30 nap Gothoknak - 2. Oszd meg a "baby bat" (kezdő goth) korszakod képeit és tapasztalatait!

8dikosként

 Fogjuk rá, hogy olyan 8-9dikesként kezdtem el "tudatosan" goth lenni, többé-kevésbé, bár akkor is inkább azt csináltam, amit igazán szerettem, azt húztam fel, ami igazán tetszett. Azt is nagyon jól tudom, és le is szögezném, hogy bizony nem egyik napról a másikra történt meg nálam ez a folyamat. 8-9dikben még sokkal inkább tűntem egy depressziós punk-rockernek, mint egy gothnak, ahogy ezt a képek is igazolják. Imádtam a szögecses karkötőket és öveket, no, meg persze a fekete pólókat :) .

9dik év elején, napsütéssel szembe,
amit nagyon nem szeretek...

Középiskola végéig nem is festettem a hajamat, a nyarakat kivéve, akkor volt párszor bemosva (pl. 6-7dik között kékre :D , utána egyszer feketére), de mindig úgy, hogy a sulira visszakapjam az "eredeti" hajszínemet. Valami miatt akkor még a rövid hajjal is meg voltam békülve (ez ma már nincs így), és 9dikben nagy lépést tettem - kifúrattam a fülemet, hiszen oda-vissza voltam az ékszerekért, ahogy ez a képeken is látszik. 10 ujjamon 10-11 gyűrű, karkötők a kezemen, nyakláncok, fülbevalók és fülgyűrűk. Imádtam őket :) ! (bár ez már általános iskolában is jellemző volt rám - mármint az ékszerimádat, de akkor főleg gyűrűkért és karkötőkért voltam oda).

10dikben

10dikben kezdődött az, amikor a nadrágot szoknyára cseréltem, és csak szoknyában jártam. Ekkor születtek a legérdekesebb tapasztalatok, a rengeteg beszólás a vadidegenektől ("Halálhozó" "Morbid lény", "Hülye Gót Picsa", "A Gótika királynője", és a "Bódi Grufti"), de ezek a dolgok még ma is lepörögnek rólam vagy csak egyszerűen jót mosolygok rajtuk :) . Sőt, azt kell mondanom, hogy a "babybat" korszakom, és a mostani között a legdrasztikusabb különbség az emberek hozzáállása - van hogy még ma is megbámulnak, de már alig-alig szólnak be, elmaradnak a megjegyzések. Van, hogy még ma is antiszociálisnak meg elutasítónak néznek, de pont a csütörtöki napom volt az, amikor ketten is leálltak velem beszélgetni, mármint ők kezdeményezték a beszélgetést, amin meg is lepődtem, de nagyon örültem neki :) !
A babybat korszakom legnehezebb pontja egyébként a szülőkkel való elfogadtatás volt. A nagyszülőkkel nem is, nagymamám azt mondta egyszer rám, hogy egy "fekete tündérke" vagyok :) , amit én abszolút pozitívumnak fogtam fel, de a szüleimet meggyőzni arról, hogy nem vagyok őrült... Nos, azt bizony nem volt könnyű :) . Voltak próbálkozásaim, több-kevesebb sikerrel, de végül is csak önmagam maradtam végig, bármennyire is szerették volna, ha a lányukból normális ember válik :D ...