Kettétört a hold -
Mi egykor egész volt.
Vége van, hát vége van.
Betelt az utolsó lap.
Élni kell hát, élni kell,
Ez itt most a vég, s a kezdet.
Egy új élet, és egy új Én születése.
Nem csalt meg, nem bántott meg.
Egyszerűen csak... vége lett.
Éreztem már, régóta;
A levegőt ez mardosta.
Mi jó volt, ma is az;
Emlékedet szívem örökké hordozza.
Köszönöm neked ezt a 17 hónapot. Többet szerettem volna, egy örökkévalóságot, de ha nem, akkor nem. Ami igazán fáj, az a döntésképtelenséged. Megspórólhattál volna nekem majd' két hét szenvedést...
De mindegy, a történet bezárult. A gyermekek, akiket terveztem, nem születtek meg. A csodás esküvőt sem tartottuk meg. És a boldog öregkort is valaki mással fogjuk tölteni. Ostoba, badar álmok ezek, de ilyesmiket álmodtam... Veled.
Ennyi volt hát a mi történetünk, ennyi lapot osztottak.
The End.
És hogy most mi lesz a bloggal? Semmi. Megy tovább. Nem ígérem, hogy most atombegyorsul, de mindent megpróbálok tenni, hogy jó legyen. Lehet hogy elkap az ihlet, az alkotási vágy, lehet hogy most megállok. Nem tudom jelenleg felmérni a terepet, de megpróbálom megtenni azt, amit megtudok.
sajnálom :(:(
VálaszTörlésKöszönöm a kedvességed, nem kell :) ... Most úgyis a "nagy szakítások időszaka" van, remélem ti túlélitek :)
VálaszTörlés