Nevelés és oktatás – A mese által kikövezett út - 1. rész

Mivel elég hosszú lett, ezért több részletben teszem közzé a "nagy művet" :D ... Remélem tetszeni fog :) !
Elnézést, ha itt-ott zavaros, remélem azért érthető lesz :)! Jó olvasgatást!

"Előadásomat rögtön egy Tolkein idézettel szeretném kezdeni: „A mesékről szándékozom szólni, pedig tudom, hiányos felszereltséggel bocsátkozom kalandos vállalkozásba” - ugyanis mikor nekiláttam összeállítani az előadásomat én is így éreztem.
Mikor megkaptuk a feladatot, hogy előadást kell tartanunk, az első gondolatom az volt, hogy mi lenne ha a mesék oktató és nevelő hatásáról beszélnék – mégis kénytelen voltam „kicsit” módosítani az előadásom témáját, hiszem előttem már nem egy ember beszélt arról, hogy hogyan nevel, vagy nevelhet egy mese, milyen személyiségformáló hatásai vannak a meséknek. Ezt a témát sem szerettem volna elhanyagolni, így innen próbáltam érdekességeket gyűjteni inkább ahelyett, hogy a referáló társaimat ismétlem.
Arra viszont nem láttunk konkrét példát vagy példákat, hogy valóban oktatnak-e a szó szoros értelmében a mesék, pedig be kell valljam, számítottam erre a témára, sőt, izgultam is hogy valaki majd erről fog beszélni előttem. Arra is számítottam, hogyha a témáról nem is, de azok a meséket amelyeket összegyűjtöttem szóba fognak kerülni, azonban ez is elmaradt.
Először szeretnék pár szót szólni a címválasztásról. Peer Krisztina: Bruno Bettelheim nyomán - A mese által kikövezett út című cikkéből kölcsönöztem, amit a koloknet.hu oldalon olvashatunk. Ebben a cikkben sok ismerős ténnyel találkozhatunk, amelyet már hallottunk a félév során, egyetlen idézetet említenék csak innen: „A gyerekek figyelmét leginkább az olyan történetek kötik le, amelyek felkeltik a kíváncsiságukat és szórakoztatják őket. De ezek csak akkor lesznek rájuk igazán hatással, ha beindítják képzeletüket, fejlesztik intellektusukat, ha utat mutatnak nekik bonyolult érzelmeik között, vagy ha elviselhetőbbé teszik félelmeiket és vágyaikat – vagyis megoldást mutatnak a problémáikra.”
Nagyon érdekes volt számomra, hogy Kocsis Éva – Hogyan meséljünk a gyermekeknek cikkében, amit a Hunra – Magyar Olvasástársaság honlapján megtalálhatunk, azt olvastam, hogy az új ismeretek közlése a már az óvodás korban megkezdődik, hiszen a mondókák az állatokról, ételekről, időjárásról, jeles napokról rögzítik a gyermekben az ismereteteket. Számomra ez azért volt érdekes, mert erre a legtöbben talán nem is gondolnánk, de ha ezt jobban átgondoljuk, akkor rájöhetünk hogy ez pontosan így van. Ugyanis itt olyan egyszerű ismeretekre kell gondolnunk, mint pl. amit a gyermek az Arcmutogatókkal, a Mutogatókkal sajátíthat el a gyermek. Szeri Istvánné – Jártatók című írása, amit a Fejezetek a Kisgyermeknevelés köréből című könyvben találhattok meg, ezt írja a mondókákról: „Olyan összetett műfaj, amelyben a kisgyermekek életének vagy a természet jelenségeinek különböző alkalmaihoz kapcsolódó ritmikus szöveg egy sajátos mozdulat vagy mozdulatsor a szöveg lejtését formálja dallammá. A mondóka sajátossága, hogy az alkalomhoz vagy a szándékhoz fűződik”.
A mondókák után térjünk rá a mesékre. Elsőre rögtön egy szerintem sokkoló dologgal szeretném kezdeni, legalábbis engem teljesen lesokkolt, amikor rátaláltam. Az atom.blog.hu egy 2007-es bejegyzésében találtam rá olyan válogatott mesékre, amelyeket a II. VH „prapagandájaként” használtak fel, ráadásul olyan híres céges és mesealkotók is részt vettek benne, mint pl. Walt Disney vagy a Metro-Goldwin-Mayer cég is. Ezeknek a meséknek többségét egyébként megtalálhatjátok a YouTube-on is. Az egyik mesének a címe az volt pl. hogy Three Little Pigs – American WWII Propaganda, az eredeti címe pedig Blitz Wolf volt, 1942-ből, és Tex Avery rendezte. A mese rögtön egy előszóval kezdődik, ami szabadfordításban így szólt: „A farkas ebben a filmjátékban NEM kitalált. Minden közös e között a Farkas és a *!!%# „jerk” Hitler teljesen szándékos. Ui: A autógumik ebben a filmjátékban kitaláltak! És most nem viccelünk haver.” A mese egyébként teljesen szokványosan indul – egészen a harmadik kismalacig, aki a házát nem hogy téglából építette, hanem mindenféle fegyverrel fel is szerelte, ugyanis megírta az újság, hogy a gonosz hurka-szvasztikás Hitler-farkas meg akarja támadni Pigmania-t, . Persze őt is kineveti a két testvére ezért, hiszen nekik van „Meg-nemtámadási szerződésük”. Persze a csorgó Hitler-Farkas (aki egyébként úgy is néz ki mint Hitler) hatalmas fújó-tankokkal és egyéb képzetekkel célba veszi a Malacok házait. Ami számomra még megdöbbentő volt, hogy a mesében büszkén mutatták be, hogy a Malacok hatalmas ágyújukkal felrobbantják Tokyo szigetét, ami teljesen el is tűnik. A mese végén persze a három amerikai kismalac abszolút fegyverfölényével és rókákat megszégyenítő ravaszságával egy bomba segítségével Adolf Farkast a pokolba juttatja, a végére is a The End mellé kiírták hogy „Of Adolf”. Igazából azzal egyetértek hogy a történelmet meg kell ismertetni a gyermekekkel, de viszont nem hiszem hogy ennyire militarista stílusban, mert nekem legalábbis ez a mese azt sugallta, hogy minél több bomba és lőszer, annál jobb vagy. Ráadásul hasonló mesét Donald kacsával is találhatunk a neten.
