, hanem mert megörököltem a fogókészletét (amit a mai napig használok). Egy kisméretű fogókészletről van szó, ami nagyon hasznosnak és praktikusnak bizonyult az ékszeralkotásban, és ami szintén új távlatokat nyújtott ezáltal.
A blogolásról
A szóbeli érettségim előtt egy héttel ültem a szobámban, és pihenésképp elindítottam egy filmet - ez volt a Julie & Julia - Két nő egy recept [Link] , ami első megnézésre hatalmas hatással volt rám (másodikra már kevésbé, sőt...). Olyannyira, hogy az érettségi előtt két nappal ültem a tételek felett, és nem bírtam magammal. Már a film nézésekor eldöntöttem, hogy igenis én is csinálok egy blogot, amit eredetileg az érettségi utánra terveztem, de egész végig csak ezen járt az eszem, így hamarabb hoztam az indulást :) ...
A blogom elsőszámú célja nem volt más, mint hogy emléket állítson a különböző ékszereknek és egyéb csinálmányaimnak, hogy bemutassa a különböző technikákat, praktikákat. Sajnos, itt bekövetkezett némi változás, elkezdtem egyre személyesebb hangvételű posztokat írni, és inkább már csak az alkotásokra magukra fókuszáltam rá, háttérbe szorult a technikák bemutatása. Sajnos a varrás is háttérbe szorult, túlzottan is helyigényes hobbinak bizonyult, és én sajnos tipikusan mindig helyhiányos élethelyzetekben éltem. Egyre professzinálisabb munkát végeztem, és egyre több embernek kezdett el tetszeni, amit csinálok.
És itt elérkeztünk a mai naphoz. 25 évesen, a mester diplomámért tanulok (alapszakként szociálpedagógus vagyok, most kriminológiát tanulok), és a szerelmemmel élek együtt. És az alkotás? Még mindig egy hihetetlen örömforrás, ami egyrészt kikapcsol és így idegnyugtató is, másrészt jó érzéssel tölt el, amikor valami szépet alkotok. Engem ez kapcsol ki, ezt szeretem csinálni :) ... És jelenleg hatalmas álmom egy saját "alkotó-asztal", amire még várnom kell :))) ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
"Feel free to comment" :)
avagy Kommenteljen bárki nyugodtan :)