Az "Elit" és a "Gengszterképző"

Kép forrása

Mivel elérhető adat, hogy melyik városban élek (ennek a városnak két iskolájáról lesz szó), így csak annyit árulnék el, hogy a két iskola amolyan ég és föld. Az egyik a (majdnem) belvárosi "Elit", ami agyon van dícsérve, akiket mindig csak színeznek, akik után állva pisil mindenki - a másik pedig a lakótelepi "Gangszerképző", ahonnan a gyereket elviszi a rendőr, ahol a gyerek be se jár, mert helyette lop vagy bandázik, vagy épp gyereket nevel. Két általános iskola (bár az egyik "bokorintézmény"), két külön világ, mégis egy város - és mindkettőben jártam, igaz, külön-külön időpontban, külön-külön kereten belül, de egyaránt gyakorlaton - így betekinthettem a kis világukba. Most nem szeretnék mindenféle pedagógia programot részletezni, vagy épp isteníteni vagy szidni - ám nem leszek objektív egyáltalán. Azért nem, mert nem tudok.

A környezet
Mint említettem, az "Elit" iskola a belvárostól épp csak egy köpésnyire található, gyönyörű helyen. Igényes külső jellemzi (bár itt-ott omlik a vakolat, repedezik a fal és hasonlók), gyönyörű szecessziós díszítés, hatalmas udvar, tágas tantermek, bennük digitális tábla (legalábbis azokban volt, ahová bevittek minket, de gondolom itt is van kivétel). A falakon az épp terembe illő képek (pl. kémiában periódusos rendszer, irodalom teremben különböző költők-írók képei, stb.)

Kép forrása

A "Gangszterképzőtől" (csak azért írom így, mert sokan így emlegetik/emlegették ezt az iskolát) nem messze található egy játszótér, rajta egy hatalmas beton "fal", ahová bárki graffitizhet. Maga az intézet akadálymentesítve van (szükség is van rá a tanulók miatt). Az általános iskolai rész tantermei viszonylag kicsik, hiszen az osztálylétszám is alacsony, és van olyan osztályterem, ahol Graffiti van - még mielőtt valaki félreértené, nem az van kiírva az osztályterembe, hogy "Tibi buzi" (ez a folyosó egyik falára volt kiírva :D ), hanem pl. az angol terembe ki volt írva graffitikkel, hogy "English Classroom" - ezt az egyik volt tanuló csinálta, iskolai pénzből vett festékekből. Az iskola "híréhez" képest (és az ilyen "fikálmányokat" leszámítva) abszolút pozitív véleményünk lehet az iskoláról - van 3-4 teremben digitális tábla, tisztaság és rend van.

A tanulók

Kép forrása

A "Gangszerképzőben" főleg fiúk járnak, és olyan gyerekek, akik a "hagyományos" iskolai rendszerben nem tudták megállni a helyüket. A nehéz szociális helyzetű tanulók mellett még vannak például "Specesek" (általában enyhén értelmi fogyatékos) tanulók, akik szakmákat tanulnak főleg. Viszonylag sok a magántanuló, illetve az "egyéni tanrendes", és természetesen a problémás diák. Ebben az intézetben több "segítő szakember" is dolgozik (akiknél mi gyaksziztunk), és ha ordítozást hallottak kintről, rögtön felpattantak és kimentek megnézni hogy mi a gond, nehogy valami nagyobb baj történjen. Versenyek? A szakképzősök szoktak járni (mesélték, hogy tavaly pl. egy versenyen az 1-6 helyezést ők hozták el :) ), de a gyerekek többségénél már az is jó, ha rendszeresen bejár órára, és talán még figyel is. Ez főleg a szakképzősöknél szokott lenni. Akik az "általános iskolájába" járnak, azoknál nincs szinte semmi motiváció.
Az elit iskola tanulói? Természetesen tehetséges gyerekek, akikkel nagyon könnyű és jó dolgozni, többségük jó környékről, szerető családból való. Sokszor vesznek részt országos versenyeken, ahol természetesen sok eredményt érnek el. Van pár SNI-s gyerek is, de ők is viszonylag jól haladnak. A diákok többsége nagyon intelligens, nagyon kiterjedt a tudásuk, szinte minket is megszégyenítettek, olyanokat tudtak néha, ráadásul nem is tantervi dolgokról.

A tanárok
Az elit iskolában a tanárok nekem kissé hűvösnek és konzervatívnak tűntek, de természetesen óriási tudással rendelkeztek, a saját területükön szinte mondhatni, hogy kiemelkedőek voltak. Viszonylag hamar kiborultak apróságokon, keveset dicsérték, inkább szidták a gyerekeket - úgy értem, inkább a rosszat vették észre, mint a jót.
A másik iskola tanárai sokkal közelebb álltak a diákokhoz, rettenetesen "újszerűen" gondolkodtak, a gyermekközpontúság sugárzott dolgaikról. Óriási türelem-faktorral rendelkeznek, rugalmasak.

Kép forrása

A beszólások
"Kik ez a csicskák? Mit akarnak itt?" - ez természetesen "nekünk" szólt. És nem, nem a gengszterképzőben hangzott el, hanem az elitben, ahol a diákok állandóan kibeszéltek minket, folyton sugdolóztak minket nézve, és persze a szemükben az óriási lenézés ...
"Lányok! Ki szabad, kinek szabad udvarolni?" "Szépek vagytok, lányok!" - ilyeneket és hasonlókat hallhattunk a másik iskolában, de tudjátok, ehhez valahogy már hozzászoktunk, hiszen a szakunkon főleg lányok vannak, és sokszor megyünk olyan helyekre, ahol túlnyomórészt csak fiúk vannak. (a legjobb eddigi beszólás egy spec. fiú otthonban történt, a "Megjöttek _városkánk_ cicái!" felkiáltás azt hiszem minden díjat vitt).

Egyéni véleményem
Gondolom a szavaimból süt, hogy mennyire nem szeretem az "Elitséget" -ez legyen a saját problémám. Az "elit" iskolával az volt a gondom, hogy túl távolságtartó, túl lenéző volt. Annyira messze állt tőlem az a világ, hogy szinte frusztrálva éreztem magam. Édesanyám mondta egyszer nagyon jól, hogy azért jó ilyen iskolában dolgozni, mert a diákokkal szinte nincs is semmi gond, minden megy a maga útján szépen, gördülékenyen.
De mi van a problémás gyerekekkel? Róluk ki fog gondoskodni?
Ahogy a "gengszterképzőben" jártam, komolyan mondom, semmi félelem nem volt bennem, szinte élveztem ott lenni, annyira magával ragadott a hely. Talán azért, mert nem volt semmi komolyabb balhé. Talán azért, mert túl feldobott voltam. Néha barátnőm odasúgta, hogy "Én félek!", én pedig csak rámosolyogtam. Bennem semmi félsz nem volt. Talán mert tele voltam bizalommal, motivációval. Jó kérdés. Vagy csak az ottani tanárok hozzáállása fogott meg? Vagy az is lehet, hogy csak szimplán beleszerettem a szakmámba :) ...