Amikor felnő egy denevér - avagy megküzdési stratégiák CorpGoth-oknak és UniversityGoth-oknak

Mert bizony eljön az az idő, amikor az ember lánya "felnő", és a trugoth denevérből bizony CorpGoth lesz (vagy valami hasonló). Ha olvassátok a többi gothbloggert, akkor hasonló témával a napokban Annie-nél találkozhattatok [Link], illetve egy választ olvashattatok Trish-nél [Link], aki egy másik posztjában egy kicsit másik oldalról közelíti meg a kérdést [Link]. Be kell valljam, eredetileg nem akartam hozzászólni a témához, de ahogy ma felkeltem, úgy éreztem le kell írnom a saját nézőpontomat is. Nos, erről készült ez a picit hosszabb bejegyzés :) .

[Forrás]

Mikor már közelítettem a 18-hoz, anyám leült velem szembe és azt mondta "Mikor elkezdődött nálad ez a 'fekete-korszak', a kolléganőim azt mondták, ne aggódjak, 16 éves korodra kinövöd, és akkor majd teljesen rózsaszínben leszel, miniszoknyát fogsz hordani, stb. Van egy olyan érzésem, hogy nálad ez már kimarad". És hát bizony valóban kimaradt ez nálam, vagy még várat magára... :)

Közel a fél-ötvenhez (fél év sincs és betöltöm T_T ...) bizony az ember már nyugodt szívvel mondhatja, hogy ha visszatekint, akkor fiatalabb korában mennyivel másabb volt. Mert bizony azok voltunk. 10-15 év telt el azóta, mióta megismerkedtünk a goth stílussal, és talán még fel tudjuk idézni, hogy milyen érzés volt amikor először éreztük úgy, hogy ez a stílus magába fogad, átölel... Mintha hazatértünk volna. Új, hihetetlen emberekkel ismerkedtünk meg, hihetetlen módon bővült a világról alkotott kép a fejünkben, új bandákat, új alstílusokat ismertünk meg. "Babybatként" vámpírokká, vérfarkasokká akartunk válni, vagy bármi más természetfeletti lénnyé, 5 évre rá már goth modellé vagy énekesnővé, hogy mi is gyönyörűek és csodálatosak legyünk.

De jött az érettségi, szakot kellett választani, átgondolni, hogy mit is akarunk csinálni az életünkben, miből akarunk megélni. Akkor és ott jöhetett el az a pillanat, amikor az agyunkat elborító rózsaszín köd kicsit felszállt (kinél többé, kinél kevésbé). Eljött az a korszak, amikor a kényelem felülírta a szépséget - hamarabb húztunk fel egy szép inget, mint egy csipkefűzőt.

Amikor felvettek az egyetemre, arra gondoltam, hogy milyen király, végre azt csinálhatok amit akarok, végre azt húzok fel amit akarok (a szüleim, főleg apám eléggé lekorlátozták ezt, páran talán ismeritek azt a sztorit, amikor fogta és kidobta az összes fekete ruhám...), olyan csipkecsodákba fogok járni, mint még sose, olyan fűzőim lesznek, hogy mindenki csodájára fog járni. Eljött a szeptember, és ahogy álltam a ruháim előtt arra jutottam, hogy ésszerűnek kell lennem. Nem törhetek rá rögtön az emberekre, azokra, akikkel a következő 3-4 évet fogom tölteni, a fokozatosság a lényeg. Így csipkecsodák és feltűnő kiegészítők helyett egy egyszerű szoknyát és még egyszerűbb felsőt viseltem. Mert bizony, tetszik, nem tetszik, az igazán gyönyörűen felöltözött goth lány egy kívülálló számára túl sok misztériumot rejteget, távolságtartónak és megközelíthetetlennek hat. Ha új emberekkel akarsz megismerkedni (és nem épp egy goth találkozóra készülsz), akkor bizony ez nem túl előnyös. De betartva a fokozatosságot, azt kell mondjam, hogy úgy érzem meglepően jól be tudtam illeszkedni, és el tudtam magam fogadtatni (még egy olyan sráccal is, aki első vagy második napon kijelentette, hogy ő "utálja a darkokat" - egy-két évre rá már baromi jókat tudtunk dumálni).

A legfontosabb tanulság ebből tehát az, hogy ne akarj ajtóstul rontani a házba. Mutasd meg ki vagy, hisz' más úgyse tudsz lenni, de ne úgy öltözz fel mintha a WGT-re mennél.  Egyébként félreértés ne essék, húztam én fel fűzőt is az egyetemen, igaz később, valamikor a 2. év felénél. A szoknya mondjuk alap volt :) ...

