... A közös bennük az, hogy mindkettőt az ágyamban fekve 'találtam ki', de megnyugtatok mindenkit, hogy egyik sem a szexxel kapcsolatos. Kivéve, ha a szexet úgy nézzük, mint az élet egyik fontos velejáróját - hiszen mindkét elmélet - mondhatni - az élettel kapcsolatos. Lehet, hogy sokan butaságnak fogják őket tartani, de ezen kockázatot felvállalva bemutatnám őket ...
1, Jegesmaci-elmélet
Imádom a plüss jegesmacimat. Évezredek óta megvan, és mindig vele alszom, és ez a szokás a 2. X-em után se tűnt el. Valahogy jól esik magamhoz szorítani, érezni rajta az öblítő illatát. Megnyugtató.
Egyik este azon tűnődtem el, hogy milyen tökéletes is lenne, ha az összes kapcsolat olyan lenne, mint ez a "Jegesmaci-kapcsolat" -> nem vársz el semmit se cserébe, mégis mindent megosztasz amid csak van; szeretetet, időt, helyet, párnát, paplant, könnyet, mosolyt, bármit. És nem nevetnek ki, nem küldenek el, csak leülnek veled szembe, és hallgatnak.
És mikor azt gondolnánk, hogy ez csak egy plüssel jöhet létre, képzeljétek, az egyetemnek hála, megismertem még egy ilyen "jegesmaci-barátot" :) (egy első már régóta van :) ). A baj csak az számomra, hogy nincs több ilyen ember. De azért még leszek naív, leszek bizakodó, hogy bennem van a hiba, és rossz helyen keresgélek...
2, Buborék-elmélet
Ha nem tudok elaludni, akkor vagy filmet nézek, vagy forgolódok a sötétben, vagy buborékokat fújok. Megfigyelve a buborékokat azt vettem észre, hogy vannak a "nagy, lomhák" és a "kicsik", akik akár a plafonig is felrepülnek.
Megkockáztatom, hogy bennem van a hiba, de eddig szinte törvényszerű volt, hogy a nagyok hamar elhalnak. A nagy személyiségeknek, tehetségeknek soha nem jut elég idő. Ám a múltkor egy egész nagyot sikerült fújni, és őt is csak a plafon állította meg.
Tudjátok, megörültem. Számomra ez egy jel volt. Nem kell ahhoz apró és visszahúzódó személyeknek, személyiségeknek lennünk, hogy elég időnk legyen az életben. Minden csak rajtunk múlik.
Végezetül, egy kis vallásos történetet szeretnék veletek megosztani. A nagyság-kicsiségről legtöbbször eszembe jut.
Volt egy ember, aki egy hatalmas keresztet cipelt. Körülnézve azt látta, hogy a szomszédai, barátai keresztjei sokkal kisebbek mint az övé. Így, egy napon megkérte Istent, hogy hadd cserélhesse le a keresztjét egy kisebbre. Istent ebbe beleegyezett, levette válláról a keresztet és egy szobába tette, ahová a férfit küldte ezután. A szoba tele volt keresztekkel - kisebbekkel, nagyobbakkal, sőt, volt ott pár egészen apró is. A férfi nézegette, méregette őket, majd odalépett egy akkorához, ami elfért a tenyerében. Boldogan felemelte, majd így szólt:
- Ezt szeretném.
Isten elmosolyodott, s elárulta a férfinak, hogy az a kereszt volt az, amit eddig is a hátán cipelt.
A tanulságot vonja le bárki magának nyugodtan - szerintem a legfontosabb még mindig az a mondás, hogy nincs az a kereszt, ami alatt végleg összeroppannál, de létezik olyan, ami megroppant.
Én azért szeretnék egy olyan szobát, ami tele van buborékokkal, amik soha nem durrannak ki és persze sok-sok plüss jegesmacival :) ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
"Feel free to comment" :)
avagy Kommenteljen bárki nyugodtan :)