Egy kicsit kellemesebb dolgokról is beszéljünk, szeretnék pár szót szólni egy Cseh meséről. Minden bizonnyal a Kisvakond egy mindenki számára ismerős alak, ő szerintem az egyik legaranyosabb és legszeretnivalóbb hős a mesék világából. Nem is olyan régen éltem át azt az érdekes élményt, hogy a könyvesboltban járva testvéremmel egyszerre láttuk meg egy Kisvakond könyveket, és szinte egyszer mondtuk azt, hogy „Matricharia Chamomilla” - ez latinul annyit jelent, hogy kamilla. Kisgyerekként, amikor a meséket néztük, akkor nagyon szerettük a Kisvakondot, és annak az egyik részében hangzott el ez a név, körülbelül 16-17 évvel ezelőtt, és furcsa volt hogy még most is eszünkbe jutott.
A Kisvakond „keletkezéstörténete” is nagyon érdekes szerintem - Ő ugyanis Zdeněk Miler, egy cseh rajzfilmkészítő és animátor készítménye. Pár szót ejtenék az életéről, mert – én legalábbis – nem találtam magyar nyelvű oldalt róla. Miler 1921 február 21-én született, Kladnoban, nem messze Prágától. Részben Csehszlovákia náci megszállása miatt lett illusztrátor, ugyanis különböző tüntetéseken vett részt, melyek többek között Jan Opletal halálát okozták, aki egy orvostanhallgató volt. A német megszállók Opletal temetéséből kinőtt újabb diáktüntetés megtorlásául sok egyetemet zártak be, és rengeteg diákot börtönöztek be. Miler a koncentrációs tábor elől megszökött, és animátorként kezdett el dolgozni. Szeretett úgy festeni, mint egy gyermek, 1936-ban beiratkozott a Prágai országos grafikai iskolába is. Ezután a Bat'a filmstúdiónak kezdett el dolgozni, ahol nagyon sokat tanult, majd a Második Világháború után a Bratři v triku („Testvérek trükkje”) mesecégnek dolgozott, és később Ő lett a cég vezetője is.
1954-ben, 33 évesen kapta meg azt a feladatot, hogy készítsen oktató és nevelő filmeket gyerekek számára, olyan témákkal mint a textilipar és a ruhagyártás bemutatása is többek között. Miler alkotói válsággal küzdött, ugyanis egy szerethető figura segítségével szeretett volna oktatni, nem pedig a szokványos propaganda filmekkel. A „legenda” szerint egy esti séta alkalmával megbotlott egy vakondtúrásban, és akkor született meg elméjében Kisvakond – csehül Krtek – alakja. Miler így nyilatkozott mesehőséről: „Sok időbe tellett, mire rájöttem, hogy a Kisvakonddal valójában magamat rajzolom. Ő az ideál, akinek lennem kéne. De nem érek fel az ideálhoz.” Az első részt az 1957-es Velencei Filmfesztiválon vetítették le. A majdnem 12 perces mese A vakond és a nadrágja címet viselte és első díjjal jutalmazták. Ezt még 65 epizód követte, melyben a többek közt mesehősünk megismerkedik az autóval, a rádióval, a rágógumival, az állatkerttel, televízióval, születéssel, vagy a különböző szakmákkal, pl. kertész, kémikus, órás, filmcsillag, és olyan fogalmakkal is mint például a barátság, álom. Érdekessége a mesének, hogy a szereplők szinte egyik részben sem szólalnak meg, ugyanis Milerék szerették volna ha minden gyermek érti ezt a mesét függetlenül attól, hogy hol él, helyette gesztusokkal, érzéseket kifejező hangokkal kommunikáltak, illetve a legtöbb részben Miloš Vacek és Vadim Petrov zeneéjével „mesélnek” az alkotók, így a részeket szinte nem is kell szinkronizálni. Sok mesével ellentétben nem szimbolikus vagy idillikus módon mutat be dolgokat, hanem például a születést szinte anatómialig pontosan, illetve az egyik részben a Kisvakond majdnem meghal egy autóbaleset következtében, persze a negatív hatást próbálták minél jobban lecsökkenteni. Érdekes volt megfigyelni, hogy feljött egy beszélgetés során a Kisvakond és az „idősebbek” pozitívan, míg a fiatalabbak negatívan nyilatkoztak róla. Egy 17 éves fiú ismerősöm például teljes mértékben leírta ezt a mesét, véleménye szerint ugyanis „hülyeség”, érthetetlen és degradáló."