Gyűlölöm a galambokat. De tényleg. Nem csak úgy mondom. És félek is tőlük. Amikor a velencei karneválon jártam, néha a sírás határán jártam (na jó, nem :P ), de tényleg utálom őket. Krakkóban is baromi sok van. És mindet utálom. Ott röpdösnek a fejednél, és lesz..nak. A galambok csak akkor elvisilehetők, ha kellő távolságban vannak tőlem. Kellő távolság = a világ másik felén.
Ráadásul mostanában ideszokni látszanak az én icipici kis lodzsámra. Na nem, azt már nem hagyom!!! Felveszem a harcot.
Egyik barátnőm mesélte, hogy Ő is panellakó, és hogy nekik is gondjaik vannak a galambokkal, és a megoldás a problémájukra nem más hozta meg, mint az ALUFÓLIA!!! Azt mondta, hogy az anyukája hallotta, hogy az alufóliáról a nap a galamb szemébe süt, és az megriasztja az állatot. Szerintem ez butaság :D ... Inkább ahogy fújja a szél, és ott villódzik meg minden, az f.satja össze a galambot.
Fúúú, rég írtam már ennyire 'kútúrát' cikket :D ... De ebből legalább éreszhető a gyűlőleletem.
És mivel nem vagyok egy egyszerű ember, nem emlékszem meg egy béna kis celofándarabbal az ablakomban, nekiálltam alkotni :D ...
Amire pedig szükségünk lesz:
- celofánra
- ragasztóra - kartonpapírra
- ollóra
- vastagabb és vékonyabb cérnára, szalagra
- esetleg sablonra, ha nem bízunk a kézügyességünkben
- mindenféle ezüst színű, régi gyöngyre
Első lépésben vágjuk ki kartonból a kívánt alakot (2xer). Ha ez megvan, akkor tegyük össze, nézzük meg, hogy melyik a külső felük, és ezeket illesszük egy celofánra.
Ha ez megvolt, a széleit szépen hajtogassuk be.
Közben egy cérnára fűzzünk gyöngyöket - ezek lesznek a "szélcsengőink" (és reméljük hogyha fúj a szél, legalább mozog, és attól hátha még inkább félnek a galambok :D ...
Ezeket a kis gyöngyöket néhány lap segítségével erősítsük hozzá a kis sablonunkhoz, illetve a tetejére illesszünk egy szalagot, ami majd tartja a díszünket. Ha ezzel megvoltunk, akkor a másik felét is ragasszuk fel, amit szintén bevontunk celofánnal, akárcsak az elejét.
Állítólag bejön, én csak reménykedem.
Jó alkotást mindenkinek!