Olyan gyönyörűséges lenne...
Itt ücsörögni abban a ruhában és abban a kanapéban, régi regényeket olvasni, mondjuk első kiadású Brontékat, nézni az ablakon a hóesést... Teát szürcsölgetni, hátradőlni, és tovább olvasni... És várni.
Várni a szülőkre, várni a testvérekre, várni a szerelmünkre, várni a rokonokra... Nem rohanni, csak nyugodtan ülni, és várni, és pihenni...
Olyan tökéletes lenne...
A Brontet kivéve egyetértek. Mennyire borzalmas minden nap minden tevékenységet rohanva művelni.
VálaszTörlés