Csendességem oka... avagy mit tudtam meg Máltáról

Feltűnhetett, hogy hiába tört ki a tavaszi szünet, én szépen csendben voltam.

Ennek egy oka volt - részt vettem egy "nemzetközi" tudástérképes (Cmap/Mindmap, etc.) kurzuson. Nagyon érdekes volt, és rajtam és barátnőmön kívül még egy máltai fiatalember volt benne. "Jo"-val (teljes nevén "Jozué" - de ezt egyébként nem így írja) nagyon sokat beszélgettünk, bár kezdetben nagyon hülyén éreztem magam, hiszen lassan 3 éve nem beszéltem angolul... Viszont, ami meglepő volt, hogy 3 év után megint ment többé-kevésbé, igaz, kellett pár nap hogy belerázódjak, az első nap olyan voltam mint aki még szótárat se látott életében :DDD ...

Amikor nem tanultunk, akkor kultúrprogramokon vettünk részt, és hogy Jo ne érezze magát egyedül - és mert apukám (aki egyébként a kurzust tartotta - vagyis inkább ő is) szerint "a fiatalok könnyebben találnak témát egymás között", én is részt vettem a kultúrprogramokon. Voltunk bort kóstolni, kocsmázni, sőt, Ópusztaszeren is (ami az egyik kedvenc helyem ^^). Tehát, amikor nem tanultunk vagy utaztunk, akkor valami érdekes dolgot néztünk meg/csináltunk. Persze Jo-nak sokat meséltünk a történelmünkről (a legaranyosabb az volt, amikor pár vodka után nyert annyi bátorságot, hogy megkérdezze, hol van Erdély, és hogy Drakula gróf valójában létezett-e - hát, hadd ne mondjam, tudtam neki a mi drága Tepes bácsinkról mesélni ^^) és persze a kultúránkról is. Szerintem egyébként érdekesnek találnak... Szerencsénkre mindenkit a "jó módjában" találunk meg, senki nem volt velünk bunkó, csak mert rossz napja volt, ennek nagyon örültünk, hogy szegény srácnak nem kell a rossz oldalt is látnia. Sőt, ma (az utolsó napon) meg is jegyezte, hogy nagyon barátságosak a magyarok, és ha tehetné még maradna pár napot velünk :))) ...

Persze én is faggattam jó sokat Máltáról, a kultúráról, a történelemről. Szegények mindig valamilyen gyarmat/fennhatóság alá tartoztak, csak az 1970-es évek végétől váltak önállóvá. Jo szerint a máltaiak "hard worker"-ek, azt mondta hogy ott mindenki azért dolgozik hogy valami jobbat tegyen, és szerinte az lenne az egyik legfontosabb, hogy az emberek kicsit leálljanak, mert néha már túlhajtják magukat. Azt is mondta, hogy (elbeszélgettünk kicsit erről a témáról is) körülbelül minden hónapban van valaki, aki öngyilkos lesz. Fura, nem? Hiszen Máltán nyáron 30 fok van, télen pedig 20 :D  - az ember azt gondolná, hogy egy ennyire meleg, napos helyen nincsenek elkeseredett, depressziós emberek, közben pedig vannak ott is. Egyébként egy abszolút mediterrán ország (gondolok itt a közlekedésre, mentalitásra, ételekre)

A máltaiak nagyon vallásosak (többségük katolikus), Jo még meg is jegyezte, hogy ő nem jár sokszor templomba, hetente csak egyszer, vasárnaponként :D ... Valóban, nem sok :)))) ... A leghosszabb út 30 km ott, tehát nem tudnának egy maratont rendezni. Máltán kb. 400-450 ezer ember él, akik "máltaiul" beszélnek, ami egy érdekes keveréke az olasznak és az arab nyelvnek. Bár az angol is hivatalos nyelv, szinte mindig a máltait használják, a rádióban, TV-ben, filmekben, mindenhol. Persze ha angolul szólalsz meg, akkor angolul is fognak válaszolni, mert megértik (Jo meg is jegyezte, hogy ez nálunk nem így van, megszólal angolul, és az emberek csak néznek rá, mint borjú az új kapura, és ez neki egy kicsit furcsa is itt).