[Forrás]

A másik nagy változást az öltözködésemben a BA és az MA közötti időszak hozta meg, amikor is dolgoztam egy fél évet, családsegítőként egy Gyermekjóléti Szolgálatnál. Mivel biciklivel jártam be, el kellett hagynom a szoknyákat (főleg miután a biciklim letépte a csipke alját a legszebb szoknyámnak T_T ...), így betörtek az életembe a nadrágok. A sors furcsa akarata szerint egyébként még ma is tart a nadrág-őrület, de egyre nehezebb, sima fekete farmert találni :( ... Szóval, visszatérve a munkához. Bár egy családsegítő nem tipikusan CorpGoth - hiszen, a szociális munka egyik alapja, hogy ne öltözz fel kiskosztümbe, mert egyszerűen távolságtartást sugárzol akkor, és képtelenség konstruktívan együttműködni a klienssel -, rá kellett jönnöm, hogy itt is a legjobb, ha minél egyszerűbb ruhákat húzok fel. Az igazán goth kiegészítőket (pl. halálfejek, csontvázak, denevérek) pedig teljesen el kellett hagynom, hiszen a legtöbb ügyfél cigány származású volt (tetszik, nem tetszik, ez az igazság, van aki ezt nem meri leírni, kimondani, de ha a CKÖ (Cigány Közösségi Önkormányzat) elnöke ezt mondja, akkor szerintem az egyáltalán nem stigmatizáló), róluk pedig tudjuk hogy borzalmasan babonásak, akkor nem túl szerencsés választás egy ilyen kiegészítőt viselni. Így jutottam el a semleges, "politikailag korrekt" ruhákig és kiegészítőkig. Mert bizony van olyan szakma, ahol ez a fontos, és látszólag működött is, ugyanis a klienseim megbíztak bennem, nem vették úgy hogy "cseszegetem" őket. Bár azt mondják, hogy a szociális szférában nem érzed sosem, hogy mikor vagy jó, nincs visszajelzés, én mégis sokat kaptam vissza. Igaz, lehet sokat segített az elkötelezettségem, az odaadásom, illetve az hogy nem voltam/vagyok kiégve, de ez már egy másik történet (szerintem erről is lesz blogposzt egyszer).

Tavaly ilyenkor, mikor megtudtam, hogy bekerültem MA-ra (emlékszem, sírtam, amikor megtudtam.. ültünk a TV előtt, a rendszer persze le volt halva, én meg se tudtam nyitni az oldalt, és a TV-ben a sors akarata miatt pont az ELTE ÁJK-t nyitották meg, és láttam hogy 92 pont volt az alsó határ, nekem meg 99 volt... hát, a hihetetlen megkönnyebbüléstől zokogtam... túl magas volt bennem a feszültség... ilyen ez az iskola!), nagyon izgatott lettem. Tudtam, hogy elölről kell kezdenem, amit BA-n, és a munkában (meg igazából gimi-ben is, csak más kérdés, hogy ott természetesen zajlott le a folyamat, hiszen akkor kezdtem igazán goth-á válni).

Mindig volt egy olyan gyermeteg elképzelésem, hogy az Egyetem az az elme fellegvára, ott a szabad gondolkodású emberek megváltják a világot. Nos, ez a BA-n és az MA-n is kiderült, hogy úgy baromság ahogy vagy (ha végeztem az MA-val szerintem erről is lesz egy poszt...). Bizony, sajnos az egyetemeken is rengeteg korlátozott gondolkodású ember van, és nem csak a tanárokra gondolok. Én kis bolond naív azt gondoltam, hogy MA-n már abszolút nem lesz semmi gond, hiszen sokan a BA-t csak szülői nyomásra csinálják meg (nem mellesleg, sokan az MA-t is ...), de MA-n már egy szűrt társaság van, tele értelmes emberekkel. Hűűű, hogy én mekkorát tévedtem ezzel kapcsolatban!

Az emberek bizony borzalmasan könnyen ítélkeznek. Nem érdekli őket, hogy ki vagy, honnan jöttél, sokan abból mondanak rólad véleményt ahogy kinézel. Mindegy, hogy kövér vagy, vagy vékony, az a te hibád. Mindegy, hogy mit húzol fel, ha az egy picikét is előnytelen neked, akkor az a te hibád. Bármit teszel, bármit mondasz, akkor hülye vagy és az a te hibád. Van egy viszonylag értelmes lány, legalábbis a többséghez képest (most ezt nem a nagyképűség mondatja velem, de amikor még mindig a "gimis" témák és problémák vannak jelen egy embernél, amikor még mindig csak a rosszat tudja a másikban meglátni, az nekem annyira nem értelmes... - és ez a mondat picit később ismét feljön!), akit nagyon sokan nem kedvelnek az egyedi, kicsit hipszteres stílusa miatt. Nekem egyébként többé-kevésbé tetszik a stílusa, vannak jópofa ruhái, de sokan - köztük egyik közelebbi barátom is -, szimplán leszólta, mikor Batmanes cicagatyában, Batmanes cipőben és Batmanes pólóban jelent meg. "De most komolyan, hogy tudod őt komolyan venni? Sehogy!" - szó szerint így hangzott el a közelebbi barátom kommentje a ruháját illetően. Ugyanezen két személyről van szó abban a történetben is, amikor is a közelebbi barátom mesélte nekem, hogy ennek a lánynak a tesója (aki egyébként rendőr) megtiltotta a lánynak, hogy rózsaszínt vegyen fel majd a gyakorlatán (ő is rendőrségnél van most, mint én). "De miért? Mi a baj a rózsaszínnel?" - hangzott tőlem az ártatlan kérdés "Nem a rószaszínnel van baj" így a válasz ".. hanem azzal, hogy az ő rózsaszín ruhái általában Csőrikések, vagy hasonlóak...".

