Most ez kikívánkozik belőlem :) ...

Akinek nincs kedve sok "okosságot" olvasni tőlem, az kérem ezt ugorja át :) Köszönöm.

Tegnap beszélgettem barátnőmmel, és sok érdekes téma és történet mellett mondta, hogy egy boltban látott egy csajt, aki nekem "biztos nagyon tetszett volna" (a leírása alapján nagyon is bólogattam :D -> nem vagyok lezbikus, még mielőtt valaki félreértené a "tetszett" volna nekem a megjelenésére, ruházatára vonatkozik), és mondta ez a lány, hogy Ő az ő gyermekét biztos nem engedte volna így ki az utcára, mert szerinte kényelmetlen volt a lánynak viselnie a ruháit.

Számomra a kényelem a legfontosabb. Volt már úgy, hogy fűzőben mentem suliba, de beérve le is vettem szinte (persze alatta volt felső, én nem szeretem "simán" a fűzőket, csak ha van alatta valami, nyáron trikó, télen hosszú ujjú). Viszont nem egyszer tapasztaltam, hogy néhány embernek valóban a megjelenés fontosabb, mint a kényelem; inkább belepasszírozzák magukat mindenféle furcsa ruhába, kényelmetlen cipőbe, és csak azért, mert "jól néz ki". Valaki mondja meg nekem, hogy annak mi értelme?

Néha szoktam ilyen "Mit ne vegyél fel?" műsorokat nézni, és ott viszont a másik végletet tapasztalhatjuk meg - bő pólók és farmerek, amik "mamissá" tesznek viszonylag fiatal nőket, és mi a magyarázatuk? "Lehet hogy rosszul néz ki, de rettenetesen kényelmes!" Valaki mondja meg nekem, hogy ennek mi az értelme?

A kettő között igenis, hogy létezik egy átmenet; vannak ruhák, amik kényelmesek és persze szépek is.

A másik dolog, amit a szívemen viselek, az szintén hasonló, a megjelenéssel kapcsolatos; aki ismer, az tudja, hogy mindig is a tolerancia híve voltam. Nem szeretem, ha valakit elkönyvelnek rögtön rossznak, ártónak csak azért, mert nem hajlandó tetőtől talpig rózsaszínbe öltözni, nem fest az arcára egy "csodálatos" álmosolyt, és HelloKittyn meg rózsaszín felhőcskés cuccokon kívül nem is hajlandó más kiegészítőt felvenni. Nem. Nem hiszek ebben.

Akin fekete ruha, a fülében egy pók, vagy denevér van, és koporsó alakú hátizsákot visel, az nem jelenti azt, hogy rögtön meg is akar halni, illetve valami furcsa, gyilkos hajlamai vannak. Sőt. Pont ellenkezőleg. A szakértők szerint ugyanis a legtöbb sorozatgyilkos köztiszteletnek és szeretetnek örvend; olyan emberekről derültek már ki a legmocskosabb dolgok, akikről soha nem is merték volna gondolni (pl. Gyilkos Bohóc, John Wayne Gacy). Nem mondom, vannak kivételek, hiszen ismerjük az orosz fiú esetét, aki megette a barátnőjét, vagy a Ruda házaspárt - mégis, úgy érzem, hogy ezek olyan "speciális" esetek, amik csupán az elkövetők "mássága" miatt kaptak igazán nagy nyílvánosságot; hiszen nem az az orosz fiú volt az első, "modern kori kannibál", és nem is Manueláék követték el az első gyilkosságot egy magasabb rendű, nevezzük "istenség" hangja miatt.

Ezért, kedves olvasó, aki esetleg nem tartozol "ehhez az oldalhoz" ("Come, join to the dark side!" XD - elnézést, muszáj volt), kérlek, értsd meg - nem rossz ember az, aki fekete ruhát hord. Ez nem meghatározó. Nem mondom, minden stílusnak vannak "alapjai", amik szerintem megtalálható minden egyes tagjában, de ez az alap nem feltétlenül rossz. Nem mondhatjuk azt minden punkra, hogy "Nem fürdik", nem mondhatjuk minden diszkós lányra, hogy "Egy k...a", vagy minden rapper fiúra, hogy "Szereti a nagys...ű nőket", vagy tudom is én mit - bár kétségtelen, hogy ismerünk olyan "eseteket", amikor a lány könnyűvérű is volt, és szerette a diszkómuzsikát is, vagy a punk nem minden nap fürdött.

És? Ez nem törvényszerűség, csupán egy személyre szabott tulajdonság. Ismerek sajnos olyat, aki külsőleg nagyon is ad magára, a legutolsó divatot követi, a legújabb parfümmel fújja be magát - mégis, emberileg egy semmi, egy hatalmas nagy nulla. És nem azért, mert könnyűvérű, vagy mert "szeret flörtölni", semmi ilyesmiről nincs is szó - hanem azért, mert egy bunkó, az emberi kedvesség utolsó szikrája is hiányzik belőle. És mégis, van akinek ez bejön, jópofának tartja ezt.

Tartsa. De k...a nem az.

Ne ítélj el engem se azért, kérlek, mert úgy nézek ki ahogy, vagy mert azt szeretem amit, és az érdekel ami. Hozzám tartozik a "zeném", a "kreálmányaim", a sok denevér, a koporsók és a pókok, vagy hogy szeretem a krimiket, az RPGket, vagy hogy érdekel a sorozatgyilkosok lelki világa. Ahogy az is hozzám tartozik, hogy a szinte vadidegen szomszéd néni kezét fogom, hogy több mint négy órán át várom vele a mentőt, közben persze segíteni neki mindenben amiben csak tudok, és amikor megérkeznek a mentősök akkor úgy beszélnek vele... egyszerűen semmi szimpátiával vagy megértéssel, pedig tudják, hogy 83 éves, hogy nagy fájdalmai vannak, és hogy alig hall, és mégis komolyan mondom, így még egy haveri társaságban SEM illik poénból.

Könyörgöm, ember, NE LÉGY BUNKÓ. Főleg ne idős, szörnyű állapotban lévő nőkkel. Irritáló jelentség.

Köszönöm, hogy meghallgattál(/elolvastál).

Elegem van tehát a "köpködőkből". Keressetek magatoknak valami jobb mókát...

Egyik szaktárs fiú is elkezdi (nem kifejezetten nekem, de én is ott ültem az asztalnál), hogy Ő mennyire utálja a gothokat (ez még szeptemberben volt). Én meg csak néztem rá O_O. És hogy miért utálja őket? Ő sem tudta megmondani. De azért kért tőlem, és én adtam. Normális volt velem. Sőt. Még most is az, hogy megtudta, hogy bár nem 100000%ig, de valamilyen szinten goth vagyok.

Ne köpködj csak azért, mert ezt követeli meg a trend. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy elítéljen azért, aki vagy. Légy hű továbbra is magadhoz, állj ki az igazadért, akkor is ha úgy érzed csak te állsz ott egyedül. Ne aggódj. Ha más nem is, én majd ott állok veled. DE csak akkor, ha önmagadért küzdesz.