Szemezgetés a Vasárnapi Újságból

Tudtátok, hogy a Vasárnapi Újság (1854-1921) fent van online?

Hát, én nem tudtam :) - de mostmár tudom (fú, micsoda érvelések!) Ráadásul a legelső pár számból válogattam is össze pár (számomra) érdekes cikket. Remélem nektek is tetszeni fog ^^!

Ha bármi "helyesírási hibát" észleltek, ne ijedjetek meg, nem elírások, hanem az eredeti írásokban is így szerepelnek!

1854/22 - A czárok hajdani nőszülése

Egész a tizennyolczadik századig az a kiváltsága volt az orosz főnemességnek, hogy az uralkodónak az ő családjaikból kellett nőt választani.
Mihelyt a czár azon szándékát nyilvánitá, hogy megházasodjék, azonnal szétküldettek az ország minden részeibe az illető megbizottak, hogy számára az előkelő családok legszebb hajadonait kiszemeljék. Ezeket azután családaik felküldék Moszkvába, s azokat ott mind egy pompás palotába helyezék el, egy éltes asszonyság felügyelete alá, ki szinte olly előkelő volt. A czár azután mindegyikét meglátogatta, ugy levén bemutatva előttük, mint egy egyszerü nemes ember az udvartól. A válságos napon azután az egész hajadon sereg pompás öltözetekben felvitetett a czári palotába, s ott látták meg titkos udvarlójokat legelőször császári pompától körülvéve s ott trónja előtt egyenkint letérdelve, a czár saját kezével nyujtott át nekik egy-egy aranynyal és drágakövekkel himzett zsebkendőt, s azután elbocsátá őket magától, csak nehány nap mulva később tudatva választása tárgyával magas szerencséjét, a többit pedig ismét visszaküldé szülei várába gazdagon megajándékozva.
Ez a szokás már egészen elmult, nagy Péter czár óta a muszka uralkodók többnyire a német fejedelmi családokból nőszülnek s nagyherczegeik is ugyanazon példát követik.

1854/17 - Ira Aldridge (olvasd: Ájra Eldridzs)

A fekete is ember! Nálunk bizonyosan senkisem fog kételkedni e mondat valóságán, de a föld tulsó oldalán, Amerikában, milliók vannak, kik a szerecsent nem tartják emberi lénynek, hanem lelketlen baromnak; a kit adni venni, munkára hajtani, korbácsolni lehet, mint a lovat, mint a bivalyt, mellyek fölött úrrá tette az embert a természet.
Pedig, ha nyitva állana e faj előtt a mivelődés tere, ha ők is járhatnának iskoláinkba, felvétetnének a társadalomba: ki tudja nem mulnák e felül sok tekintetben a már nagyon is halványodni kezdő fehér fajt?
E sejtelmünknek egyik erős bizonysága azon egyéniség, kit jelen képünk ábrázol. Ez egy szerecsen fejedelmi család utóda, kinek atyja mint rabszolga eladatott Amerikában. Fiának sikerült Angliába menekülni, s ott magát a szinmüvészetben tökéletesiteni. Jelenleg ő egyike Európa leghiresebb müvészeinek, kit mindenütt a legnagyobb elragadtatással fogadnak.
Az ő példája kiáltó tanubizonysága annak, mire volna képes e faj, ha a legdurvább, a legigazságtalanabb járom alól felszabaditatnék.
Hogy nemcsak testi ügyesség, nemcsak utánzási tehetség az, mi őt kitünteté, arra elég egy vonást felemlitenünk életéből.
Nemrég egy néger rabszolgacsalád Amerikában szökésben utoléretett, s a törvények szerint át kelle adatnia ismét zsarnok gazdájának. Ira Aldridge ezt megtudta és saját fáradsággal szerzett keresményét elküldé értük, hogy azon váltsák ki őket zsarnokuktól s tegyék szabaddá.
Az illy vonások csak nagy és nemes lelket tanusitnak, s Isten elleni bün, hogy illy nemes tulajdonokkal biró fajt embertársai a barmok osztályába soroznak.

1854/14 - Különösség

Egy hypochondriacus (képzelt beteg) egészségi jegyzetei. E napokban egy ollyan ember naplója akadt kezünkbe, ki több év óta azon szerencsétlen képzeletben él, hogy ő beteg és neki minden megárt, ennélfogva akármit tesz, vesz, eszik és iszik, az mind gyógyitás okáért történik; mulatságosnak találjuk példaképen és mások rémületére, nehányat felhozni e jegyzetek közül.

A képzelt beteg korán reggel kezdi a gyógyrendszert, és kiterjed az minden legkisebb mozdulatára.