[Forrás]

Az egyedi stílussal nincs semmi baj, sőt. A változatosság gyönyörködtet, de azt sajnos el kell ismernünk, hogy bizony valamit valamiért fel kell áldoznunk. "Megöregedtünk", legalábbis már nem vagyunk tinik. Új problémáink lettek, már nem az a kérdés, hogy miért mosolygott rám úgy az a srác, vagy kéne anyától pénzt kérni, hogy meg tudjam venni ezt-azt. Már komolyabb problémák kerültek a felszínre - már megint egy rohadt csekk..., úristen, már ő is terhes, ő meg férjhez ment, de én még egyiket se akarom (ugye, ugye, a társadalmi nyomás!). És bizony itt jön fel az a probléma is, miszerint hogyan legyek önmagam, és hogyan álljak egyszerre helyt is? Ez bizony egy nagyon ingoványos mezsgye, ami rengeteg belső dilemmát okoz, rengeteg új problémát vet fel. Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet ezzel a kérdéssel megküzdeni, bizony arra nincs jó válasz. Mindenkinek magának kell kitapasztalnia a dolgot, hiszen sokminden függ az egyéni életúttól, a megküzdési stratégiáktól, a befogadó közösségtől (mert pl. egy vallásos, keresztény többségű munkahelyen egészen másképp fogadnak, mint egy ezoterikus újság szerkesztőségében).

A CorpGoth (illetve az általam kreált "UniversityGoth" :D ) egyáltalán nem önmagunk feladásáról szól. Arról a borzalmas tényről szól, hogy az ember prioritásai változnak, hiszen az önmegvalósítás egyik alapja az identitás, ami húszon túl már nem mindig az, hogy melyik banda a kedvenced, hanem az, hogy mit dolgozol, illetve hogy az "álommunkád" végezd (legalábbis bízom benne, hogy ez így fog lenni vagy így van mindenkinél). A CorpGoth ugyanis nem más, mint egy felnőtt denevér.

És ha úgy gondolnátok, hogy nem elég feltűnő egy CorpGoth stílusa, akkor bizony tévedtek. Sokáig én is azt gondoltam, hogy egy CorpGoth - stílusilag - alig különbözik egy átlagos irodistától, de borzalmasan nagyon tévedtem. Talán egy TruGoth-hoz vagy VictorianGoth-hoz képest valóban nem tűnik először annyira feltűnőnek, de ha "saját környezetébe" helyezzük, vagyis egy "perky" irodába, akkor bizony nagyon is kitűnik! Jómagam azt gondotlam, hogy teljesen beleolvadok a többségi társadalomba, szinte már semmi egyedit nem láttam magamban, egészen addig, amíg az első MA-s vizsgaidőszak nem kezdett el közelíteni. Akkor jöttek olyan kérdések, miszerint "Te egyébként ennyire szereted a sötét színeket?", vagy a vizsgák előtti tipikus "De furcsa téged fehérben látni! Pedig milyen jól áll...". Ilyenkor jön rá az ember, hogy bizony még mindig önmaga, de amellett, hogy feltűnést kelt, vagy valamivel kapcsolatban megjegyzik maguknak az emberek, mégis komolyan veszik. Mert bizony a "felnőtt világba lépve", a huszas évek elején-közepén, ennél fontosabb nem igazán van, ugyanis ez fogja megalapozni szinte az egész hátralévő életed, hiszen ettől függ, hogy hogy tekintenek rád az emberek - többek között azok is, akiknél állás-interjúzol majd.

(Ez a cikk egyébként úgy született, hogy kint ültem a teraszon és valamelyik hátsó szomszédtól egy valószínűsíthető babybat zenét hallgatott, amit az egész környék hallgat :))) ...  )

[Forrás]

SZTE JGYPK Szociálpedagógiájáról szubjektíven

A múltkor teljesen véletlen akadtam rá Trish-nél egy nagyon jó kis "kezdeményezésre", melyben leírja nagyjából azt a szakot, ahol tanul.

És most, hogy már befejeztem végre a Zegyetemet egy szép nagy összefoglalót tudok írni, mindenféle "félelem" nélkül - hiszen bármennyire is szerettem mind a szakot, mind a társaim és tanáraim, bizony voltak olyan hibák, amiket nem tudok elnézni :-/ ... Pedig szerintem borzalmasan elfogult vagyok.

Aki olvassa a blogot, az már azt is tudhatja, hogy bizony kicsi korom óta vonzott a pedagógia, ami tinikoromban kiegészült a "lélekgyógyítással". Mikor oda került 13.-ban a sor (mert nekem nem volt elég 4 év gimnázium, nekem 5 év kellett, angol-informatika előkészítővel :D ), szinte teljesen véletlenül akadtam rá erre a szakra (igaz, a kutatásomat megelőzte, hogy anyám azt mondta, hogy nem lehetek pedagógus, apám pedig azt hogy nem lehet szociális munkás, így a kettő "vegyítését" kerestem, ekkor akadtam rá a szociálpedagógiára).