Sokat beszélgettünk az iskolarendszerekről - ő ugyanis egy "karrier-tanácsadó", ami leginkább arról szól, hogy segít a gyerekeknek a továbbtanulási helyük megválasztásában, de pl. megtanítja őket helyesen kezet fogni, vagy nyakkendőt kötni, sőt, felkészítik őket az állásinterjúkra, gyakorlatokat szerveznek nekik, és készítenek velük önéletrajzot is. Mondhatni fullosan felkészítik őket a "dolgozó-életre", nem csak tanácsokat adnak nekik. Máltán nagyon kevés a munkanélküli - baromi produktív egy ország. Ha nálunk kicsit több pénz jutna az oktatásra, szerintem megérné hasonló státuszú embereket foglalkoztatni, hiszen a mai fiatalok (és köztük szégyenszemre én is) nem tudják hogy pl. milyen kérdésekre készüljenek fel egy állásinterjúnál, vagy épp hogyan írjanak meg egy jó önéletrajzot.

Ami számomra még érdekes volt, hogy mesélte hogy náluk minden iskolában van egy szociális munkás, aki a gyerekekért felelős - a feladatköre nagyjából megegyezik egy nálunk gyermekjólétiben dolgozó szocmunkással, ráadásul nálunk nincs is külön ilyen szervezet. Azok a szocmunkások, akik nem a sulikban dolgoznak, azok nem foglalkoznak gyerekekkel. Azok viszont, akik a suliban vannak, utánajárnak pl. a hiányzásoknak, vagy ha valami probléma van a gyerekkel, pl. cigizik, drogozik, stb, vagy ha épp bántalmazást sejtenek. Belegondolva nekem nagyon megtetszett ez a változat, hiszen ha valami gond van, akkor nem úgy mész oda pl. egy tanárhoz, mint egy idegen, hanem minden bizonnyal ismeritek nagyjából egymást, hiszen kollégák vagytok. Sokkal egyszerűbben lehet egy ilyen környezetben a kapcsolati tőkénket bővíteni. Az iskolaépületeik egyébként nagyon modernek, ja, és persze egyenruha van :)

Beszélgettünk a közlekedésről is - mostanában egész jó (de még túl fiatal) tömegközlekedési hálózat is kiépült már, bár még van mit fejleszteni rajta. A legtöbb embernek autója van, ugyanis nem "biztonságos" kerékpárral közlekedni, az autósok amolyan "olaszosan" vezetnek (bár mostanában sokat módosítottak a KRESZ-en, hogy az biztonságosabb legyen, de sok még a "régi stílusban" vezető az utakon). Ja, és egyébként a másik oldalon van náluk a kormány :) (én pl. úgy tudtam hogy csak az Angliában és Indiában vezetnek a bal oldalon, de kiderült, hogy Máltán is!). Ami nekem még nagyon jópofa volt, hogy Jo szerint elég néha egy csónak is :D , hiszen Málta egy sziget, és ha az egyik feléből a másikra akarsz menni, akkor egy csónak is megteszi.

Vannak máltai "sorozatok", de hasonló szintűek, mint a magyarok. A könyvek többsége "romantikus", amolyan ponyva-regény. Vannak érdekes mondásaik is, pl. "Jobb, ha a kutya alszik", ami nagyjából ugyanazt jelenti, mint a "Ne ébreszd fel az alvó oroszlánt". Egy másik olyasmiféleképp hangzik, hogy "Vasárnapról vasárnapra, mindegyik napnak ugyanaz a hangja" - ezzel a mondással annyira nem értettem egyet, ennek a jelentése ugyanis valami olyasmi, hogy mindegy milyen rossz napod volt, a következő napod is rossz lesz :D ... Azért ez elég pesszimista, nem? Nem olyan mint az angolok "every cloud has a silver side"-ja, amit mi magyarra olyasféleképp fordítunk, hogy "Felhők után kisüt a nap". De hát ha a máltaiak így gondolják, akkor így gondolják :) ... Megkérdeztem, hogy van-e valami máltai legenda, pl. az eredetükről, de a szomorú igazság az, hogy ha volt is, azt elfelejtették, hiszen mindig valamilyen elnyomás alatt voltak.

Minden esetre úgy érzem, hogy nagyon tanulságos volt nekem ez az elmúlt pár nap, sok új dolgot tanulhattam (és sok régi dolog jutott eszembe), és Jo olyan kedvesen és szeretettel tudott Máltáról beszélni, hogy komolyan mondom, kedvet kaptam hozzá hogy egyszer elmenjek oda :) !
(pedig nem szeretem a mediterrán térségeket a kegyetlen meleg miatt)