Be kell valljam nem szerettem "P-Blither"-nek lenni... Blithe vagyok, voltam, és leszek is.
Olyan furcsa... a név maga Dan Brown Angyalok és Démonok című könyvéből tűnt fel számomra először. Ugyanis ott az ajánlás "Blythe-nak" szól. És ez a név annyira megtetszett, hogy "felvettem". Akkoriban nagyon érdekelt az ezotéria, sokat olvastam a legkülönbözőbb dolgokról, így lettem én "Blithe MagiC". Ez lenne piciny nevem története.
És tudjátok mit jelent a "blithe"? Jókedvű, vidám. A sors iróniája talán, de kiejtésileg eléggé hasonlít a "blight" szóhoz, amely már mételyt, penészt, és hasonló negatív dolgokat foglal magában.
Mégis, valahogy képtelen vagyok "P-Blithernek", vagy bármi másnak lenni. Nem megy. Át is írtam magam Blithe-ra. Főleg ezek miatt a képek miatt :) ... (egy kis egózás :D )
Az első képet még évekkel ezelőtt készítette egyik ismerősöm (akinek baromi jó képei vannak!!!), ez egy amolyan "profi" fotózás volt :D . Hadd ne kelljen mondanom, a legtöbbet végigröhögtük, végighülyéskedtük...
A második kép már a tablófotózáskor készült. Furcsa, de a legtöbb lányt szomorú volt, komoly maradt, én itt is végignevetgéltem az egészet, ráadásul a fotósnő bekapcsolta a ventillátort, és ez a kép pont egy olyan pillanatkép, amelyen a matrózblúzom fekete része fellibben, és egy órási nevetés volt kibontakozóban. Ez egyébként a kedvenc tablóképem, sajnálom, hogy ezt nem tehettem ki :) ... A harmadik képen Dórikámmal fényképezkedtünk a volt osztálytermünkben. Hadd ne mondjam, szintén nem volt egy olyan napom, amit ne röhögtük volna szinte végig :) ...
Reggelente is Blithe vagyok... (tesóm készítette ezt a képet, épp magyarázni akartam neki, hogy nem kéne :D ), Blithe vagyok mindenféle hajjal (itt épp szőkecsíkkal, azóta voltam padlizsán, vörös, meg bordó is :D ...), és Blithe vagyok esténként is (egy buli-életkép, jobban mondva egy Szilveszteri-születésnapi buli, régi osztálytársaimmal)
Nem tudok tehát tovább "P-Blither maradni". Blithe vagyok, voltam, leszek.
Bocsánat, ha ezt így rátokzúdítottam :) ...
Zárógondolatként - Nem szeretem az olyan embereket, akik mindenáron azt mondják, hogy "Jajj de boldog vagyok, jajj de mosolygok" - és ezt így minden nap, minden percében. Ezek az emberek magukra erőltetik a mosolyt, a boldogságot, belül pedig ki tudja, hogy mik mennek bennük végbe.
Én se azért mosolygok, meg nevetek annyit, mert olyan húdek.rvaboldogvagyok, vagy hasonló. Számomra azért fontos ez, mert így könnyebben elviselem a világot és mocskait.
Igazad van Blithe!:):):)
VálaszTörlés