Sokszor feljött beszélgetések során, hogy ki miért választotta ezt a szakot, és

Hogy mit is jelent az, hogy "szociálpedagógia"? 

No igen... Ez egy olyan kérdés, amivel nagyon sokszor találkoztam, miután feleltem arra a kérdésre, hogy "És egyébként mit tanulsz?" :D . Mert valahogy ez egy itthon annyira "friss" dolog (Szegeden pl. 2009 óta van ez a képzés csak, előtte úgy tudom csak Győrben és Debrecenben volt), egy szó mint száz nincsenek itthon valami mély gyökerei.

Maga a szociálpedagógia minden nem iskolai és nem családon belüli nevelést magába foglal - egyik legfőbb eleme a gyermekvédelem, de beszélhetünk még ezen belül az idősekkel való foglalkozásról és szabadidőpedagógiáról is. Szegeden inkább amolyan "iskolai szociális munkás" képzés folyik.

A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Szociálpedagógiája 

A képzés maga 7 félév, amiből 6 félév "iskolai" az utolsó pedig az összefüggő nagygyakorlat.  Ahhoz, hogy diplomát kaphass teljesítened kell 210 kreditet (ebben benne kell lennie a kötelező tárgyaknak (kötelező és kötelezően szabadon választott tárgyak) - 200 kredit -, 10 "szabadon választhatónak", és minimum 2 félév testnevelésnek - de a tesiért nem jár kredit!).

A kurzusok nagy része kapcsolódik vagy a szociális munkához (pl. szociális munka alapismeretek, közösségi szociális munka, szociális munka gyerekekkel, stb.), a pedagógiához (pl. pedagógus mesterség, differenciáló pedagógia, nevelés és oktatáselmélet alapjai stb.), a szociálpedagógiához (pl. a szociálpedagógia neveléstörténeti alapjai, szakszociológia, stb.), a pszichológiához (pl. általános lélektan, szociálpszichológia, személyiségfejlődési zavarok, stb.), a szociológiához (pl. bevezetés a szociológiába, ifjúságszociológia, stb.), a gyógypedagógiához (pl. gyógypedagógiai alapismeretek, stb.) a joghoz (6 féléven át tanulsz jogot, én ezt borzalmasan gyűlöltem :D ...), és vannak úgymond "egyéb", mondhatni töltelék tantárgyak is (pl. politológia, filozófiai alapismeretek, stb.).

Mindenfélévben van egyébként gyakorlat, ez mindig más és más, van ahol a tanár határozza meg hogy mit és hol, és van hogy egyénileg kell keresned gyakorlati helyet. Első féléves gyakorlat a "legegyszerűbb", ott ugyanis a Szegedi szociális ellátórendszert járjátok körbe, pl. a családsegítőket, Kálvária bentlakásos otthont, idősek otthonát, stb. A hosszukat tekintve is eltérőek ezek a gyakorlatok, van ahol kéthetente egy nap féléven át, volt amelyiknél 3 alkalmat kellett teljesíteni. Egyébként szintén hasznosnak vélem, ugyanis egyrészt sok mindent láthatsz, ha ügyes vagy, másrészt láthatod azt is hogy mit szeretnél vagy mit nem szeretnél csinálni. Én ezeken a gyakorlatokon jöttem rá, hogy pl. idősekkel nem tudnék foglalkozni, beteg gyerekekkel is csak akkor ha nagyon muszáj lenne. Nagyon-nagyon fontos a jó önismeret, és hogy felismerd a saját korlátaid, amikkel nincs semmi baj! Egyébként volt gyakorlatom iskolákban (5 különbözőben is), gyermekjóléti szolgálatnál, családterápiás központban, csináltunk 3-alkalmas kézműves foglalkozást szellemi fogyatékkal élő "gyerekeknek" (volt köztük 14 és 60 éves is, egyébként egy 35 éves nőt 15 évesnek néztünk, ezért tettem idézőjelbe a gyerekeket). Tehát, világot lehet látni :)

Ezen kívül vannak még vannak olyanok, amiket szeretnék kiemelni, pl. gyermekrajz elemzés, addiktológia, és ha olyan bolond vagy mint én, és elvégzel 10 kreditnyi "specializációt" (Gyermek és ifjúságvédelmi specializáció), akkor lesznek olyan tantárgyaid, mint pl. segítő beszélgetés, lehetőségek az egészségileg problémás gyerekek nevelésében, vagy a resztoratív szemlélet kialakítása a gyermekvédelemben. Egyébként, nem tagadom, sok volt ez a 10 kreditnyi plusz óra, de szerintem megérte.

