A Hellinger-féle családállítás

Tegnap akartam erről írni, de annyira kimerítő, fárasztó volt érzelmileg és agyban... Hát... Nagyon :) ... De gondoltam írok róla pár sort, hiszen akik ott voltak hölgyek, azt mondták, hogy ők esküsznek erre a módszerre. És ki tudja? Lehet valakinek csak ezt kell elolvasnia, és arra gondol, hogy Fúú, ez tényleg jó lenne nekem is!
Ennek a terápiának egyébként az a lényege, hogy rendezni tudjuk magunkban a dolgokat, sőt, sokszor a megoldást - vagy a megoldáshoz vezető utat - is megtalálhatjuk közben. Olyasmi problémákra kerestünk megoldást, mint pl. probléma a szülővel (45-50 éves nőnek volt/van problémája édesanyjával), vagy önmagunban érzünk némi hibát, esetleg a gyermekünk nagymamájával (tehát anyósunkkal) vannak gondjaink. E szerint a terápia szerint a család egy hierarchikus rendszer, amelyre nem csak a "szűk" család tagjai, hanem felmenőik is hatással vannak, akár a dédapánk, dédanyánk is.

A következő három rész forrása: HellingerStudio.hu

Bert Hellinger
Bert Hellinger 1925-ben, Leimenben született katolikus szülők gyermekeként. Édesapja mérnök volt, az édesanyja életének előterében a férjéről és a három gyermekről való gondoskodás állt.
    Tanulmányait Kölnben kezdte, majd tízéves korától Löhrben, a marienhilli szerzetesrend internátusában, illetve – ennek államilag elrendelt feloszlatása után – 1941-től Kasselben folytatta.
    1942-ben, 17 évesen behívták munkaszolgálatra, egy évvel később pedig sorkatonaként a nyugati fronton, Franciaországban harcolt. Achennél amerikai hadifogságba esett. Egy belgiumi hadifogolytáborba került, ahol társaival együtt a hadseregutánpótlásban dolgozott szigorú körülmények között.
    Egy év fogság után társai segítségével megszökött. A szökés után rövidesen növendék lett a marienhilli szerzetesrendben. A szerzetesrend tagjaként a würzburgi egyetemen filozófiát, teológiát és pedagógiát tanulhatott. 1951-ben pappá szentelték. A rend vezetői 1952-ben a Dél-afrikai Unióba küldték. Az ottani egyetemen pedagógiát tanult még három évig, hogy felsőfokú tanári képesítése legyen.
    A vezetőitől sokféle megbízást kapott a kulturális munkák területén. Papi szolgálatot látott el egy nagy létszámú gyülekezet katedrálisában; misszionáriusként dolgozott, amikor is a helyi közösség plébánosa valamint egy nagy bennszülött elitiskola igazgatója és tanítója volt; továbbá foglalkozott tanítók továbbképzésével.
    1971-ben kilépett a szerzetesrendből és megvált papi kötelezettségeitől.
    A családfelállítással a nyolcvanas években kezdett el foglalkozni s azt hamarosan a pszichoterápia igencsak hatékony módszerévé fejlesztette, amellyel a terapeuták és klienseik a problémák megoldásának forradalmian új lehetőségét kapták a kezükbe. Mindezt 1988 és 1993 között tartott előadásaiban fogalmazta meg és tette ismertté először nagyobb közönség előtt.
    Bert Hellinger rendszeresen demonstrálta módszerét a kollégák által szervezett nagycsoportokon, és hamarosan megjelent – Gunthard Weber szerkesztésében – a terápiáját bemutató könyv. 1992-től a Hellinger-féle családfelállítás rohamosan terjedt a német nyelvterületen, a kilencvenes évek végétől pedig az egész világon.
    Jelenleg a szellemi mozgással kapcsolatos tapasztalatainak tanítása és átadása áll tevékenységének központjában.

A gyökerek
Bert Hellinger 1964-ben ismerkedett meg a csoportdinamikus önismeretfejlesztéssel és az újonnan elsajátított módszerrel vezetett csoportjai révén nevet szerzett magának a német szakmai körökben.
A hatvanas évek végén pszichoanalitikus-képzésen vett részt Bécsben, majd újabb és újabb módszereket tanult, amelyeket egymás után próbált ki és épített be terápiás munkájába. Ilyenek például az ősüvöltés-terápia (Arthur Janov), a tranzakcionális analízis (Eric Berne), a hipnoterápia (Milton Hyland Erickson), a rendszerszemléletű családterápia, a neurolingvisztikus programozás (John Grinder, Richard Bandler) és a Hellinger számára különös jelentőséggel bíró kontextuális terápia (Böszörményi-Nagy Iván).
A családfelállítás módszerével először Amerikában találkozott. Később – a nyolcvanas évek elején, a Lindauban megrendezett Pszichoterápiás Hetek alkalmával – Thea Schönfelder csoportjában szerepvállalóként volt része abban a meghatározó jelentőségű élményben, amelynek hatására a módszert alkalmazni kezdte.



