Van, hogy az élet problémákat, gondokat, kríziseket gördít elénk. A vallásos emberek azt mondják (amit én is nagyon sokszor hallottam 'problémás' református gimnazistaként), hogy Isten nem gördít elénk olyan követ (vagyis problémát), amibe végleg felbuknánk. Mások úgy fogalmaznak, hogy nincs az a kereszt, ami alatt megrogynánk. Van úgy, hogy ebbe hinni szeretnénk akkor is, ha nem tartjuk magunkat vallásosnak, és van hogy elveszítjük az ebben lévő hitet, ha vallásosnak tartjuk magunkat. A kérdések adottak.
Biztos feltétlen rossz az, ha megrottyan a lábunk? Nem. Nem rossz. Emberi mivoltunkban erősít meg, s sajnos ilyen erősítésekre szükségünk van emberekként, akkor is ha nem szeretnénk. Nincs olyan ember a földön, akit ne érne ilyen vagy olyan veszteség, probléma – ez az élet velejárója.
És mit tehetnénk annak érdekében, hogy e szükséges történéseket minél könnyebben át tudjuk vészelni? Sajnos a legmeghatározóbb az egyéni vonásaink, és a másik alapvető dolgok az úgynevezett szubjektív tényezők (amit szerintem az egyéni vonásokhoz köthetőek), avagy milyen típusú probléma ért minket, hogy éljük meg, milyen mélyen érint minket, stb. Soha ne felejtsük, hogy a leggazdagabb, legbefolyásosabb, legjobb génállománnyal rendelkező egyénnek is lehetnek problémái – nem biztos, hogy objektíven nézve ugyanolyan mélységűek mint pl. a fejlődő országok népességének többségénél, de szubjektíven nézve lehetnek akár sokall mélyebbek, „nagyobbak” is.
De van még más is. „Természetes támogató környezet”. A szakemberek így nevezik a családot és a baráti kört, vagyis azon személyek halmazát, akik „mögöttünk állnak”. Van-e jobb annál, hogyha szakít velünk életünk szerelme, akkor elhívjuk a barátainkat, barátnőinket és pizzával, süteménnyel, némi itókával, pár jó filmmel elfeledni próbáljuk a megtörténteket, és így betapasztatni állítólag lehetséges a megtört szív vérző sebeit.
Ha nincs meg a családi támogatás, soha ne felejtsük el a barátainkat! Azért, mert valakinek nincs családja, esetleg elhagyták a szülei, nem ítélhetünk meg senkit se. A „Legyetek jók, ha tudtok” című filmben mondja jól Fülöp atya: „Rossz házba születtek” a gyerekek, akiket magához vett. Ezért senkit sem lehet elítélni. Ezért sem szeretem az Ószevetségi részt a Bibliában. Nem hiszek abban, hogy az atyák bűneit a fiúkon kell megbosszulni. Mindenki eredendően jónak született. De ez már egy másik téma :) !
Persze önmagunknak is kell időt adnunk. „Az idő a legnagyobb gyógyítómester” - örök érvényű mondás. Nem állíthatunk fel magunknak képtelenségeket, miszerint egyik nap elért bennünket egy krízis, másnapra pedig már semmi bajunk. Ez szinte képtelenség. Van persze úgy, hogy egy probléma megoldódik egyik napról a másikra, de ez szinte nagyon ritka (sajnos). A gyógyulásra szánt idővel soha ne spóroljunk! Ezért nem szeretem az olyan filmeket, amelyek azt üzenik, hogy „Nincs elég időd” - és manapság azt lehet látni, hogy ezt az időt főleg önmagunktól vesszük el. Legyen időnk magunkra! Legyen időnk a barátainkra! A TV, az internet nem az IGAZI barátunk. Szükségesek, mert pótolhatatlanok bizonyos szempontból, nem nem a barátok szempontjából. Egy jó film valóban pótolhatatlan katarzisba ejthet, óriási benyomást tehet ránk, illetve az internet segítségével kitágulhat a látóhatár, DE ezek közül egyik sem helyettesíthető egy IGAZI baráti kosmázással, sörözéssel, filmezéssel, vagy egy egyszerű pletyi-party-val :) .
Végezetül ennek a kis lehelet levezetőjeként nagyanyám mondásával zárnék: „Az nem probléma, ha valamit pénzzel meg lehet oldani. Az a probléma, aminél már nincs az az összeg, ami visszahozná a szeretetted” - ezt nagyapám temetése után mondta. Ezért sem beszéltem anyagi problémákat érintő témákat.
Anyám gondolatával zárnék: „Ajándékozd meg magad. Nem számít, ha nincs születésnapod, névnapod, de ha valami jó vagy rossz ért, ajándékozd meg magad. Ha kijöttél a vizsgáról, vegyél magadnak egy csokit, ülj le egy jó film elé, pihenj!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
"Feel free to comment" :)
avagy Kommenteljen bárki nyugodtan :)