Ami nekem furcsa az az, hogy szegeden bár "hivatalosan" a Juhász Gyulára jársz, fele órád az ETSZK-n van. Ez abból a szempontból bajos, hogy se nem vagy JGYPK-s, se nem vagy ETSZK-s, mindamellett az ETSZK-n nem hallasz mást, csak hogy a szocmunkások mennyivel jobbak :) ... Ez azért elég zavaró, de ha szerencséd van és a "jobb" tanárokat fogod ki, akkor ott se lesz gond. Egyébként az ETSZK-s tantárgyak sokkal, de sokkal szivatósabbak, JGYPK-s tantárggyal senki nem csúszott, csak ETSZK-sal, hiszen ott tanulod a jogot és a szocmunkát is (mindkettő egymásra épülős, "szivatós", "csúszós" tantárgy). Egyébként pozitívumként el lehet mondani, hogy mivel a legtöbb tanár ugye szakember, borzalmasan sok bennük az empátia és a tolerancia, így sokkal "emberibbek" az itt töltött idők, mint más szakokon (legalábbis ahogy hallom, és összehasonlítom egy matekkal :) ... ). Megértőek, segítőkészek, jófejek a tanárok többségei, abszolút kollégaként tekintenek már rád, főleg ha a képzés második felében jársz. Ami nekem érdekes volt, hogy nem volt egy szigorlatom sem... Nem tudom, hogy ez miért volt így, de nem volt :) ...

Összességében azt mondhatom, hogy nagyon klassz kis óriánk voltak, bár voltak olyanok, amikről szívesen lemondtam volna (pl. Európa kultúrtörténete, ahol inkább a tanárral volt bajom, mint a tárgyal), és vannak olyan tantárgyak is, amik pl. a szocmunkásoknál vannak, nálunk pedig nincs (pl. krízisintervenció, kriminalisztika, stb.). Elég sok kedvenc tárgyam volt, a pszichológiák egyértelműen, illetve a gyermekrajzelemzést is imádtam, illetve volt egy tanárnőnk, aki sajnos csak két tantárgyat tanított, ő egy pszichiáter nő volt, hozzá csak beadandókat kellett írni, és nagy örömömre megengedte hogy a sorozatgyilkosok gyermekkoráról írjak, illetve írtam egy beadandót Mary Bell-ről is. Mindkettő nagyon tetszett neki ^^, azt mondta még senki nem írt neki erről :D ...

Tévhitek és félreértések

Nálunk nagyon sokan nem tudták, hogy mi is az a "szociálpedagógia", csak bejelölték és jöttek. Szintén sok olyan volt, aki úgy értette, hogy ez egyfajta "gyógypedagógiai", de NEM. Lányok, fiúk, icipici közük van egymáshoz, de aki gyógypedagógus akar lenni, az a gyógypedagógiára menjen!!! Mi is tanulunk icipici gyógypedagógiát, de ezzel a végzettséggel nem csinálhatsz semmit amit egy gyógypedagógus igen (és természetesen vice-versa).

Egyik szaktársnőm mesélte, hogy ment fel Pestre állásinterjúra, ugyanis szociálpedagógusokat kerestek. Megörült, ám picit ideges lett, amikor az interjúztató mondta neki, hogy a fejlesztőpedagógus és a szocálpedagógus ugyanaz. NEM. A szociálpedagógus valóban tanul icipici fejlesztőpedagógiát, de inkább csak azért, hogy nagyjából tisztában legyen vele hogy miről is szól a dolog. Én nem fejleszthetek gyereket!

Nem vagy se pedagógus, se szociális munkás, sőt, az emberek 90%-ának fogalma sincs róla, hogy akkor te most ki fia borja is vagy ezzel a végzettséggel. A maradék azért tud csak róla, mert vagy ő, vagy valami ismerőse, hozzátartózója már elvégezte ezt :) .

A fizetséget nevetségesen (vagy siratósan...) alacsony lesz. Kb. 20ezer forinttal több, mint a minimálbér. És ezért nap mint nap idegeskedsz, és emészted magad, és van olyan is hogy halálosan megfenyegetnek, meg "kinyíromacsaládod", stb. Én ilyet még szerencsére nem éltem át, de az se kellemesebb, amikor a bántalmazó apuka, akitől a feleségét és a gyermekeit a legnagyobb titokban kimenekítetted, bejön hogy a családgondozóval szeretne beszélni. Szerencsére, velem még ilyen se fordult elő. Akinek egyébként gyereke van, az természetesen jobban fél (de nem is magát, hanem a gyermekét félti ugye). Tehát, ha a pénz motivál, akkor NE ezt a szakmát válaszd!

Te, szociálpedagógusként, a gyermekek és fiatalok jólétéért felelsz. DE nehogy azt hidd ám, hogy rögtön a tudással mindent fogsz tudni. Lófüttyöt nem fogsz tudni. Két hónapja dolgozom kb. a gyermekjóléti szolgálatnál, és két hónap alatt többet tanultam, mint majdnem 4 év alatt az egyetemen... Mert alapokat adnak, valamit tudsz, de a "macis-lapokat" ki kell tudnod tölteni, és azt nem tanítják meg, hogy alapellátásnál a T-laptól a GYSZ-3-as betétlapig mindent ki kell töltened... Hogy a védelembe vételről és az ID, ÁT, stb-ről ne is beszéljünk... Főleg, hogy már nem is ÁT-nek meg ID-nek hívják, hanem nevelésbe vételnek :) ...

Ha nem szereted az embereket, főleg a gyerekeket, akkor ne válaszd ezt a szakot!!! 

