Első lépés ugyan az volt mind a kettőnél - a csipke megfelelő méretre vágása, a szélek elvarrása, majd a szélekre kapcsok varrása.
Az egyikük textilcsipke, a másik műszálas. Picit lentebb kitérek arra is, hogy miért is említettem ezt most meg.
Varrtam rá egy szép kis zöldes medált, és a virágok (a csipke mintájában) pedig kaptak a közepükbe egy-egy kis fekete gyöngyöcskét.
Itt is a mintázatra épült a gyöngyök felvarrása - a virág közepébe, az előbbi karkötőhöz hasonlóan, egy-egy kis gyöngyöcskét varrtam, hozzájuk pedig egy-egy kis szív alakú gyöngyöt, úgy, hogy a csücskük a csipke széle felé álljon.
Ha valaki a textilcsipke mellett dönt, az készüljön fel arra, hogy az ilyen csipkék nagyon kényesek. Könnyen tönkremennek, kinyúlnak, a színük megfakul.
Ez a kép jól szemlélteti, hogy mi is ez a különbség; egy használatlan (felül), és egy használt (lent) csipke látható.
A műszálas csipkénél is ügyelni kell - az némileg talán kevésbé kényes, azonban a hőre érzékeny. Egyszer sikerült vasalóval megégetni egyet, elég rossz szaga van... Tehát a műszálasoknál csak óvatosan a hővel!
A csipkék, akár "olcsók", akár drágák, kényes anyagok, és oda kell rájuk figyelni, és fel kell készülnünk arra, hogy nem örökéletűek. Ha ajánlhatok valamit, akkor a textilből készült csipkéket ne mindennapi használatra tervezzük, arra a műszálasak alkalmasak inkább. Azinban, ha ruhára szeretnénk a csipkénket, akkor ajánlatos a textilt választani, ám ha lehetőségünk van rá, akkor tegyük úgy, hogy az esetleges rongálódás után le tudjuk cserélni.
Jó alkotást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
"Feel free to comment" :)
avagy Kommenteljen bárki nyugodtan :)