„Midőn fölkelsz, egyszerre ki ne ugorj az ágyból, mert attól megfájdul a fejed.
Midőn leszállsz, mezitláb a földre ne lépj, mert abból támad a nátha hurut.
A flanell-réklit télen nyáron el ne hagyd, mert az őriz meg minden bajtól.
Ablakodat ki ne nyisd, mert csúzt kapsz.
Ne ásits és ne nyújtózkodjál, mert valami ér megszakad benned itt amott.
Tyukszemedet ne apritsd, mert bele vágsz, rákot kapsz, elpatkolsz.
Sipka nélkül ki ne menj, mert napszúrást kapsz, belehalsz.”
– Következik a reggeli.
„Kávét ne igyál, mert az méreg: epét támaszt,
Tejet ne igyál, mert az megsavanyodik benned, elrontja a gyomrod.
Csokoládét ne igyál, mert az megkeményiti a májat.
Árpakávét ne igyál, mert az nyálkát támaszt.”
– Mit igyál hát?
„Igyál vizet, pedig sokat, akár vagy szomjas, akár nem, de vigyázz rá, hogy még is meg ne ártson valahogy. Utána járkálj sokat.
A gyümölcsök közül ezekből ne egyél:
Baraczkot ne egyél, mert attól kilel a hideg.
Dinnyét ne egyél, mert attól cholerát kapsz.
Epret ne egyél, mert az görcsöket támaszt,
Almának hagyj békét, mert az keresztül hűt,
Körte étele nem jó, mert acidum van benne.
Megyet ne bánts, vagyon annak magjában acidum borussicum.
A többit pedig csak főve kóstoljad, mert állatok számára rendeltetett minden a mi nyers, – azt mondja.
– Ebben megnyugodva, tér a napi foglalkozására.
„Sokat ne dolgozz, mert az fogyasztja az életerőt.
Ülni nem jó, mert abból aranyér támad.
A kerti munkában megizzadsz, ne cselekedd.
Az olvasás főfájást okoz, hagyd abba.”
– Ez is megtörténvén, jön az ebéd ideje, a mikor ismét megmondja, hogy mit ne egyél.
„Levest ne egyél, mert az elveszi a gyomor rugékonyságát.
Húsfélét ne egyél, mert az bővérűséget okoz,
Spárgát ne egyél, mert az hevít nagyon.
Savanyut ne egyél, mert az ingerel.
Édest ne egyél, mert ellágyít,
Tésztát ne egyél, mert az dugulást okoz.
Babot, borsót ne végy magadhoz, mert azok felpuffasztanak.
Zsirost ne egyél, mert attól kilel a hideg.
Halat ne egyél, mert attól skorbutot kapsz.
Vizet étel közben ne igyál, bort pedig az után se igyál, pálinkát pedig se előtte, se utána ne igyál.”
– Mit egyél hát?
„Egyél sárgarépát sokat és spenótot akármennyit, mert azokban vagyon a földi természet ártatlansága.”
– Ekként megebédelvén, mit cselekedjél még egész nap?
„Dolog után ne láss, mert az gátolja az emésztés folyamatát.
Le ne fekügyél, mert az hájat növeszt.
Társaságba ne menj, mert megtalálnának haragítani s elönt az epe.
Beteget ne látogass, még gyermekágyas asszonyt sem, mert a baj rád ragadhat.
Szinházba ne menj, mert megizzadsz, meghülsz, meghalsz.
Ne vacsorálj.
– Le is fekünnél már. Illyenkor arra vigyázz.
„Mikor lefekszel, teljes nyugalomban légy, örizd magadat örömtől és szomoruságtol, sem a magad bajával, sem a máséval ne törődjél.
Lefekvén a gyertya hamvát el ne fúdd, mert attól megüt a guta.
Virág ne legyen éjszakára a szobádban, mert detto, a guta üt meg.
Ablakod nyitva ne maradjon, torokgyikot kapsz.”
Mikor pedig elalszol, erre vigyázz:
„Hanyatt ne fekügyél, mert megfájdul a fejed; oldalt se fekügyél, mert szivszorulást kapsz; mikor alszol, őrizkedjél a horkolástól, mert az rontja a lélekző műszereket.
Végre iparkodjál nem álmodni roszat, mert az zavarja a rendes vérforgást.”

* * *

Mind ezek pedig csak azok mulatságára vannak felhordva, a kik tulságos ovatossággal gyötrik magukat az életben. Rendes embernek rövid életszabálya ez: dolgozni, mennyi kötelesség; alunni, mennyi szükség; enni és inni, mennyi jól esik; örülni mikor alkalom van rá s nem ijedni meg a bajtól sem; a többit azután bizzuk a jó teremtőre; ő tudja, hogy kinek mi használ és ki mitől hal meg?
1854/3. - Adomák

Millyen jó, ha valaki rajzolni tanult. Londonban egy gazdag ur, ki annyira szenvedett a köszvényben, hogy menekülni nem tudott karszékéből, egy reggel a gyógyszertárba küldve inasát, azalatt egy tolvaj egész bátorsággal rajta ment s szemeláttára kiüritgeté fiókjait s még azzal boszontotta, hogy nevetséget csinált gyámoltalanságából. A beteg ur azonban azalatt, mig a tolvaj kincseit összeszedé, plajbásszal szép csendesen lerajzolá annak alakját s a mint a tolvaj eltávozta után inasa visszatért, rögtön elküldte őt a rajzzal a rendőrségre s a kép nyomán azon órában elfogták a rablót, mielőtt a lopott jószág megmelegedhetett volna nála.

1854/1 - Jótanácsok c. cikk

– Ne örömest irj levelet, és a mit kaptál, azt el ne égesd; mert a levél tanubizonyság.

– Sokat láss, keveset csodálj; sokat hallj, keveset higyj; sokat tudj, keveset beszélj; sokat kerülj, keveset félj; sokat dolgozzál, keveset költs.
– Mikor eszel, soha se haragudjál, haragjában az ember azt sem tudja: ludpecsenyét eszik-e, vagy főtt bakancsot?
Asszonyok számára. = Ha férjetek ollykor kedvetlenséget mutat, soha se kérdezzétek: mi bajod? – Elmondja az ugy is, ha valami fontos dolog, míg a kérdezéstől jobban elvadul.
Leányok számára. = Az emberek nem örömest házasodnak. Ez nagy baj. Még pedig nagy baj az egész társadalomra nézve. Ha a fiatal leánykák a helyett, hogy idegen nyelveken csevegni s zongorákat kinozni tanulnak; tanulnának szorgalmasan a háztartás munkáival s a családélet hivatásával megismerkedni, akkor megszünnék a férfiak házasságiszonya.