Kezdjük azzal is, hogy mi az a "szubkultúra"? A szub "alatt"-tot jelent, így a szubkultúra a "kultúra alatt"-iságot jelenti. A szubkultúrák soha nem egyenlők a devianciával, devianciákkal, bár tévesen sokan oda sorolják őket sokan - ezzel ellentétben az sem kizárható, hogy egy bizonyos szubkultúra tagjai nem hordoznak magukkal devianciákat. A szubkultúrák megléte fontos egy adott társadalomban, hiszen annak kultúráját színesítik.
Rengeteg féle szubkultúráról beszélünk, és ezek száma és minősége általában társadalmanként eltérnek - pl. a goth szubkultúra tagjai nem azonos jegyeket hordoznak pl. Amerikában és Magyarországon, bár sok közös pontjuk is akad a különbözőségek ellenére. Sokszor előfordulhat az is, hogy egy-egy szubkultúra egy adott kultúrában nem számít annak, míg más kultúrákban igen. Erre a legegyszerűbb példa az anime-függőség/szeretet. Ez Magyarországon, de akár Németországot vagy bármely más országot is mondhatnánk, szubkultúrának számít - ellenben Japánnal, ahol a többségi/uralkodó kultúra szerves része.
Szubkultúra kutatások 3 hullámát különböztetjük meg. A szakértők véleménye szerint a 4. hullám most bontakozik ki, azokról még nincs túl sok adat.
1. Klasszikus hullám:
1950-es évek Amerikája - szubkultúra a fiatalok hátrányos helyzetéről, szükségszerűen deprivációkra adott funkcionális válasz -> magyarul, a hátrányos helyzet okozta megfosztottság a fiatalokat szubkultúrákba "kergette".
Ez az időszak a pluralista társadalmi felfogás időszaka - ez azt jelenti, hogy a társadalomban egymással ellentétes érdekű rétegek élnek együtt. Akkor lesz baj, ha az uralkodó osztály megpróbálja ráerőltetni értékeit az alsóbb osztály tagjaira.
O. Lewis azt mondta, hogy a szegénységnek kultúrája van, amelyben adottak az életkeretek, nem lehet változtatni azokon.
Manapság a segítő szakembereknek is azt tanítják, hogy ha egy szegényebb családdal találkoznak, akkor semmiféleképp sem szabad a "középosztály" értékrendjét rájuk kényszeríteni, hanem az ő értékrendjüket kell feltérképezni, és annak megfelelően kell segítséget nyújtani, tanácsot adni.
2. Újhullám:
1960-as évek, Anglia, USA - beat korszak és a hippi mozgalmak időszaka, az új baloldal ifjúsági mozgalmai jellemzőek.
A szubkultúrába tömörülő fiatalok nem pozitív elszenvedői a társadalomnak (mint a Klasszikus hullámban), hanem aktívan keresik önazonosságukat, melyet szerintük a többségi társadalom megtagad tőlük.
Vezényszó: anti-konformizmus. A lázadás külsőségekben is megnyilvánul, a polgárpukkasztás a cél.
A 70-es évek punk mozgalmai új lendületet adnak ennek a hullámnak.
3. Posztmodern hullám:
1980-as évek.
Cél: szerveződő szubkultúra a jóság és az értelem szigeteit próbálja létrehozni az egyre kaotikusabb világban - avagy a fiatalok a szerintük "földi pokolban" próbálnak egy nyugodt, békés, intelligens pontot keresni.
Magyarországi szubkultúra kutatás:
1918-ban Balogh Jenő úgy vélte, hogy a fiatal korúak elzüllése kóros társadalmi jelenség, és majd a szocializmus alatt rend lesz a társadalomban, minden jó lesz. Ez csak "picit" mondd ellen a külföldi filozófusok, szociológusok véleményének :)))) ... (erről volt szó a devianciás posztban - Link )
A hazai Skinhead mozgalom Egerből indul ki.
 |
| This is England - Baromi jó angol film Skinhead-ekről :))) Szerintem nincs szinkronizálva, legalábbis én még nem láttam szinkronos változatot belőle ^^" ... Minden esetre, szerintem megéri - nagyon is - megnézni, főleg akit érdekel ez a szubkultúra |
Sajnos a szubkultúrákról ennyit hallottam a Zegyetemen... >De úgy érzem, hogy idetartozik a "címkézés" is, ám erről tényleg csak pár gondolat zárásként.
Az emberek "félelemből" címkéznek, hiszen félünk attól, amit nem ismerünk. Ez egy "védekezés", természetes válasz az emberektől. Azonban, ezek a címkék gyakran hamis képet állítanak fel nekünk, általában teljesen megcáfolhatóak. Mindenki ismer ilyen címkéket :) ...
Azonban egyszer hallottam egy baromi jó mondást: A címkék dobozokra, nem pedig emberekre valóak. Ezt az üzenetet szeretném most mindenkinek átadni :)))
Szöveg: Zegyetemi jegyzetem + saját vélemény
Képek forrása: Google Képek
Jó kis írás lett! :)
VálaszTörlésA címkézéssel kapcsolatban: Minden bizonnyal az ismeretlentől való félelem is nagy hajtóerő, amikor látatlanba valakit egy bizonyos címkével látunk el.
Ugyanakkor amikor először találkozunk valakivel, akkor az első benyomások alapján kialakul bennünk vele kapcsolatban egy kép. Ennek elsősorban az oka, hogy napi szinten annyi információval szembesülünk, hogy az agyunk a gyorsabb adatfeldolgozás érdekében kategóriákat hoz létre, és megszületnek a sztereotípiák. Ez a személyészlelés természetes velejárója. A dolog ott válik érdekessé, hogy valaki képes-e az első benyomásain változtatni miután ténylegesen megismerte az illetőt, és valós tulajdonságai alapján megítélni, vagy nem képes és örökre beskatulyáz valakit, akit nem is ismer.
Köszönöm ^^!
TörlésHát, igen, ez így van! De azért remélem, hogy az előbbiek többen vannak, mint az utóbbiak :) !