Néhány érdekes, gyermekvédelmi tény, fogalom, történet

Holnap egy gyermekvédelmi tantárgyból lesz vizsgám, és gondoltam kiírok nektek pár érdekességet, vagy épp megdöbbentő dolgot, főleg azért mert nem tudok elaludni (ez sajnos nálam nagyon gyakori probléma vizsga előtt, ilyenkor mindig kattog az agyam, hogy ha ezt a tételt húzom, akkor ezt fogom mondani, ha erre rákérdez, akkor pedig emezt... pfúh, borzalmas, nem szeretem ilyenkor magamat :D )

- Mindig minden a "mindenkori öregségi nyugdíj"-hoz van viszonyítva

- Az 1997-es gyermekvédelmi törvény alapelvei (nevesített alapelvek, vagyis az általános gyermekvédelem része): gyermek mindenek felett álló érdekének szolgálata, család önállóságának elve, a családban maradás elve, célszerűség elve, önkéntesség elve, a hátrányos megkülönböztetés, ellátással való visszaélés tilalma, személyi és vagyoni érdek biztosítása. Ezen kívül még vannak a törvényből levezethető, nem nevesített alapelvek is (ezek a speciális gyermekvédelem részei), mint pl. a családi környezetbe való visszahelyezés előkészítése, a szükségletekhez igazodó speciális ellátás, a nevelőszülői ellátás elsődlegessége, korlátozott gyermeklétszám, kis létszámú gyermekotthonok, a családias lakókörnyezet biztosítása érdekében.

- A gyermekotthonokban maximum 40 fő élhet, ezen belül legfeljebb 12 fős csoportokat kell kialakítani (ezért inkább a 36 fős elhelyezéseket preferálják). A lakásotthonokban maximum 12 fő élhet.

- "A legrosszabb család is jobb mint a legjobb nevelőintézet" - ez arra utal, hogy egy gyermek igazán jól csak a családjában nevelkedhet, itt úgy szocializálódhat, ahol egy intézetben sohasem.

- A családból való kiemelések leggyakrabb okai napjainkban, kis hazánkban: elhanyagolás, magatartási problémák (iskolakerülés, droghasználat), bántalmazás, rossz szociális körülmények (hajléktalanság), szülők alkoholizmusa, szülők kapcsolati problémái/pszichés megbetegedése.

- Ma Magyarországon csak anyagi okok miatt nem lehet elvenni családjától a gyermeket, míg más (jóléti) államokban már egy család szegénysége is elég ok erre.

- A gyermekvédelem egyik intézménye a bölcsőde (az óvoda már nem), mely a gyermekek napközbeni ellátását biztosítja.

- Az a fiatal felnőtt (18-tól 24, ill. felsőfokú intézetben tanuló esetén 25 éves), aki az útógondozói ellátásban részesül (tehát több mint két évig volt ellátott, illetve gondozásba vétele nagykorúságával szűnt meg), igényelhet otthonteremtő támogatást (különböző egyéb feltételeknek is meg kell felelni) - a magyarázat az, hogy azok a gyerekek, akik családban nevelkedtek szintén kapnak családjuktól ilyen támogatást, ami az ellátásban részesülőket is megilleti. Ezzel egyet értek, kár hogy a családban nevelkedők nem kapnak sokszor ilyen támogatást :)

- 1960 előtt a gyermekek többsége szegénység és rossz anyagi helyzet miatt került be a gyermekvédelembe - 1960 után a gyerekek 80-90%-ka környezetének értékzavara miatt

- A gyermekvédelem egyik legfontosabb része a preventív gyermekvédelem, vagyis a megelőzés.

- A beilleszkedési zavarok egyik oka a "szociális izoláció", amely kiváltója az, hogy sok gyermek nem jár óvodába, ezen felül ritkán érintkezik kortársaival, szülei elfoglaltsága miatt nem találkozik szülei barátjainak gyermekeivel, illetve ha a szülő játszótérre leviszi gyermekét, akkor helyette oldja meg a konfliktusokat, így a gyermek nem tudja őket hogyan kezelni önállóan.

