A dicső múlt

Nem, nem kell megijedni, nem történelem órát fogok tartani, inkább kiírom magamból minden fájdalmam :) . Stenonis blogján nemrég kiírt magából egy fájó dolgot - miszerint ciki-e a "rocker" múlt. Ugyanis talált egy blogon erre utaló nyomokat (fúh, mint valami nyomozás). Lényeg, ami a lényeg ,remélem nem bánjátok, ha most leírom a véleményem :))))

A tinédzser-kor az egyik legnehezebb állítólag az ember életében; meg kell küzdenünk a testünk változásával, a felnőtt-gyermek kettősséggel, hogy nagynak érezzük magunkat, de a társadalom szemében csupán gyerekek vagyunk, illetve a társak kritikáival is. Állítólag mindenkinek az életében van "rocker-korszak". Hát. Nincs. Ez nem tejfog, hogy azzal születsz és majd kiesik - rengeteg olyan embert ismerek, akinek nem volt, és már minden bizonnyal nem is lesz. Nem törvényszerű dolog ez.

Azt, hogy "ciki" pedig komolyan mondom nektek, egyszerűen nem tudom felfogni. Miért lenne ciki? Mi ciki van benne? Az, hogy egy időben olyan zenét hallgatott, amitől nem fájdul meg a feje? Vagy mert a zenét nem gépek komponálták? Vagy mert a zeneszöveg nem arról szólt benne hogy megcsaltalak, elhagytál, várom hogy megbocsáss? Mert esetleg pogózott s.ggrázás helyett (elnézést a kifejezésért...).

Muszáj leírnom a legutóbbi "diszkós" tapasztalatomat (Abból a 3-ból amim van). Mert hát megfordultam már életem során diszkóban, 3-ból 3 alkalommal azért, mert a barátnőim kértek meg rá, hogy mennyünk el együtt bulizni. Miattuk szívesen bevállalom, bár előtte alapozásra van szükségem. Tehát, kb. 1 hete voltam utoljára diszkóban, "Viziten", három barátnőmmel és egy ismerőssel. Gondolom mondanom sem kell hogy igazán egyikünk sincs oda a "party-musicért", de nem baj, elmentünk hogy kicsit táncoljunk és jól érezzük magunkat. Most olyan leszek, mint egy 100 éves vénasszony, de én ott olyat láttam... krhhmmm... a legtöbb lány durvább öltáncot nyomott ott egy-egy fiúnak, mint amit a filmbéli nudibárokban látni. Egyszerűen így O_O néztem, hogy ezután várják el, hogy az a fiú esetleg felhívja őket, vagy tisztelje? Mert ha én férfi lennék, ezután úgy kaksiznék rájuk hogy csak no, hiszen megmutatták mire "jók"... És tényleg elnézést hogy ezt írom, de szerintem el szabad gondolkodni ezen.

Persze a világ nem csak "diszkósokból" meg "rokkerekből" áll, mint ahogy azt tinikorunkban gondoljuk :) ... Ahogy nem csak krvák meg szüzek élnek benne, és ahogy nem csak fekete és fehér létezik. Sokáig, olyan 13 éves koromig kb, én is azt gondoltam, hogy aki feketében jár, az rokker, és a punk-metálos-goth, stb, stb, az "mind ugyanaz". De ez egyáltalán nincs így...

Egy másik érdekes dolog, ami szerintem elgondolkodtató. Mint említettem kb. egy hete voltam dizsiben - tudjátok milyen számokat nyomtak az egyik szobában (mi is ott kötöttünk ki végül...)? Először Linkin Parkot, majd előjött a Whetus, és konkrétan az egész 7-8-os CD-listám. Egy diszkóban! És az emberek baromi jól érezték magukat, tömve volt a terem (vagy csak én éreztem magam annyira jól ezektől a zenéktől :D ).  Másrészről van egy barátnőm, akinek az egyik kedvenc zenéje egy Rob Zombie (!!!) átmixelt változata. Ha már egy DJ Rob Zombiehoz nyúl, és igen, AHHOZ a Rob Zombiehoz, akkor az szerintem jelent valamit - méghozzá azt, hogy annyira nem is szar zenéket csinálnak ezek a "rokkörök", de azért menő még mindig őket szidni, meg "cikinek" találni a rokker-mútlat, mert hát jaajjjjj. Hát, ÍGY valóban ciki valami, de nem biztos hogy az a múltban rejlik...

A másik ilyen dolog, amit már jó pár embernél láttam, az a múlt letagadása/fel nem vállalása. Ez annyira megszokott dolog, hogy talán már észre sem vesszük néha. Hogy egy extrém példát mondjak - "Én soha nem ettem a saját fikám!" - baromi gusztustalan téma, valóban, jobbat is kitalálhattam volna :D ... DE, nézzünk magunkba őszintén. Minden kisgyerek kíváncsi rá (nyugi, én is elfintorodtam), így MINDEN kisgyerek megkóstolta legalább egyszer. Én is, te is, ő is. Mi is, ti is, ők is. Más kérdés, hogy hála az égnek és remélhetőleg, mára már elszoktunk róla, és rájöttünk hogy sokkal jobb helyen van a zsepiben.

A lényeg, ami a lényeg, nem az hogy ne együnk fikuszt, hanem hogy nincs értelme letagadni a múltat. Miért nincs? Mert a részed. Egy részünket tagadjuk le ilyenkor. Mindenkinek a múltjában vannak hülyeségek, cikis dolgok, vagy épp szánalmasak. ÉS? Ettől vagyunk emberek, és nincs is jobb mint ezen nevetgélni egy kis vodka mellett :))))) ... Én felvállalom őket... Például, történt egyszer, mikor még úszóedzésre jártam, és 5. osztályos körül lehettem, hogy picit unatkoztam már a bemelegítésnél (mindig 20 hossz bemelegítéssel kezdtük), fogtam magam, lementem a medence aljára, és miközben jöttem fel (a fene se nézett föl), hogy is mondjam szépen... konkrétan a fejemmel az előttem úszó kissrác nadrágjával futottam össze... Hát, de van ilyen, megtörténik az emberrel. Akkor állati ciki volt, ma pedig már csak nevetek az egész dolgon. Mert ha tudunk nevetni magunkon, akkor képesek leszünk az életet is jobban élvezni :) !

Persze vannak komorabb dolgok is, a múltunk árnyoldala, amit szerintem senki sem szeret kiteregetni. És persze az ilyesmit nem is szeretjük elárulni akárkinek, de azt sem szabad letagadnunk, helyette el kell fogadnunk, és meg kell értenünk, hogy azokat is át kellett élnünk. A hívők azt mondják, azért mert Isten így készített fel/erősített meg, a nem hívők pedig azért, mert kellett ahhoz hogy azzá válhassak, mint ma, vagy mint akik holnap lesznek.

A múltunk hozzánk tartozik, szerves részünk.
Köszönöm, hogy kiírhattam magamból ezt :)