A módszer
Bert Hellinger a módszer és saját maga negyedszázados fejlődésében három szakaszt különböztet meg: a klasszikus családfelállítás, a lélek mozgását követő családfelállítás és a szellemi mozgást követő családfelállítás szakaszát.
A családfelállítás klasszikus formájában az a személy, akinek a problémájával foglalkoznak, kiválaszt néhány embert, hogy a családtagjait képviseljék, és elrendezi őket a térben olyan módon, ahogy ő a családját látja. Ezek után a terapeuta megkérdezi a képviselőket, hogyan érzik magukat a helyükön, s a kapott válaszok alapján módosításokat végez – megváltoztatja némelyikük helyzetét vagy helyét, illetve újabb személyeket állít be – egészen addig, amíg mindannyian jól nem érzik magukat. Az így kapott felállás azután megmutatja a kiutat a problémából.
A klasszikus családfelállítás alkalmazása során Bert Hellinger felismerte, hogy a képviselők külső irányítás nélkül is addig módosítgatják a helyzetüket, illetve a helyüket, amíg a felállásban jól nem érzik magukat, ezért szinte nincs is arra szükség, hogy valaki kívülről irányítsa az eseményeket. Elég, ha a terapeuta összhangba kerül ezekkel a mozgásokkal és hagyja magát vezetni általuk. Ez az új, Hellinger-féle családfelállítási módszer először „A lélek mozgásai” nevet kapta, majd a mindent átfogó szellemi mezővel kapcsolatos újabb felismerései hatására Bert Hellinger továbbfejlesztette módszerét és a „Szellem mozgása” nevet adta neki.
A módszer alkalmazási lehetőségei igen sokoldalúak. Mára a pszichoterápia kereteit meghaladta, jelen van a pszichoszomatikus gyógykezelésben, a pedagógiában és a tanácsadás legkülönbözőbb területein (nevelési tanácsadás, lelki tanácsadás, jogi tanácsadás, szervezeti tanácsadás).

Saját tapasztalatom:
- Be kell valljam, egyáltalán nem arról volt szó, amire én először gondoltam. Azt hittem, hogy ez arról szól, hogy pl. van apa-anya-gyerek "szereplő", és ők egy szerepjátékot játszanak el. Ehelyett Probléma - Valódi ok - Te - Megoldás/Nyugalom "szereplők" vannak. Ezek a személyek - de inkább fogalmak - beszélnek, mozognak, érzéseiket mondják el a szituációban.
- Nagyon szeánsz fílingje volt. Kicsit meg is ijedtem tőle. Ha nem tudnám, hogy ez egy pszichoterápiás módszer, minden bizonnyal azt mondta volna rá, hogy ez egy szekta. Nagyon nyitottnak kell lenni.
- Oda kell figyelni másokra - és persze magunkra is nagyon. Meg kell nyitnunk az érzelmeinket. Ezért is vannak főleg nők, férfiak csak ritkán.
- El kell fogadni azt, ha valaki szeretne megoldani egy problémát, de még nem képes rá, akkor előfordulhat, hogy a felállítást le kell állítani. Tegnap történt is egy ilyen eset, és a vezető szerint ez volt az első olyan, amikor félbehagyott egy állítást, mert a probléma hozó (az "állító") még nem volt teljesen felkészülve, hogy szembenézzen vele.
- Nagyon nehéz - főleg elsőre és kicsit kétkedve - belehelyeződni egy-egy szituációba. Főleg, ha pl. "Probléma" vagy (pont a legelsőnél kellett annak lennem - és mivel jóformán azt se tudtam, hogy mit kellene mondanom, ezért tanulmányaim és a "józan paraszti eszemre" támaszkodtam). Nehéz, hiába is próbálsz segíteni.
- Nyitottság. Aki nem hisz az ilyen alternatív dolgokban, annak ez szerintem egyáltalán nem lesz hatásos. Aki ismer, az tudja hogy én a viszonyításokban "elvontnak" számítok, mégsem tudtam ezt a dolgot 100%ékosan befogadni, még most is kétkedve tekintek vissza. Talán azért, mert én nem állítottam, csak segítő voltam. De tudjátok mit? Ha valaki ennek segítségével könnyebben éli az életét (és ezt mesélték nekünk az ottlévők), akkor miért ne?
- A hangulat itt nagyon kellemes volt. Hiába voltak komolyan problémákkal, vagy épp szomorú múlttal rendelkezőek, mindenki sokat nevetett, a "saját nyomorukból csináltak viccet" (ezt ők mondták nekünk így), érdeklődőek voltak, és persze abszolút támogatóak, pedig - mint kiderült - egymás nevét is csak alig-alig tudják.
- A legjobban nekem a vége tetszett, amikor kártyákat húztunk, amin 1-1 fogalom, kis "jótanács" szerepelt. Az enyémen az állt, hogy Feltárulkozás (ez volt a fogalom) - figyeljek oda az életemre, mert a helyes út mindig feltárulkozik előttem :) ... De volt, aki a Természetet húzta, és jó tanácsként azt állt rajta, hogy sétáljon egyet  a természetben és szívja be szépségét. Így ősszel ez a legjobb tanács, nem ^^ ?

Ezeket azért írtam le, hogy segítsek annak, aki esetleg azon gondolkodik, hogy segítséget kér. Ha mást nem is, de azt megtudhatta - remélem - hogy mi folyik nagyjából egy ilyenen anélkül, hogy megsértettem volna a titoktartási egyezményt (hiszen ilyen csoportok többségénél titoktartást kell fogadnia mindenkinek), illetve hogy keressen-e egy ilyen ilyen csoportot vagy sem.

További szép vasárnapot mindenkinek :) !