Összefoglalás

Azért, hogy legyen egy főiskolai/BA diplomát, nem érdemes ezt a szakot választanod, mert olyan emberek elől veszed el a helyet, akik az életüket tennék fel a gyerekekért. Ha meg akarsz gazdagodni, és nyugodt életet szeretnél, akkor se válaszd ezt a szakot. Ha nem tudsz dönteni, ne válaszd. Ha nem bírod a gyomorideget, ne válaszd. Lehet, hogy a szakot el tudod végezni, de későbbi munka borzalmasan nehéz... Az emberek többsége hiába tiszteli a munkád, és talán fel is néz rád, amiért te ezt képes vagy csinálni, de sajnos sokan vannak, akik képtelenek rád jó szemmel nézni emiatt. Nem vagyunk egyformák.

Ami szerintem a legfontosabb - lennie kell benned empátiának, toleranciának, türelemnek, szociális érzékenységnek, és borzalmasan sok elkötelezettségnek. Hiába mondják, ezek nem tanulhatók. Ha nincs, nem tudsz úgy a kliensed felé fordulni, ahogy kellene. Tudnod kell, hogy ezt szeretnéd-e csinálni, vagy sem. Ha rájössz közben, hogy ez nem a te világod, hagyd ott, kezdj egy új szakot, s tanulj olyat, ahol el tudnád magad képzelni!

Egyébként senki ne gondolja azt, hogy egyszerű diplomát szerezni, mert nem az. Mi 75-en kezdtük, diplomát 3,5 év múlva kb. 25 ember vett át. Ez a 25 fő volt az, aki nem csúszott, volt nyelvvizsgája, teljesített minden kreditet időben. Nemrég beszélgettem egy Győrben végzett szociálpedagógus lánnyal, ő azt mondta hogy náluk 60 ember kezdte és kb. 20-an vették át a diplomát. Picit jobb arány mint nálunk, de még mindig szomorú, bár hallottam már olyat is hogy 120-ból 10-en fejezték be (valami jogi vagy matek szakot...). Szomorú, de sajnos ilyen ez a mai magyar felsőoktatás :(

Az utolsó fél év ...

Nagyon-nagyon furcsa, de bizony ide is eljutottam - az utolsó fél évemet, pontosabban az utolsó heteimet töltöm a Zegyetemen. Ami még ennél is furcsább, hogy a blog mondhatni velem volt ezalatt a 7 félév alatt, hiszen a szóbeli érettségi előtt kezdtem el írni (fúhhh, de rég volt az is már!), és a legtöbb bejegyzés értelem szerűen így a Zegyetemi évek alatt íródott :))) ...

És bizony az elmúlt félév "csendességének" fő oka is a Zegyetem volt, értve itt a szakdolgozatírást és a félévi nagygyakorlatot. És bizony, kész a szakdolgozat, és bizony már le is adtam, és nekem nagyon-nagyon tetszik :)))) ... Bár, szerintem ez egy olyan téma, ami szinte csak nekem tetszik :D (Adalékok a Kiskunhalasi járás gyermekvédelmi jellemzőihez volt a címem).

És most? És most készülök a szakdolgozatom elő-védésére, meg természetesen az államvizsgára. És a diplomaosztóra. Mert ha a szakdolgozatom nem dobják kukába mondván hogy ez kaki :D (remélem nem ...), és az államvizsgán is helyt állok és élesben is megvédem a kis irományom (ami egyébként a maximális 50 oldalt simogatja, annyit tudtam róla írni :D ) , akkor bizony februárban felhúzom a talárt és a fehér kesztyűt ... Remélem. Azért remélem, mert baromi szomorú módon, állati nagy kavarás van ezzel, és bizony a TO-s néniknek még mindig nincs se szívük, se lelkük. Az ő véleményük szerint ugyanis ez a februári diplomaosztó "nem egy fontos dolog"... Annak biztos nem, aki csúszik, vagy nincs nyelvvizsgája - de aki egy 3,5 éves képzésben vett részt? Neki ez igenis nagy dolog .... TO-s nénik, növesszetek szívet!!!!

Visszagondolva a "kezdetekre" eszembe jut, hogy milyen izgalommal vártam az első napokat, hogy lássam kik vannak ott, kikkel kell nekem ennyi időt eltölteni :D ... Az is vicces volt, amikor beiratkozáson leült elém egy csaj, kért egy tollat, adtam neki, majd megkérdeztem, hogy nem ülhetnék-e mellé, mert egyedül ültem a sorban még, és elkezdtünk dumálni és kiderült hogy szaktársak leszünk :D ...

Vagy amikor először realizálódott bennem, hogy az egyetemi "horrorsztorik" nem viccek, és már az első félében egy ilyenből és egy rakat hozzá tartozó jegyzetből kellett felkészülnöm egyetlen vizsgámra :D ...

Amikor végre először lett "dejóó" színű a hajam (amit egyébként egy ideje - anyagi okok miatt - már nem festek...)

A rengeteg-sütés főzés lányokkal :) ...

