Először az önkifejezés egyik eszköze volt, mára inkább hobbivá nőtte ki magát - valami olyanná, amit azért szeretek csinálni, mert egy kicsit eltereli a gondolataimat a szürke világ mocskairól és fájdalmáról.
Ha alkotok, akkor mindig úgy érzem, hogy valami szépet adok a világnak, valamivel hozzájárulok hogy szebb legyen, és ne annyira egyhangú. A rendszerelméletek szerint ez lehetséges - hiszen ha a "rendszer" (ez esetben a világ) egy kis részén is változtatunk, akkor már az egész rendszer változik. ez nem lenne rossz :)
Van, hogy azért szeretek alkotni, mert úgy érzem, hogy olyankor egy eltűnt kor emlékeit idézem vissza, vagy annak szépségéből és erényéből "lopok" valamit vissza a mi világunkba. Hiszen hiányoznak a más korok, amiket nem ismerhetek, de szeretnék. Hiányoznak a nyugodt, csendes, délutáni teák, de egy zajos városban képtelenség ezt átélni. Hiányzik, hogy egy időben természetes volt, ha egy nő kézmunkázik, az is mindegy volt szinte, hogy mit csinál, úgy voltak vele, hogy az ártani nem árthat. Mára meg mi történt? Csodálkozik mindenki, az alapanyagok drágák, senki nem ért semmit sem...
Hiányzik a nyugodt világ, ami szerintem már sose lesz újra ugyanaz...
Van, hogy még az önkifejezés miatt alkotok - amikor hiányzik valami, valami olyan, amit sehol se találok meg a világban. Olyankor erős a késztetés, hogy magam kezébe vegyem az ügyet, mert ha az nincs, olyan vagyok mint egy félkarú kalóz vagy ilyesmi :) , és lennie kell. Meg kell teremtődnie.
Az önkifejezés egyébként nem csak a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is fontos. Hiszen enélkül az egyén érezheti azt, hogy be van zárva egy kalitkába, és onnan nincs menekvés. Ha erre nincs lehetőség, akkor az ég beszürkül, de gondolom mindenki ismeri az érzést. Kell egy kis szín, egy kis vidámság a világunkba :) !
Milyen szépen megfogalmaztad!!
VálaszTörlésKöszönöm, próbálkoztam :)))
VálaszTörlés