Persze. Rengetegszer gondoltam már arra, hogy a fenébe az egésszel, a fenébe az élettel, mindenki hagyjon békén. Tehát, ilyen nem csak a "gothtot" akartam elhagyni, hanem lényegében mindent. Előfordul az ilyen, főleg a depressziósabb, mélyebb pillanataimban. Nem mondom, hogy történt már olyan hogy huzamosabb ideig elhagytam volna, de bizonyosan voltak olyan napok az említett hullámvölgyekben, amikor nem törődtem semmivel sem, csak túlélni akartam - mert az életösztönöm azt hiszem egész nagy. Ilyen hullámvölgy volt például amikor meghalt nagyapám, 2007-ben. Aki akkor ismert, azt tudhatja, hogy teljesen szét voltam csúszva, és jóformán nem törődtem semmivel és senkivel sem, időre volt szükségem, így utólag már tudom.
A szubkultúra elhagyásával egyébként egy nagy gond van "csupán" - teljesen képtelen lennék rá. Konszolidálódhatnék, visszafogottabbá válhatnék, de "nem-goth" soha nem lennék teljesen. Klisé, elcsépelt szöveg, de én is úgy érzem, hogy ez a dolog teljesen bennem él, ez melegít, ez ad erőt napról napra. A zene, a ruhák, a festmények, az irodalmi alkotások, az érdekes információk, maga az életérzés... Mert ahogy egy ismerősöm mondta "Képtelen lennék téged rózsaszín miniben és tűsarkúban elképzelni!" - hát, én se tudnám magam :D !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
"Feel free to comment" :)
avagy Kommenteljen bárki nyugodtan :)