 "Próbálgassunk ronda cipőket!" :D

 Felejthetetlen TALP, az általunk szervezett jótékonysági koncert :)

A barátaim, barátnőim diplomaosztói (akik 2-3 éves képzésekben vettek részt)

Vicces iskolai kurzusok és feladatok amiket sokszor egymásnak tartottunk ... Itt Rita barátnőmmel rajzoltunk egy napot, egy fát, egy házat és egy kutyát, úgy hogy közösen fogtunk egy tollat :D ... Nem kicsit volt vicces.

... és milyen szép lett! :D

... a JuGyu Klubbozások (a 3. kép a női WC :D ) ...

 ... és persze szerelmem, akit bár nem szó szerint a Zegyetemtől kaptam, de mégis csak ebben az időszakban ismertem meg :))) ... "Meg hát... tudod... a Péter női párja a Petra" :)))

És még körülbelül ötszázezercsillió pillanat, amikről nem készült kép :) ...

... Jó volt, szép volt... 

 ... Hiányozni fog :)

De persze vannak terveim, kismillió terv. Hogy mi fog belőlük megvalósulni? Jó kérdés. Remélem a legtöbb :) ...

Egyébként, 1-2 részletet majd lehet hozok a szakdolgozatomból (pl. a magyarországi gyermekvédelem történetét).

Toy Stories - Gyerekek a nagyvilágból, játékaikkal

Emlékeztek még a gyerekekre és a hálószobájukra? (link)
Szintén egy érdekes képgalériára leltem Gabriele Galimbertinél, ahol különböző országok gyermekei mutatják meg játékaikat. Megható, aranyos, jópofa. Mosolyogtató. Máskor elgondolkodtat. Milyen nagy is ez a világ... :)

Forrás: link


Néhány kép a galériából

Orly - Texas, Browsville 

Li Yi Chen - Kína,  Shenyang

Abel - Mexikó,  Nopaltepec

Allenah - Fülöp-szigetek, El Nido

Arafa és Aisha - Zanzibár, Bububu

Bethsaida - Haiti,  Port au Prince

Taha - Libanon, Beirut

Elene - Grúzia, Tblisi

Davide - Málta,  La Valletta

Naya - Nicaragua,  Managua

Tangawizi - Kenya, Keekorok

Képek - Gyerekek és fekvőhelyeik (Where Children Sleep)

Egy érdekes link-re akadtam, ahol a világ különböző korú, nemű, vallású gyermekeit láthatjuk, azzal a hellyel, ahol alszanak :) . Nagyon megtetszett, egy-kettő kifejezetten megdöbbentő volt, volt amelyiknél elszomorodtam, viszont a képek önmagukért beszélnek... Csodálatosak :) !

Link

 

I just found an interesting link, what shows us different children with their sleeping place. Very touching pictures! They are so wonderful :) ! 

Link

  

 

A csend oka, avagy egy kis felhívás

Szép napot mindenkinek!

Ezt a bejegyzést most csak magyarul írom, hiszen az itt élőket érint(het)i főleg :) ...

Kicsit eltűntem az elmúlt időszakban, ennek főleg az Oskola volt az oka, azon belül is főleg az, amiről most szeretnék nektek írni :) ! Egyik óránkon ugyanis kaptunk egy feladatot, hogy szervezzünk egy társadalmilag hasznos kis projektet...

Az egész úgy kezdődött, hogy 6 barátnő összedugta a fejét. Vajon mi lehetne igazán jó, hasznos? Egyikük barátja egy bandában játszik, így Ő szinte rögtön mondta, hogy legyen valami koncert. A koncert bizony jó ötlet, bólogattak a többiek. Teltek, múltak a napok, jöttek az ötletek, és végül megalakult a TALP - avagy Tedd A Legjobbat Program, ami lényegében egy jótékonysági koncertet takar, ami adománygyűjtéssel lesz összekötve. Az adomány szinte bármi lehet, bár a "fő célcsoportunk" az egy sérült fiatalokkal foglalkozó szegedi iskola lesz (ha minden összejön).

Pár segítséget szeretnék/szeretnénk tőletek kérni, ha Szegeden vagy a környékén éltek, esetleg erre jártok majd :) ...
- ha tudtuk, akkor kérünk titeket, hogy ajánljatok fel valami apróságot!
- ha ismertek olyan zenekart, aki szívesen részt venne egy jótékonysági koncerten, szóljatok nekik, hogy szívesen várjuk őket :) !
- ha ismertek olyan cégeket, szervezeteket, akik szerintetek szívesen támogatnának minket, kérjük jelezzétek nekünk!
- gyertek el majd a koncertre, ha tehetitek :) (ez majd november végén lesz) ! Belépő nem lesz, csak az adomány :) !
- lájkoljatok minket Facebookon ^^!

Bármilyen kérdéssel, észrevétellel fordulhattok (kommentelésen kívül) a  teddalegjobbatprogram@gmail.com  vagy a  petra.karasz@gmail.com címhez!

Esetleg, akinek van kedve, ereje, lehetősége, reklámozzon nyugodtan minket :) ! Sajnos az idő szorít, kicsit úgy érezzük már most hogy nagy fába vágtuk a fejszénket, ezért drukkoljatok nekünk ^^!

Szubkultúrák, szubkultúra-kutatások

Még a vizsgaidőszak közepén ígértem egy szubkultúrás és egy gyerekrajzos posztot is, most először a szubkultúrással kezdem, a gyerekrajzoshoz több idő kell, hogy normálisan össze legyen szedve :) ...