- A legfontosabb mindig a pozitív megerősítés a gyermeknevelésben.

- Egyik hatásos eszköz a "játszmatörés", melynek lényege, hogy egy bizonyos folyamatban másképp reagálunk. Pl. Azt mondja a növendék: "Én rossz vagyok". Erre van olyan, aki azt válaszolja, hogy "Igen, mert drogozol, verted a testvéreid, kiraboltál 4 idős embert, és iskolába se jártál rendszeresen". A játszmatörés során a válaszunk a következő: "Nem, te jó vagy! Mert megbízható és kitartó vagy, ráadásul erős is, a múltkor is te hoztad be a legtöbb dobozt." - Elegendő egyetlen pozitívum kiemelése, és annak megerősítése, hogy a negatív énképet átfordítsuk pozitívba.

- Van egy korrekciós pedagógiai módszer, mely nem számít terápiás módszernek, így bárki alkalmazhatja. A módszer neve "Életjátékok", vagyis Érzéseink, gondolataink kifejezése. Pl. Mi lenne, ha növénnyé, állattá, bútordarabbá, természeti jelenséggé vagy fogalommá változnánk. A megszemélyesítést mozgással kell kifejeznünk, majd meg kell magyaráznunk, hogy miért azt választottunk, amit.

- Egy másik módszer, "Rátalálni önmagunk jellegzetességeire" - találjunk magunknak egy jelet vagy szimbólumot, ami tükrözi személyiségünket, majd elmondani hogy miért pont ezt választottuk. Kétféleképp lehet: mindenki elmondja 3 legfontosabbnak vélt tulajdonságát, majd kap 1 percet hogy bemutassa magát. Ennek célja, hogy felfedezzük magunkban rejlő kincseket, jó tulajdonságokat. Vagy elkészíthetjük saját magunk portréját, esetleg egy "mondatbefejezős" megoldás is lehetséges, olyan mondatokkal, mint pl. Nagyon meg volnék elégedve, ha..., Nekem az a legfontosabb, hogy ..., Szomorú vagyok, mert ..., stb.

- A reszocializáció egyfajta "rehabilitáció", melyben az alulszocializált gyermeket vagy fiatal felnőttet "újraszocializálják", hogy így megszerezze azt a tudást, készségeket, képességeket, melyek birtokában a csoportok és a társadalom többé-kevésbé eredményes tagjává válhat. Az egyénnek új, a kultúra által elfogadott életminták, életesemények, élmények megszámlálhatatlan sorára van szükség, olyanokra, melyekkel mint szubjektum azonosulni tud. A 21. század nyugati civilizációinak nagy kihívása, esélyhez juttatni, segíteni, újraszocializálni azokat, akik ma esélytelennek gondolják magukat.

- Pygmalion-effektus: Iskolai mérést végeztek a tanulók képességéről. A teszteket nem javították ki, csak találomra kiválasztottak 10-12 főt, akiknek elméletileg jól sikerült a tesztje, és közzé is tették ezt az eredményt. Azt figyelték meg, hogy a kiválasztott fők az átlagosnál gyorsabban fejlődtek. Ez egy pozitív jóslat -> létezik negatív jóslat is; ha a szülő vagy pedagógus kudarcra ítéli a gyermeket, valószínű, hogy az be is következik.

- "A gyermek a szülő önmegvalósítója"

- Az, hogy "kötelező betegség a társadalomban a deviancia" mindig a kor értékrendjétől függ.

- A gyermekvédelem fő célja: A reszocializáció. Az egyediséget, a komplex fejlesztést, az egyén számára optimális hatásrendszert, az inadaptálódás folyamatát és az esélyt nyújtó szolgáltatásokat előtérbe helyező komplex, korrekciós nevelés.