Kezdjük azzal is, hogy mi az a "szubkultúra"? A szub "alatt"-tot jelent, így a szubkultúra a "kultúra alatt"-iságot jelenti. A szubkultúrák soha nem egyenlők a devianciával, devianciákkal, bár tévesen sokan oda sorolják őket sokan - ezzel ellentétben az sem kizárható, hogy egy bizonyos szubkultúra tagjai nem hordoznak magukkal devianciákat. A szubkultúrák megléte fontos egy adott társadalomban, hiszen annak kultúráját színesítik.
Rengeteg féle szubkultúráról beszélünk, és ezek száma és minősége általában társadalmanként eltérnek - pl. a goth szubkultúra tagjai nem azonos jegyeket hordoznak pl. Amerikában és Magyarországon, bár sok közös pontjuk is akad a különbözőségek ellenére. Sokszor előfordulhat az is, hogy egy-egy szubkultúra egy adott kultúrában nem számít annak, míg más kultúrákban igen. Erre a legegyszerűbb példa az anime-függőség/szeretet. Ez Magyarországon, de akár Németországot vagy bármely más országot is mondhatnánk, szubkultúrának számít - ellenben Japánnal, ahol a többségi/uralkodó kultúra szerves része.

Szubkultúra kutatások 3 hullámát különböztetjük meg. A szakértők véleménye szerint a 4. hullám most bontakozik ki, azokról még nincs túl sok adat.

1. Klasszikus hullám: 
1950-es évek Amerikája - szubkultúra a fiatalok hátrányos helyzetéről, szükségszerűen deprivációkra adott funkcionális válasz -> magyarul, a hátrányos helyzet okozta megfosztottság a fiatalokat szubkultúrákba "kergette".
Ez az időszak a pluralista társadalmi felfogás időszaka - ez azt jelenti, hogy a társadalomban egymással ellentétes érdekű rétegek élnek együtt. Akkor lesz baj, ha az uralkodó osztály megpróbálja ráerőltetni értékeit az alsóbb osztály tagjaira.
O. Lewis azt mondta, hogy a szegénységnek kultúrája van, amelyben adottak az életkeretek, nem lehet változtatni azokon.
Manapság a segítő szakembereknek is azt tanítják, hogy ha egy szegényebb családdal találkoznak, akkor semmiféleképp sem szabad a "középosztály" értékrendjét rájuk kényszeríteni, hanem az ő értékrendjüket kell feltérképezni, és annak megfelelően kell segítséget nyújtani, tanácsot adni.

2. Újhullám: 
1960-as évek, Anglia, USA - beat korszak és a hippi mozgalmak időszaka, az új baloldal ifjúsági mozgalmai jellemzőek.
A szubkultúrába tömörülő fiatalok nem pozitív elszenvedői a társadalomnak (mint a Klasszikus hullámban), hanem aktívan keresik önazonosságukat, melyet szerintük a többségi társadalom megtagad tőlük.
Vezényszó: anti-konformizmus. A lázadás külsőségekben is megnyilvánul, a polgárpukkasztás a cél.
A 70-es évek punk mozgalmai új lendületet adnak ennek a hullámnak.

3. Posztmodern hullám: 
1980-as évek.
Cél: szerveződő szubkultúra a jóság és az értelem szigeteit próbálja létrehozni az egyre kaotikusabb világban - avagy a fiatalok a szerintük "földi pokolban" próbálnak egy nyugodt, békés, intelligens pontot keresni.

Magyarországi szubkultúra kutatás:  
1918-ban Balogh Jenő úgy vélte, hogy a fiatal korúak elzüllése kóros társadalmi jelenség, és majd a szocializmus alatt rend lesz a társadalomban, minden jó lesz. Ez csak "picit" mondd ellen a külföldi filozófusok, szociológusok véleményének :)))) ... (erről volt szó a devianciás posztban - Link )
A hazai Skinhead mozgalom Egerből indul ki.

This is England - Baromi jó angol film Skinhead-ekről :)))
Szerintem nincs szinkronizálva, legalábbis én még nem láttam szinkronos változatot belőle ^^" ...
Minden esetre, szerintem megéri - nagyon is - megnézni, főleg akit érdekel ez a szubkultúra

Sajnos a szubkultúrákról ennyit hallottam a Zegyetemen... >De úgy érzem, hogy idetartozik a "címkézés" is, ám erről tényleg csak pár gondolat zárásként. 
Az emberek "félelemből" címkéznek, hiszen félünk attól, amit nem ismerünk. Ez egy "védekezés", természetes válasz az emberektől. Azonban, ezek a címkék gyakran hamis képet állítanak fel nekünk, általában teljesen megcáfolhatóak. Mindenki ismer ilyen címkéket :) ...
Azonban egyszer hallottam egy baromi jó mondást: A címkék dobozokra, nem pedig emberekre valóak. Ezt az üzenetet szeretném most mindenkinek átadni :)))

Szöveg: Zegyetemi jegyzetem + saját vélemény

Képek forrása: Google Képek